Az Orion Csillagköd

    Mégis, nyilvánvaló, hogy Isten terveinek és szándékainak közvetlen kinyilatkoztatása nélkül, az emberek csak megközelíthetik az igazságot és csupán határozatlan következtetésekre juthatnak. De tegyük egy pillanatra félre a Bibliát és nézzük a dolgokat csupán az ésszerűségnek az álláspontjából.

    A ki látcsővel, vagy akár puszta szemmel is nézi az eget és látja ott a teremtésnek megmérhetetlenségét, annak arányosságát, szépségét, rendjét, összhangját és változatosságát, és mégis kétli, hogy azoknak Teremtője roppantul fölötte áll úgy bölcsességben, mint hatalomban, — avagy csak egy pillanatra is föltételezheti, hogy ilyen rend véletlenből keletkezett, egy Teremtő nélkül, az olyan ember annyira elvesztette gondolkodás képességét vagy pedig oly kevéssé nem akar tudni róla, hogy méltán tekinthető annak, kinek a Biblia nevezi őt, vagyis bolondnak (olyannak, aki mellőzi vagy nélkülözi az ésszerűséget).

“A bolond így szól az ő szívében,
  nincsen Isten.”

Okozatokat kellő okoknak kell előidézni

Szervezetének bonyodalmassá-
gával, formájának és szövetének kiváló szépségével, mindenik oly bölcsességet és ügyességet hirdet, mely az emberi fölött áll.

    Szervezetének bonyodalmasságával, formájának és szövetének kiváló szépségével, mindenik oly bölcsességet és ügyességet hirdet, mely az emberi fölött áll.

    Mily rövidlátó az a képtelenség, mely dicsekszik az emberi ügyességgel és éleselméjűséggel és csupa véletlennek tulajdonítja a természet szabályosságát, egyöntetűségét és összhangját, — amely elismeri a természet törvényeit, de ugyanakkor tagadja, hogy a természetnek volna értelmes törvényadója.

    Némelyek, kik tagadják egy értelmes Teremtő létezését, azt állítják, hogy a természet az egyedüli Isten és hogy a természetből indult ki az állati és növényi fejlődésnek minden formája, az értelmességnek rendelése nélkül, de szabályozva, mint ők mondják, “a legalkalmasabbak túlélésének törvénye által”, a fokozatos kifejlődésnek (evolúciónak) folyamán.

Az evolúció elmélete nelkülözi a bizonyitékokat?

    Bár vannak halak, melyek képesek pikkelyeiket pillanatnyilag szárnyakként használni, és kirepülni a vízből, és vannak békák, melyek énekelnek, azok soha (33) sem változtak madarakká,—és ámbár vannak az állatok között némelyek, melyek csekély mértékben hasonlítanak az emberhez, hiányzik minden bizonyíték aziránt, hogy az ember ily teremtményekből fejlődött volna ki.

    Ellenkezőleg, a kutatások bizonyítják, hogy bár lehetséges ugyanannak a fajtának különböző változatait idézni elő, lehetetlen a különböző fajtákat öszszevegyítni, és lehetetlen, hogy egyik a másikból fejlődjék ki. Ugyanez okból a szamár és ló, bár hasonlítanak egymáshoz, nem állíthatók rokonoknak, mert tudvalevő, hogy ivadékuk tökéletlen és nem képes bármely fajtát szaporítni.

“… és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” 1Mózes 1:21

Az evolúció való tény manapság?

“Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle álatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.” 1Mózes 1:25

    Következtetjük tehát, hogy ez az elmélet egyaránt ellentétben áll úgy az emberi ésszerűséggel, mint a Bibliával, mikor azt állítja, hogy értelmes lények oly hatalom által alkottattak, mely nélkülözi az értelmességet.

    Létezik egy elmélet a fokozatos fejlődés (evolúció) útján való teremtésről (az embereket kivéve), mely ellen nem tehetünk komoly kifogást. Ezt az elméletet következőkben ismertetjük.

    Ez elmélet föltételezi, hogy a jelennek különböző fajtái megállapodottak és változhatatlanok, amennyiben a természetről vagy fajtáról van szó, és bár jelen természetek fejleszthetők egy sokkal magasabb mintára, akár tökéletességre is, ezek a fajták vagy természetek mindörökre ugyanazok fognak maradni.

    Ez az elmélet föltételezi továbbá, hogy ama megállapodott fajták közül eredetileg egyik sem teremtetett olyannak, hanem hogy azok a távolmúltban fejlesztettek a földből, és fokozatos fejlődésnek műveletei által egyik formából a másikba.

    Ezek (34) a fokozatos fejlődések folytatódhattak, megállapított isteni törvények alatt, melyekben a táplálék és éghajlat változásai fontos szerepet játszodtak, mindaddig, amin túl nem lehetséges a változás, mert minden nyilvánvalóság szerint, eléretett e tekintetben a Teremtőnek végső célja.

A természet egész bonyodalmas gépezete mögött a nagy Alkotójának keze van, az értelmes és Mindenható Isten.

    Állítják, hogy az eredeti növények és állatok, melyekből a jelen meghatározott változatok származtak, kihaltak az ember teremtése előtt. Most nem létező állatoknak és növényeknek csontvázai és kövületei, melyek mélyen a föld fölszíne alatt találtattak, kedveznek ennek az elméletnek. 

    De ez az álláspont sem nem hagyja figyelmen kívül, sem nem veti el azt a bibliai tanítást, hogy az ember egy közvetlen és tökéletes teremtés volt. Alkotójának észbeli és erkölcsi képére teremtve, és nem valami fokozatos fejlődési műveletnek az eredménye, mely valószínűleg a teremtés többi részénél fennforgott.

    Ez az álláspont semmiképpen sem fosztaná meg erejétől, sőt támogatná a Bibliának azt az állítását, hogy a természet, amint ma létezik, azt tanítja, hogy egy értelmes Lény rendelte azt és volt annak első oka. 

Isten a természet Teremtője és Tervezője.

    Ám igyekezzék az emberi elme a maga legjobb tehetségével ésszerű és illetékes okokra vezetni vissza ismeretes tényeket, kellő hitelt adva minden esetben a természet törvényeinek, -de a természetnek egész bonyodalmas gépezete mögött ott van nagy Alkotójának, az értelmes Mindenható Istennek keze.

        Mi állítjuk tehát, hogy egy értelmes Teremtőnek létezése egy tisztára bebizonyított igazság, melynek (35) bizonyítéka ott van mindenben körülöttünk, sőt bennünk, mert mi az Ő munkája vagyunk, melynek minden eleme és testi ereje az Ő ügyességéről beszél, amelynek csodálatossága a mi értelmünket felülmúlja.

A teremtett legnagyobbszerű dolog nem állhat fölötte Teremtőjének.

    És ő a Tervezője és Teremtője annak is, amit természetnek nevezünk. Mi állítjuk, hogy Ő rendelte és állapította meg a természet törvényeit, melyek működésének szépségeit és összhangját látjuk és csodáljuk. Ezt az egyet, kinek bölcsessége tervezte, és kinek hatalma fenntartja és vezérli az egész mindenséget, kinek bölcsessége és hatalma oly megmérhetetlenül túlhaladja a miénket; ezt az egyet ösztönszerűen tiszteljük és imádjuk. 

    E hatalmas Isten létezésének megértése csupán azt eredményezi, hogy féljünk az Ő mindenható erejétől, hacsak nem vagyunk képesek meglátni, hogy oly jóakarat és jóság tölti el Őt, mely megfelel az Ő hatalmának. Hogy ez valóban így van, aziránt teljesen meggyőznek minket ugyanazok a bizonyítékok, melyek bizonyítják az Ő létezését, hatalmát és bölcsességét.

    Nem csupán arra a következtetésre kényszeríttetünk, hogy van egy Isten, és hogy az Ő hatalma és bölcsessége megmérhetetlenül túlhaladja a miénket, hanem az ésszerűség által kényszeríttetünk arra a következtetésre is, hogy a teremtett legnagyobbszerű dolog nem állhat fölötte Teremtőjének, — miből viszont következtetnünk kell, hogy a jóakaratnak és igazságosságnak legnagyobb megnyilvánulásai az emberek között terjedelemben alatta állnak a Teremtőéinek, csakúgy, mint az ember bölcsessége és hatalma alatta áll az Övének. 

Mit várhat a teremtmény egy ilyen lénytől?

    De menjünk tovább. Miután eljutottunk ehhez az ésszerű következtetéshez a mi Teremtőnknek létezését és jellemét illetőleg, hadd kutassuk: Mit várhatunk egy ilyen lénytől?

    Azt nyerjük válaszul, hogy ily (36) tulajdonságoknak birtoka ésszerűen bizonyítja gyakorlásukat, használatukat. Isten hatalmának bölcsen, igazságosan és jóakaratúan kell használtatni, — éspedig összhangban a saját természetével. Bármik legyenek is az eszközök e célra, bármi legyen is Isten hatalmának működése, a végső eredménynek meg kell egyezni az Ő természetével és jellemével, és végtelen bölcsességének minden lépése kell hogy helyeseltessék.

    Mi lehet ésszerűbb, mint a hatalomnak olyan gyakorlása, mint azt számtalan világalkotásban látjuk megnyilvánulni magunk körül és a földnek csodás változatosságában?

    Mi lehetne ésszerűbb, mint az ember teremtése, ki föl van ruházva ésszel és ítélőképességgel, mely képes méltányolni Teremtőjének munkáit és megítélni az Ő ügyességét, — az Ő bölcsességét, igazságosságát, hatalmát és szeretetét? Mindez ésszerű és tökéletes összhangzásban van általunk ismert tényekkel.

Isten földi teremtésének csúcspontja az ember, akinek kinyilatkoztatja az Ö terveit.

    Nem ésszerű-e az a föltevés, hogy Isten ellátja az embert fölvilágosítással létének célját és jövőjére való terveit illetőleg? Ellenkezőleg, kérdezzük, nem volna-e ésszerűtlen föltételezni, hogy az ilyen Teremtő alkotna olyan teremtményt, mint az ember, — fölruházná az elmélkedés képességével, mely kihat a jövőbe, és mégsem adna kinyilatkoztatást terveit illetőleg, melyek kielégítenék ama vágyódásait?

    Ilyen eljárás ésszerűtlen volna, mert ellenkeznék a jellemmel, melyet ésszerűen tulajdonítunk Istennek,--ellenkeznék egy olyan lényhez méltó eljárással, mely lényt igazságosság és szeretet vezérel.

“Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezzél róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?” Zsolt. 8:5

    Az a tény tehát, hogy az embernek van képessége méltányolni az isteni tervnek kinyilatkoztatását, kapcsolatban Teremtőjének elismert jellemével, bőséges ok annak az elvárására, hogy Isten fog is adni ilyen kinyilatkoztatást, oly időben és oly módon, mint azt az Ő bölcsessége helyben hagyta. Így tehát, tekintettel ezekre az érvekre, még ha nem ismernénk is a Bibliát, az ésszerűség késztetne, hogy várjunk valami olyasféle kinyilatkoztatásra, milyennek a Biblia vallja magát.

    Amidőn továbbá látjuk, az általános teremtés rendjét és összhangját, amint a bolygók és rendszerek nagyszerű menetben betartják az időt és helyüket, nem következtethetünk egyebet, mint azt, hogy az apróbb szabálytalanságok, mint földrengések, ciklonok stb., csak azt jelzik, hogy a különféle elemeknek együttműködése e világon jelenleg nem tökéletes.

    Nem ésszerűtlen tehát az emberek részéről kérni biztosítást aziránt, hogy végre is minden tökéletes és összhangzó lesz úgy e földön, mint a mennyekben, némi magyarázattal aziránt, hogy miért nincs az így a jelenben, valamint nem ésszerűtlen a válaszadás a Teremtő részéről, kinek bölcsessége, hatalma és jóakarata be van bizonyítva. Ezért várhatjuk, hogy a keresett kinyilatkoztatás magában fog foglalni ilyen biztosítást és ilyen magyarázatot.

    És ha az tökéletes összhangban mutatja be Istennek jellemét azzal, mit az ésszerűség követel, mint azt fennebb tárgyaltuk, úgy következtethetjük, hogy bebizonyítja magát az Istentől igényelt és ésszerűen várt kinyilatkoztatásnak és bizonyságát el kell fogadnunk ilyennek. Ha tanításai Istenről, kellőképpen méltányolva, meg fognak egyezni az Ő jellemével, melyről az ésszerűség biztosít minket, hogy az tökéletes bölcsességben, igazságosságban, szeretetben és hatalomban.

Sóvárgó szellemek! Ti vándoroltok,
Fürkészve a nagy alkotó erőt;
Jobb, hogyha hódolattal meghajoltok
Az Úr legkisebb lábnyoma előtt!

Az ég az Ő dicsőségét ragyogja,
Minden csillagból bölcsesség rezeg;
Szavát ki messziről lelkébe fogja,
Egész nevét is tisztán látja meg.

*  *  *

Neked vágyom, Jehova énekelni;
Mert hol van olyan Isten, 
mint Te vagy?
Ha vágyam ihlet érted dalra kelni,
Erőt lelkemnek a dalhoz Te adj!
Jézus nevében zeng hitem dala,
Ahogy Te neked tetszik általa.