BIBLIAI TANULMÁNYOK.

I. TANULMÁNY

A BŰNNEK ÉJSZAKÁJA E

FÖLDÖN AZ ÖRÖMNEK

REGGELÉRE FOG VIRRADNI.

    (A siralom éjszakája és az öröm reggele.
—Két módszer az igazság keresésére.
—Mely módszert követi e könyv?
—A mű terjedelme.
—Különbség a szentírás tiszteletteljes 
    tanulmányozása és a kutatás veszélyes 
    szokása között.
—A jövendölés célja. A világ jelen vallási 
    állapota, két szempontból nézve.
—Egyiptomi sötétség.
—Egy reménysugár.
—Az igazságnak ösvénye előbbre visz.
—A nagy hithagyás oka.
—A reformáció.
—Ugyanaz az ok hátráltatja megint a 
    haladást.
—Az ismeretek tökéletesítése nem a múlté,
    hanem a jövőé.)


 

wpe5AF.jpg (2183 bytes)
“Reggelre öröm szál be hozzánk.” Zsolt. 30:6

     E TANULMÁNYI sorozat címe — “Az isteni terv a korszakokban,” — olyan fokozatos, rendszeres haladást föltételez az isteni elrendezésben, melyet előre tudott Istenünk. Mi hisszük, hogy csakis ebből a szempontból—és másból nem—láthatók az isteni kinyilatkoztatás tanításai szépeknek és összhangzóknak egyaránt. 

    Az időszak, melyben a bűn meg van engedve, egy sötét éjszaka vala az emberiség számára, melyet soha nem feledhetni. De az igazságosság és isteni kegy dicső napja, melyet a Megváltó vezet be,—a Megváltó, a ki fölkel, mint az Igazságosság Napja és a maga teljével, fényesen süt mindenkire és mindenekbe, gyógyulást és áldást hozva magával,—több mint ellensúlyozni fogja a zokogás, sóhajtás, fájdalom, betegség és halál rettenetes éjszakáját, melyben oly sokáig leledzett a nyöszörgő világ. 

“Estve siralom vagyon, de reggel öröm.”
—Zsolt. 30:6.
 (10)

PKGoldenAge.jpg (7440 bytes)

Mire vár a világ?

    Az egész mindenség, mialatt nyöszörög és vajúdik a fájdalomban, mintegy ösztönszerűleg vár a Nap-ra, áhítozik utána és reménykedik benne, elnevezve azt az Arany Kornak, és mégis vannak emberek, a kik vakon tapogatóznak, mert nem tudnak a nagy Jehova kegyelmes szándékai felől. 

    De a legmagasabb fogalmak is, melyeket egy ilyen korról táplálnak, távol esik attól, ami a valóság lesz. A nagy Teremtő “kövér dolgoknak lakomáját” készíti elő, mely ámulatba fogja ejteni teremtményeit és fölötte és bőségesen meg fogja haladni mindazt, amit okszerűen kívánhatnak vagy remélhetnek. 

    És csudálkozó teremtményeinek, kik szemlélik Isten szerelmének minden várakozást meghaladó hosszúságát és szélességét, magasságát és mélységét, ilyen magyarázatot ad: 

“Mert nem olyanok az én gondolataim, mint a ti gondolataitok, sem az én utaim, mint a ti utaitok, azt mondja az Úr: 

"Mert mely igen távol az ég a földtől, oly igen távol vannak az én utaim a ti utaitoktól és az én gondolataim a ti gondolataitoktól.”—Ézsaiás 55:8, 9.


StarSunA.jpg (1891 bytes)
Az Igazságosság Napjának világossága kinyilatkoztatja a “jelen igazságot.”

    Ámbátor igyekezni fogunk e mű során Istennek tervezetét, amint az az Ő rendelkezéseinek múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozik és azokat megmagyarázza, összhangzóbb, szebb és okszerűbb módon terjeszteni az érdeklődő és elfogulatlan olvasó elé, mint ahogyan azt általánosan értelmezik, — és ámbátor bízunk fáradozásaink sikerében, — mindazonáltal határozottan elhárítjuk a föltevést, mintha ez valami rendkívüli bölcsességnek avagy képességnek volna eredménye az író részéről. 

    Az Igazságosság Napjának világossága, a Millenniumi Napnak ebben a pitymallatában, az ami kinyílatkoztatja e dolgokat mint “jelen igazságot,” melynek elérkezett ideje, hogy méltányoltassék az őszinték, — és a szívekben tiszták által.


Mi a hit észszerű fundamentuma?

    Gyakori a kétkedés és ennek következtében gyakran kétségbe vonják, még az őszinték is, magát a fundamentumát a valódi hitnek és az igazságnak. Igyekeztünk (11) eleget tárni föl a fundamentumból, melyen minden hitnek föl kellene épülnie, vagyis Isten Igéjéből, hogy annak tanúságtétele bizodalmat keltsen a hitetlenben is. És igyekeztünk ezt oly módon megcselekedni, mely az észre hivatkozik és ezáltal elfogadható fundamentumnak.

    Azután igyekeztünk fölépíteni ezen a fundamentumon a Szentírás tanításait, oly módon, hogy amennyire lehetséges tisztán emberi ítélő tehetség ülhessen törvényt minden részletük fölött, a rendelkezésre álló legszigorúbb jogi szabályok szerint.


Cél: 
Egy terv, amely megegyezik Isten jellemével és amely összhangba hozza az ellentétes Irásokat.

    Mi hisszük, hogy a Szentírás egy összefüggő és összhangzó tervet nyilatkoztat ki, mely, ha egyszer fölismertetett, minden megszentelt lelkiismeret részéről jó fogadtatásra számíthat. Abban a reményben adjuk ki tehát e művet, hogy vele segítségére leszünk azoknak, kik Isten Ígéjét tanulmányozzák, oly gondolat-irányokat sugallva nekik, melyek összhangban vannak egymással és az ihletett Ígével.

    Akik a Bibliát elismerik Isten tervezete kinyilatkoztatásának — és ezekhez fordulunk elsősorban — kétségkívül megegyeznek abban, hogy ha a Biblia tanításait Isten sugalmazta, úgy azoknak, egészükben véve, oly tervezetet kell föltárniuk, mely összhangban van és megegyezik önmagával és Isteni Szerzőjének jellemével.

    Az igazságot keressük és így célunk kell hogy legyen, hogy Israel kinyilatkoztatott tervezetének teljes, összhangzó egészét kapjuk meg; és van okunk, hogy ezt reméljük is, mint Istennek gyermekei, mert hiszen megígértetett, hogy az igazságnak szelleme vezérel minket minden igazságra. —János 16:13.


Tanulmányozási módszer:

1. Minden hitvallás kutatása
vagy
2. Isten Szava tanulmányozása

    Mint keresőknek, két módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik abból áll, hogy elővegyük valamennyi nézetet, melyeket az egyház különböző felekezetei vallanak és szedjük ki mindenikből azt, amit igazságnak vélünk tarthatni.

    Ez végtelen feladat volna! De még ez a módszer azzal a nehézséggel is járna, hogy ha ítélő (12) tehetségünk meg van tévesztve, avagy el volnánk fogulva bármely irányban — és melyikünk ne volna az? —úgy ezek a nehézségek gátolnák a helyes kiválasztást és megtörténhetnék, hogy mi a tévedést választjuk és elvetjük az igazságot.

    De még sokat veszítenénk is e módszer mellett, mert az igazság halad, mind jobban ragyogva a tökéletes napig azok számára, kik kutatnak utána és a világosságában járnak, míg a különböző felekezetek különféle hitvallásai megállapodottak és veszteglők és évszázadok óta ilyenek.


Bible13StudentA.jpg (2641 bytes)

    És kell, hogy mindenikükben legyen egy jókora adag tévedés, mert mindenik ellentmond a többinek némely lényeges pontban. Ez a módszer tehát a zavarodottság és tévedések valóságos útvesztőjébe vezetne.
     A másik módszer abból áll, hogy elménket kivetkőztessük minden előítéletből és mindenkor szem előtt tartsuk, hogy senki sem tudhat többet Isten tervei felől, mint a mit Ő feltárt Ígéjében és, hogy ez adatott a szelídeknek és alázatos szívűeknek; és ha mi mint ilyenek, komolyan és őszintén, csupán vezetését és utasítását keressük, úgy annak nagy Szerzője el fog minket vezérelni a megértéshez, amint kell, hogy megértessék, az istenileg nyújtott különböző segedelmek fölhasználása által. Lásd Efézus 4:11-16.


Van igazság a hagyományok-
ban?


Minden vallási tanitás az Iráshoz kell vezesse a tanulót.

Bible7GenevaA.jpg (3397 bytes)
Genfi Biblia

    Ennek a műnek a megírásánál különös figyelemmel voltunk arra, hogy ebbe az osztályba tartozó tanulóknak legyen segítségére. Észrevehető, hogy mindvégig csupán a Szentírásra történik hivatkozás, kivéve mikor a világi történet adataival akarjuk bizonyítani a Szentírás állításainak beteljesedését.

    A modern teológusok bizonyságának nem tulajdonítunk súlyt, — az úgynevezett Korai Atyákét pedig teljesen mellőztük. Közülük soknak a bizonysága összhangban volt a műben kifejezett gondolatokkal, de mi a jelen és minden idők közös fogyatékosságának tartjuk, hogy az emberek elhiggyenek bizonyos tanokat, csupán azért, mert azokat mások is hitték, kikben nekik bizodalmuk volt.  

    Ez nyilvánvalóan (13) sok tévedésnek volt az okozója, mert számos jó ember hitt és tanított tévedéseket a legtisztább lelkiismerettel (Ap. Csel. 26:9).

    Az igazság keresőnek ki kell önteni edényeiből a hagyomány zavaros vizét és megtölteni azokat az igazság forrásából — Isten Ígéjéből. És ne legyen semmiféle vallási tanításnak nyomatéka, csupán annak, mely az igazság keresőjét ahhoz a forráshoz vezeti el.

    Ennek a munkának a terjedelme vajmi elégtelen az egész Bibliának és tanításainak csupán általános és felületes megvizsgálására is. De, fölismerve korunk sietősségét, igyekeztünk oly rövidnek lenni, mint azt a tárgy fontossága megengedni látszott.


Alapos és rendszeres tanulmányo-
zásra van szükség az Isteni tudomány méltánylásá-
hoz.


Bible12StudentA.jpg (2662 bytes)

    Az érdeklődő tanulónak ajánlanánk figyelmébe, hogy hiábavaló volna számára csak úgy felületesen végigfutni e munkán, abban a reményben, hogy meg fogja érteni a sugalmazott tervezet erejét és összhangját és az e munkában előterjesztett szentírási bizonyítékokat. Igyekeztünk az igazságnak különböző töredékeit mindvégig nemcsak oly nyelvezettel, hanem oly sorrendben is előterjeszteni, hogy lehetőleg mindenrendű olvasó képes legyen világosan megérteni a tárgyat és az általános alaptervet.

    Alapos és rendszeres tanulmányozásra van szükség bármely tudomány méltánylásához, de ez még fokozottan áll az isteni kinyilatkoztatás tudományára. És kétszeresen szükséges ebben a munkában, mert ez azonfelül, hogy egy értekezés istenileg kinyilatkoztatott igazságok fölött, egyúttal oly szempontból vizsgálja a tárgyat, mely, tudtunkkal különbözik minden más munkának szempontjától.

    Nem szorulunk mentségre, amiért több oly kérdést tárgyalunk, melyeket rendesen elhanyagolnak a keresztények, — így egyebek között, Urunk eljövetelét és az Ó- és Új Testamentom próféciáit és jelképiségét. Nem volna szabad oly teológiai rendszert előterjeszteni és elfogadni, mely mellőzi vagy kihagyja a bibliai tanítás legkiválóbb jellemvonásait.

    Azonban mi bizunk (14) abban, hogy föl fog ismertetni az óriási különbség, egyrészről a próféciának és a Szentírás egyéb részeinek komoly, józan és tisztességteljes tanulmányozása között, mely a bevégzett történeti tények világánál kíván oly következtetésekre jutni, miket a józan ész helybenhagyhat — és másrészről az általános spekulálásnak nagyon is gyakori módszere között, mely, az isteni próféciára alkalmazva, vajmi könnyen szabadjukra bocsát vad elméleteket és határozatlan képzelmeket.

    Azokból, kik ebbe a veszélyes szokásba esnek, rendesen próféták (?) is válnak, prófétai tanulók helyett.


Bible10HandsA.jpg (2600 bytes)

   
Nincsen az a munka, mely nemesebb és nemesítőbb volna, mint Isten kinyilatkoztatott szándékainak tiszteletteljes tanulmányozása,—“melyekbe az angyalok is nagy kívánsággal kívánnak betekinteni.” (1 Pét. 1:12).

    Az tény, hogy Istennek bölcsessége gondoskodott úgy a jövőnek megjövendöléseiről, mint a jelenre és múltra vonatkozó kijelentéseiről, egymagában elég megróvást képez Jehova részéről némely gyermekének esztelenségével szemben, akik tudatlanságukat és az Ő Ígéje tanulmányozásának elhanyagolását ilyképpen próbálták kimenteni: “Máté Evangyéliumának ötödik részében elég van bármely ember megváltására.”


A próféciák célja:

Atyja tervei megismertetése Isten megszentelt gyermekével

    Azt sem szabad föltennünk, hogy a próféciák csak azért adattak, hogy kielégítsék a kíváncsiságot a jövendőt illetőleg. Azoknak nyilvánvalóan az a céljuk, hogy Istennek megszentelt gyermekével megismertessék Atyjának terveit, ilyképpen fölkeltsék érdeklődését és rokonszenvét azon tervek iránt, és így képessé tegyék őt, hogy úgy a jelent, mint a jövőt Istennek álláspontjából méltassa.

    Ha ily módon érdeklődni fog az Úrnak munkája iránt, képes lesz őt lélekben és igazságban is szolgálni,—nem csupán mint egy szolga, hanem mint egy gyermek és örökös. Annak, ami lenni fog, a kinyilatkoztatása ilyenek számára ellensúlyozza annak a befolyását ami most van. A gondos tanulmányozás (15) kétségtelenül erősíti a hitet és szent életre ösztönöz.

Bible30Chart.jpg (7199 bytes)

 

    Nem ismerni Istennek tervét és a világnak a bűnből és annak következményeiből való megváltását, és eltelve azzal a téves eszmével, hogy a névleges anyaszentegyház, jelen állapotában az egyedüli közeg a megváltás eszközlésére, a világ ma, miután több mint tizenkilenc századon át hírdettetett az evangélium, oly állapotban van, mely komoly kételyt támaszthat az ilyképpen rosszul értesített gondolkodó elmében.

    És ily kételyeket nem egykönnyen lehet meggyőzni mással, mint a teljes igazsággal.

Az egyház missziója a világ megtéritése?

    Valóban, minden gondolkodó megfigyelő kell, hogy egyikét vagy másikát észlelje e két dolognak: vagy az Anyaszentegyház követett el nagy tévedést, midőn föltételezte, hogy a jelen korban, és a maga jelen állapotában, feladata volt megtéríteni a világot,—vagy pedig Istennek tervezete szégyenletes kudarc volt.

    Melyik végét fogadták el és kétségkívűl még sokkal többen fogják elfogadni a másodikat és így szaporítani fogják, titokban vagy nyíltan, a hitetlenek sorait. E könyvnek egyik célja, azoknak lenni segítségére, kik ilyképpen becsületesen tévedtek.

    A 17.-ik oldalon közlünk egy ábrát, melyet először a “London Missionary Society” (Hittérítő Társulat), és utóbb az Egyesült Államokban, a “Women’s Presbyterian Board of Missions” tett közzé. Az ábrának címe: “Egy néma szózat a külföldi missziók érdekében.” Szomorú történetet mond el, sötétségről és az egyetlen névnek ismeretlenségéről, mely adatott az ég alatt, vagy az emberek között, s mely által meg kell váltatnunk.


 

Ábra amely elöször 1886-ban jelent meg a könyvel
ÁBRA

Mely mutatja a tényleges és viszonylagos számát az emberiségnek, 
felekezetek szerint osztályozva.

 

  Pogány   

Moham- Zsidó  Római Görög  Protes-
  edán   Katolikus  Katolikus  táns
856
millió
170 
millió
8
millió
190
millió
84
millió
116
millió

                                   
A világ népessége millióban 1886-ban

(18)


EarthinSpace3.jpg (5921 bytes)

Viszonlagos száma a világ népességének, felekezetek szerint osztályozva

Év: 1881 1981
Pogány 60.5% 63.9%
Mohamedán 12% 13.3%
Zsidó 0.5% 0.3%
Római katolikus     13.0% 13.1%
Görög katolikus       6.0% 1.7%
Protestáns 8.0% 7.7%

Non-Christian Population in 1881 - 72.5%
Non-Christian Population in 1981 - 77.3%

 

Totem.jpg (3687 bytes)

 

 

Közel 2/3 a főld népességéböl még mindig pogány

 

 

Budda1.jpg (2949 bytes)

    “The Watchman”, a chicagoi “Y.M.C.A.” (keresztény ífjak társulata) közlönye közölte ugyanezt az ábrát és a következő magyarázatot fűzte hozzá:

    “Némely embernek vajmi ködös és határozatlan fogalmai vannak a világ lelki állapotáról. Hallunk (16) dicső vallás-élesztési munkáról idehaza és külföldön, új térítési törekvésekről különböző irányokban, halljuk, hogy egyik ország a másik után nyílik meg az evangélium számára és hallunk a nagy pénzösszegekről, melyek terjesztésére fordíttatnak. És mindebből azt a fogalmat merítjük, hogy elég történik abból a célból, hogy e földnek nemzetei az evangéliumra téríttessenek.

    “A világ népességét manapság 1,424,000,000 lélekre becsüli és az ábrának tanulmányozásánál láthatjuk, hogy ezeknek jóval több mint fele—közel kétharmada—még mindig teljesen pogány és a többiek nagyrészt vagy Mohammed követői, vagy pedig tagjai azoknak a nagy hittagadó egyházaknak, melyeknek vallása valójában nem más, mint keresztény formába bújtatott bálványimádás, és melyekről alig mondható, hogy Krisztus evangéliumát vallják vagy hírdetik.

    “Még ha a 116 millió névleges protestánst nézzük is, nem szabad felednünk, hogy azok jó része Németországban, Angliában és ebben az országban is hitetlenségbe esett,—melynek sötétsége lehetőleg még mélyebb, mint a pogányságé,—és hogy mily sokakat vakít meg a babona vagy eltemetkeznek végső tudatlanságban; úgy, hogy míg nyolc millió zsidó még mindig visszaútasítja Názáréti Jézust és míg több mint 300 millió, kik az Ő nevét viselik, eltéríttetett hitétől, addig 170 millió hajlik meg Mohammed előtt és az emberiségnek fennmaradó óriási része mindmáig tuskókat és köveket, saját őseit, holt hősöket vagy magát az ördögöt imádja a Teremtő helyett, aki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké. Nem elegendő-e ez arra, hogy bánatba ejtse a gondolkodó keresztények szívét?”

Budda2A.jpg (5870 bytes)     Ez valóban szomorú egy kép. És bár az ábra árnyalati különbségeket mutat föl pogányok, mohamedánok és zsidók között, ezek valamennyien teljes tudatlanságban leledzenek Krisztus felől. Talán azt fogják hinni némelyek, hogy ez a kép, amennyiben keresztényekre vonatkozik, nagyon is sötét és túloz, de mi éppen az ellenkezőjét gondoljuk. A névleges kereszténységet a lehető legragyogóbb színekben mutatja be.

    Példának okáért, a 116 millió, aki protestánsnak van feltűntetve, ugyancsak meghaladja a valódi számot.

    Nézetünk szerint tizenhat millió közelebb járna ama serdült korúak számához, kik magukat egyház-tagoknak vallják és tartunk tőle, hogy egy millióval nagyon is bőkezűen becsülnénk a “kis sereget”, “a Jézus Krisztusban megszentelteket”, — a kik “nem test, hanem lélek szerint járnak.”

    Szem előtt kellene tartani, hogy az egyháztagok nagy hányadát fiatal gyermekek teszik ki, kik mindenkor számbavétetnek a számításnál. Különösen áll ez az európai államokra. Ezek közül igen sokban a gyermekek legkoraibb gyermekségüktől fogva az egyháztagok közé számíttatnak.

Van reménység az oriási sokaság részére amely a múltban élt?
wpe5B8.jpg (2730 bytes)

     De bármily sötétnek lássék is ez a kép, még nem a legsötétebb kép, melyet az elbukott emberiség nyújt. A fenti ábra csakis a jelen élő nemzedékeket mutatja be. Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy az elmúlt hatezer év során egyik század a másik után söpört el egyéb óriási sokaságokat, kik csaknem valamennyien ugyanabba a tudatlanságba és bűnbe voltak burkolva, mily sötét akkor a jelenet! A népies szempontból nézve, valóban rettenetes egy kép! 

    A jelenlegi különböző vallásfelekezetek azt tanítják, hogy mindez a billiónyi ember, nem ismervén az egyetlen nevet az ég alatt, mely által meg kell váltatniuk, úton vannak egyenesen az örökké tartó kínszenvedés felé, de még tovább mennek és azt is tanítják, hogy a 116 millió protestáns közül is valamennyit, a nehány szentet kivéve, bizonyosan ugyanaz a sors várja.

    Nem csoda tehát, hogy akik ilyen rettenetes dolgokat hisznek el Jehova tervei és szándékai felől, buzgók hittérítői vállalkozások támogatásában,—inkább az a csoda, hogy az a hiedelem őrületbe nem kergeti őket. Valóban, hinni ilyesmiket és méltányolni ilyen következtetéseket, elegendő arra, hogy az életet megfossza (19) minden gyönyörétől és komorságba borítsa a természetnek minden derűs kilátását.

Mi a pogányok hite?     Hogy megmutassuk, hogy nem értettük félre az “Orthodoxia” álláspontját a pogányok sorsát illetőleg, idézni óhajtunk a röpiratból — “A mute appeal in behalf of foreign Missions” (Egy néma szózat a külföldi missziók érdekében) — mely röpiratban a fenti ábra megjelent. A röpirat ezzel a mondattal záródik: “Térítsétek meg a külországokban élő rengeteg nemzedékeket — az ezer millió lelket, kik Krisztus nélküli kétségbeesésben halnak meg, naponta százezrével.”
    De bármily komoly is ez a kilátás az emberi felekezetek szempontjából, a Szentírás derűsebb képet nyújt, és e könyvnek célja ezt a derűsebb képet tüntetni föl. Okulva az Ő ígéjén, nem hihetjük el, hogy Istennek nagy megváltási terve valaha ilyen kudarcnak szándékoltatott, vagy valaha ilyen kudarc lesz. Megkönnyebbülést fog nyújtani Isten zavarba ejtett gyermekének, ha észleli, hogy Ésaiás próféta megjósolja a dolgoknak ezt az állapotát és annak orvoslását, mondván:


DarknessA.jpg (4505 bytes)

 

 

   “Mert íme a sötétség beborította a földet és a homályosság a népeket! 

   “Rajtad pedig feltámad az Úr, és az Ő dicsősége terajtad megláttatik. És járjanak a pogányok a te világosságodban (Ésaiás 60:2, 3).

 

     Ot megvilágítja az ígéret sugara: “A pogányok (a föld nemzetei általánosságban) járjanak a te világosságodban.”

    A folytonos nyomorúság és sötétség, melyben a világ leledzik, és az igazság lassú haladása nem csupán az egyház számára képezett rejtélyt, hanem maga az emberiség is tudta és érezte ezt az állapotát. Hasonlóan a sötétséghez, mely Egyiptomot burkolta be, olyan sötétség volt, melyet érezni lehetett.

    Bizonyítják ezt a következő sorok, melyeket egy philadelphiai lapból vettünk ki. Az írónak kedélyéből még nem oszlatták el az Istennek Ígéjéből közvetlenül kiáradó isteni igazság sugarai a kételyt és mélabút, melyet csak fokoztak (20) a különböző iskoláknak egymásba ütköző hitelvei.

Élet! Nagy rejtelem! Ki fejti meg:
Istennek ez a porhűvely minek?
Azért alkotta a csodás erő,
Azért van ész, anyag, szív, agyvelő,
Hogy ne legyen? s elfújja a halál?

Ily röpke létben üdvöt ki talál?
Ki élt s meghalt, kit gond és bánat ért,
Ezek közül még vissza egy se tért,
Hogy égi jellel kétségünk előtt
Nekem s neked föltárja a jövőt.

Hát, Isten! esdünk: adj új sugarat,
Melytől az út homályban nem marad!
Nem hit,—világos látás kell nekünk,
Hogy szétoszoljék minden fellegünk;
E kétség, mely borzalmat hoz reánk,
E töprengés, melytől lankadt imánk!

Hadd szálljon egy merészebb lendület
Keresztül a nap dogmái felett,
Kiken civódnak szekták, iskolák,
Kik az igazságot leláncolák!
Mi téged vágyunk látni, Istenünk!

Ha benned élünk és megismerünk:
Eljátszuk szerepünk felfogható
Csodálatos művedben, Alkotó!
Oh vedd le rólunk a köd fátyolát!
Parancsold, mint egykor parancsolád:

Legyen világosság! Lelkünk a hit:
Tárd fel trónodnak rejtett titkait!
Így bár sötétben kanyarog utunk,
Kutatjuk azt, amit még nem tudunk.

A felelet erre:

A lét rejtelme nemsokára majd
A felpattant titok nyomába hajt,
Feltárva égi kegy jeleivel,
Hogy milyen üdvöt zár e porhüvely,
Mit Isten oly csodásan alkotott,
Saját képére lelket, alakot
Adván teremtő erejét neki,
Hogy gyarlón is hatalmát hirdeti!
Van és lesz, nem halálra született,
Kezd második, szebb, tisztább életet,
Ha majd a végítélet eljövend,
Mely örök újjászületést jelent. (21)
Ki élt, meghalt, legtöbbet szenvedett:
A nagy vendéglátásban kap helyet;
Feltámadt egykor és megismeri,
Amit Isten fog kijelenteni:
Hogy a jövőnk mi nektek és nekem?
És hogy az éjben vezetőnk legyen,
Ad Isten oly világos sugarat,
Melytől az út homályban nem marad;
És akkor biztos látás lesz a hit,
Mely mindent megfejt, mindent megtanít,
Eloszlatván az éjnek fellegét,
Mely oly kietlen aggasztó setét;
A kétséget, mely borzalom reánk,
A töprengést melytől lankadt imánk!
És akkor átszáll ama lendület
Hatalma a nap dogmái felett,
Miken civódtak szekták, iskolák,
Kik az igazságot leláncolák.
És megláthatunk Téged, Istenünk!
És benned élünk és megismerünk
S eljátszuk szerepünk felfogható,
Csodálatos művedben, Alkotó!
Föllebben a fátyol, kitárva mind,
Miből felénk trónod rejtelme int;
A lelkünk annak kútfejéhez jut,
Mi rejtve volt s mit most mindenki tud.


   
Íme, ilyen áldás árad most a világra azáltal, hogy az isteni Ígének isteni célja föltáratik, és bízunk benne, hogy ez a könyv részét fogja képezni ez áldásnak és kinyilatkoztatásnak.

 

 

PKLamplighter.jpg (9159 bytes)

Világitó szövétnek

    Akik elfordulnak puszta emberi vizsgálódásoktól és idejüket a Szentírás vizsgálódásának szentelik, nem zárva ki az ésszerűséget, melynek használatára maga Isten hív föl minket (Ésaiás 1:18), azt fogják találni, hogy az ígéretnek áldásos szivárványa hidalja át az eget.

    Téves volna, föltételezni, hogy akikből hiányzik a hit és az azt követő megigazulás, képesek lehetnének világosan megérteni az igazságot, az nem az olyanok számára van. A zsoltárköltő mondja: “Világosság (igazság) támad az igaznak.” (Zsolt. 97:11).

    Isten gyermeke számára gondoskodva van egy szövétnekről, melynek fénye sokat oszlat el a sötétségből az (22) ő útján. “Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és az én ösvényemnek világa.” (Zsolt. 119:105). De csak az “igazaknak útjuk” az, mely “hasonló a fénylő világossághoz, mely igyekszik világosodni annyira, hogy a tökéletes naphoz hasonló legyen.” (Péld. 4:18).

    Valóban, “nincsen csak egy igaz is” (Róm. 3:10), amely osztályra hivatkozás történik, az “megigazulván hit által.” Csakis ennek az osztálynak van alkalma, hogy azon az ösvényen haladjon, mely mindjobban fényesedik,—hogy lássa nemcsak Isten terveinek jelen föltárását, hanem a jövendő dolgokat is.

Pátriátkák, próféták, apostolok és szentek haladtak a növekedő fényben

    Bár igaz, hogy minden egyéni hivőnek az útja ragyogó, mégis ezen tételnek alkalmazása az igazra (megigazultra), mint osztályra szól. Pátriárkák, próféták, apostolok és a múltnak és jelennek szentjei haladtak annak fokozódó fényében, és a fény a jelenen túl is fokozódni fog — “a tökéletes napig”.

    Egy folytonos ösvény az, és az egyedüli folytonos és fokozódó fény az isteni Jegyzet, mely fényt áraszt, amint esedékessé válik.

    Ennélfogva “örüljetek az Úrban, ti igazak”, várva ez ígéretnek teljesedését. Sokaknak olyan kevés a hitük, hogy nem keresnek több világosságot, és hitetlenségük és közönyösségük miatt megengedtetett nekik, hogy sötétségben üljenek, holott a fokozódó fényben haladhatnának.

Eljőn a Reggel

    Istennek Szelleme, mely adatott, hogy az Anyaszentegyházat az igazsághoz vezesse, fog venni az írott dolgokból és meg fogja azokat nekünk magyarázni,—“de azonfelül, ami írva vagyon, mire nincs szükségünk, mert a Szent Írások bölcssé tehetnek az idvességre, a Krisztus Jézusban való hit által”. (2 Tim. 3:15).

“Eljön a reggel” – az egész világ számára

Joy5A.jpg (2198 bytes)

    Bár még mindig igaz, hogy “sötétség borítja a földet és sűrű sötétség a népet”, a világ nem fog mindig ez állapotban maradni. Biztosítva vagyunk aziránt, hogy “eljő a reggel”. (Ésaiás 21:12).

    Amint intézi most Isten, hogy a természetes nap süssön igazra és hamisra, úgy fog az Igazságosság napja sütni, a Millennium (23) napján az egész világ javára és a “sötétségnek titkait világosságra hozza”. (1 Kor. 4:5). El fogja űzni a gonoszság ártalmas páráit és életet, egészséget, békét és örömet fog hozni.

    Ha visszapillantunk a múltba, látjuk, hogy akkoriban a fény csak gyengén sütött. A múlt korszakok ígéretei borúsak és homályosak voltak. Az ígéretek, melyek Ábrahámnak és másoknak tétettek és amelyek jelképileg adattak elő a testi Izraelnek törvényében és szertartásaiban, csupán árnyékok valának és csak határozatlan fogalmat nyújtottak Isten csodálatos és kegyelmes szándékai felől.

Zsido remény

Jesus20SimeonF.jpg (4872 bytes)

 

    Amint elérjük Jézus napjait, fokozódik a fény. Addig az volt a várakozásnak a tetőpontja, hogy Isten fog hozni egy szabadítót, aki meg fogja szabadítani Izraelt ellenségeitől és fel fogja magasztalni a világ vezérlő nemzetévé, melyet hatalmas és befolyásos állásában Isten föl fogja használni közegének, a föld valamennyi nemzetségének a megáldására.

    Az ajánlat, mely adatott nekik Isten országában való örökjogukat illetőleg, annyira különböző volt, a kívánt feltételekben, attól amit vártak, és a kiválasztandó osztály kilátásai, hogy valaha el is érik az ígért nagyságot, külsőleg és emberileg tekintve, oly valószínűtlenek voltak, hogy, keveseknek a kivételével, valamennyien vakságban maradtak az üzenet irányában. 

    És iránta való vakságuk és ellenségeskedésük még természetszerűen fokozódott mikor, Isten tervezetének folyamán, eljött az idő az üzenet kiterjesztésére és arra, hogy a meghívás az ígért Isten országában való részvételre alkalmazható lett minden teremtésre az ég alatt, aki a hitnek gyakorlása folytán a hűséges Ábrahám gyermekének, és a neki tett ígérethez való örökösnek tekinthető volt.

Az Egyház reménye

Jesus40Teaching.jpg (5587 bytes)

    De mikor érteni kezdték, Pünkösd után az Evangéliumot, melyet Jézus tanított, látta az Anyaszentegyház, hogy a világnak szánt boldogság állandó jellemű lesz és hogy e célnak elérése végett Isten országa (24) lelki lesz és valóban Izraelitákból fog állani, egy “kicsiny seregből”, mely úgy zsidók, mint pogányok közül fog kiválasztatni, kik fel fognak magasztaltatni isteni természetre és hatalomra.

    Ezért olvassuk, hogy Jézus az életet és halhatatlanságot világra hozta az Evangélium által. (2 Tim. 1:10). És Jézus napja óta még több fény ragyog, amint Ő előre megmondta, hogy fog ragyogni, mondván,

“még sok dolgok vagynak, melyeket néktek kellene mondanom, de most el nem hordozhatjátok. 

"Mikor pedig eljő amaz, az igazságnak szelleme, minden igazságra vezérel titeket és a melyek következendők, azokat jelenti meg néktek.” 
(Ján. 16:12, 13).

A papirend keletkezése

wpe5BC.jpg (3553 bytes)

    Jött azonban egy idő, miután az apostolok elaludtak, mikor az Anyaszentegyház többsége kezdte elhanyagolni a szövétneket és emberi tanítókban keresni a vezéreket. És a tanítók, felpuffadva büszkeségtől, címeket és hivatalokat vállaltak, és kezdtek zsarnokoskodni Isten öröksége fölött.

    Azután fokozatosan keletkezett egy külön osztály, mely “a papirendnek” neveztetett, és amely magát tekintette—és mások által tekintetett—a valódi vezetőnek a hithez és gyakorlathoz, Isten Igéjétől eltérőleg. Így fejlődött ki idővel a pápaság rendszere, tévedésnek alávetett tanításai iránti jogosulatlan tisztelet és a csalhatatlan Isten Igéjének elhanyagolása folytán.

Reformáció – egy merész és áldásos csapás a szabadságért és a Bibliáért

ReformerLuther2B.jpg (20377 bytes)

Martin Luther a wormsi országgyűlés-
nél

    Valóban komolyak voltak a gonosz következmények, melyeket az igazságnak ez az elhanyagolása idézett elő. Mindenki tudja, hogy ez a rendszer csaknem teljesen rabszolgaságba verte úgy az egyházat, mint a művelt világot és a hagyományok és emberi hitvallások imádásához vezetett. E rabszolgaságból egy merész és áldásos csapást mért a szabadságért és a Bibliáért az a mozgalom, mely a Reformáció neve alatt ismeretes.

    Isten merész bajnokokat támasztott Igéje számára, kik között voltak Luther, Zwingli, Melanchton, Wycliffe, Knox és mások. Ezek fölhívták a közfigyelmet arra, (25) hogy a pápaság félreértette a Bibliát és helyébe az egyház rendeleteit és dogmáit tette, és rámutattak téves tanításainak és gyakorlatainak némelyikére, kimutatva, hogy azok, hagyományra vannak építve, ellenkeznek az igazsággal és ellent mondanak Isten Igéjének.

    Ezeket a reformálókat és követőiket protestánsoknak nevezték el, mivel protestáltak a pápaság ellen és követelték, hogy Isten Igéje legyen a hit és gyakorlatnak egyedüli helyes szabályozója. A reformáció napjaiban számos hívséges lélek haladt a fényben, amennyire az akkor sütött.

 

ReformerLutherB.gif (7319 bytes)
Martin Luther
1483-1546,
Németország

ReformerTyndale.jpg (7263 bytes)
William Tyndale
1484-1536, 

Anglia

ReformerHussB.gif (5276 bytes)
Husz János
1369-1415,
 
Csehország

ReformerWycliffeB.gif (11063 bytes)
John Wycliff
1324-1384, 

Anglia

 

 

 

 

 

Noah1.jpg (4514 bytes)
Noé épiti a bárkát

Noah3.jpg (4053 bytes)
Noé, az igazságosság hirdetöje

    De aztóta a protestánsok vajmi keveset haladtak, mert ahelyett, hogy a fényben jártak volna, megállottak kedvelt vezetőik körül, és készek voltak annyit látni, amennyit ők láttak, de semmivel sem többet.

    Határokat szabtak haladásuknak az igazság útján, bekerítve a kevés igazsággal, mellyel bírtak és a sok tévedést, mit magukkal hoztak az “anya” egyházból. A keresztények többsége babonás tiszteletet tanusít az így alkotott hitvallások iránt, abban a föltevésben, hogy Isten tervei felől nem tudható több, mint amennyi ismeretes volt a reformálók előtt.

    Ez a tévedés nagyon drága volt, mert eltekintve attól, hogy akkoriban az igazságnak csupán kevés nagy elve szabadíttatott meg a tévedésnek szemétjéből, és tudva azt, hogy minduntalan esedékessé válnak az igazságnak különös jelenségei, ezektől megfosztattak a keresztények az ő hitvallási kerítéseik által.

    Hogy ezt példával világítsuk meg: Noé idején igazság vala, melyben hinni kellett mindenkinek, ki akkoriban a fényben kívánt haladni, hogy jön egy özönvíz, míg Ádám és mások erről mitsem tudtak.

    Nem hirdetné ma az igazságot, aki hirdetne egy közelgő özönvizet, hanem minduntalan esedékessé válnak más, kiosztásra váró igazságok, melyekről tudni fogunk, ha a szövétnek fényében haladunk; így tehát, ha meg is van számunkra mindaz a fény, mely esedékessé vált sok száz (26) évvel ezelőtt, de csupán ezzel a fénnyel rendelkezünk: még mindig ugyancsak sötétségben leledzünk.




Bible11Student.jpg (4033 bytes)

Isten Szava egy tárház

    Istennek Igéje a tápláléknak nagy éléstára az éhező zarándokok számára a fénylő ösvényen. Van ott tiszta tej a most született gyermekek számára, és valóságos étel a jobban kifejlődöttek számára (1 Pét. 2:2; Zsid. 5:14); de nemcsak ezek vannak ott, hanem van ott táplálék, mely alkalmazkodik a különböző évadokhoz és állapotokhoz;  s Jézus mondotta, hogy a hív sáfár alkalmatos időben adjon rendelt eledelt a hit szolgáinak,—“ót és újat” az élésházból. (Luk. 12:42; Máté 13:52)

Bible33Tyndale.jpg (18877 bytes)
A Tyndale-i Biblia

    Lehetetlen volna ily dolgokat bármely felekezeti hitvallásból vagy éléstárból hozni elő. Talán hozhatnánk némely dolgot, ót vagy jót mindenikből, de semmi újat nem. A különböző felekezetek hitvallásaiban tartalmazott igazság annyira borítva és keverve van tévedéssel, hogy nem lehet megkülönböztetni sajátságos szépségét és valódi értékét.

    A különböző felekezetek folytonosan egymásba ütköznek; és mivel mindenik bibliai alapra hivatkozik, Istennek Igéjét teszik felelőssé a gondolatzavarért és nyilvánvaló egyenletlenségért. Innen ered a közmondás: “A Biblia olyan öreg hangszer, melyen bármely dallamot el lehet játszani.”

“Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér töletek a bennetek levő reménységről, szelidséggel és félelemmel.” 1Péter 3:15."

Bible14A.jpg (3066 bytes)

    Mennyire kifejezi ez korunk hitetlenségét, melyet részben az idézett elő, hogy az emberi hagyományok Istennek Igéjét és jellemét elferdítették, részben pedig az is, hogy a növekvő értelmesség nem hajlik meg többé vak és babonás tisztelettel más emberek véleménye előtt, hanem ésszerű okot követel a bennük levő reménységről! Az Ige hívséges tanulmányozója mindenkor kell, hogy képes legyen ily okot adni az ő reménységéről.

    Egyedül Istennek szava tehet bölcssé és egyedül az hasznos az elmélet, oktatás stb. számára, “hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre tökéletesen elkészíttetett.” (1 Pét. 3:5; 2 Tim. 3:15-17).

    Csakis ez az egy éléstár tartalmazza (27) kimeríthetetlen készletét úgy az ó, mint új dolgoknak, rendelt eledelt ad alkalmatos időben a hívek háznépének. Azok közül, kik hiszik a Bibliának állításait, hogy “az igazaknak útjuk mind jobban ragyog a tökéletes napig”, bizonyára senki sem fogja állítni, hogy a “tökéletes nap” elérkezett Luther idejében,—és ha nem, úgy jól teszünk, ha vigyázunk szövétnekünkre, mint “egy lámpásra”, mely világosodik a sötétségben, míg a nap megvilágosodik”. (2 Pét. 1:19).

 

LampC.jpg (8481 bytes)

    Az sem elegendő, hogy magunkat most a világosságnak ösvényében találjuk. Nekünk kell “járni a világosságban”, kell tovább is haladnunk, különben a világosság, mely nem állapodik meg, el fog haladni és minket sötétségben fog hagyni. Sokakkal az a baj, hogy leülnek és nem mennek tovább a világosságnak ösvényén.

    Vegyünk csak elő egy betűsoros szótárt, és vizsgáljuk meg a szöveget az “ülni” és “állni” szavak alatt, azután hasonlítsuk össze azokkal, melyeket a “járni” és “futni” szavak alatt találunk és nagy ellentétre fogunk bukkanni. Emberek ”ülnek sötétségben” és a “fitymálókkal”, és állnak a bűnösöknek útjúkon, de “járnak a világosságban” és “megfutják az elejükbe adatott célt”. (Ésaiás 42:7; Zsolt. 1:1; Zsid. 12:1).

“A teljes irás Istentől ihletett és hasznos a tanitásra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre.” 2Timótheus 3:16

Bible8A.jpg (2412 bytes)

    Az ismeret tökéletessége nem a múlté, hanem a jövőé,—hisszük, hogy a nagyon közel jövőé,—s amíg föl nem ismerjük ezt a tényt, készületlenek vagyunk arra, hogy méltányoljuk és várjuk Atyánk terveinek friss föltárulását.

    Igaz még mindig visszatérünk a próféták és apostolok szavaihoz a jelennek és jövőnek minden ismeretéért, de nem azért, mert ők mindenkor jobban értették meg Istennek terveit és szándékait mint mi, hanem azért, mert Isten őket használta hírnökeinek, hogy közölje vélünk, és az egész Anyaszentegyházzal, a keresztény korszakon végig, az igazság terveit illetőleg, mihelyt az esedékessé vált.

    Ezt a tényt bőven bizonyítják az apostolok. Pál elmondja nekünk, hogy Isten megjelentette a keresztény Anyaszentegyháznak (28) az Ő akaratának titkát, melyet elrendelt vala magában, és soha előbb nem nyilatkoztatott ki, ámbár följegyeztette azt homályos mondásokban, melyek nem voltak megérthetők, míg esedékessé nem váltak, s hogy értelmi szemeinknek kell megnyílni, hogy képesek legyünk méltányolni “a mennyei hivatást”, mely kizárólag a keresztény korszak hívőinek volt szánva”. (Eféz. 1:9,10,17,18; 3:4-6).

    Ez mutatja, hogy sem a próféták, sem az angyalok nem értették meg a kiejtett próféciák értelmét. Péter mondja, hogy mikor ők aggodalmasan tudakozták azoknak értelmét, Isten mondta nekik, hogy a próféciákba burkolt igazságok nem az ő maguk számára valók, de azoknak kik a keresztény korszakokban élünk. És buzdítja az Anyaszentegyházat, hogy vesse reménységét még több kegyelembe ebben az irányban,—Isten terveinek még jobb megimerésébe. (1 Pét. 1:10-13).


PeterB.gif (14724 bytes)

Péter Apostol

 

    Nyilvánvaló, hogy ámbátor Jézus megígérte, hogy az Anyaszentegyház vezéreltessék minden igazságba, ez fokonkénti föltárásnak volt fenntartva. Noha az Anyaszentegyház, az apostolok napjaiban, mentes vala számos tévedéstől, melyek a pápaság alatt keletkeztek, azért nem szabad föltételeznünk, hogy a korai Anyaszentegyház oly mélyen vagy világosan látott be Istennek terveibe, mint ma lehet abba belátni.

    Az is nyilvánvaló, hogy a különböző apostoloknak különböző fokú bepillantásuk volt Isten tervébe, bár valamennyi írásukat Isten vezérelte úgy mint sugallta a prófétáknak.

    Az ismeretek különbözésének megvilágítására elegendő, ha eszünkbe juttatjuk a habozó pályát, melyet Péter és a többi apostolok követtek egy ideig—Pál kivételével—mikor az Evangélium kezdett eljutni a pogányokhoz. (Ap. Csel. 10:28; 11:1-3; Gal. 2:11-14).

    Péternek bizonytalansága élénk ellentétben állt Pálnak bizodalmához, melyet a prófétáknak szavai, Istennek múltbeli bánásmódja és a neki közvetlenül tett kinyilatkoztatások sugalmaztak. (29)

PaulB.gif (10829 bytes)

Pál Apostol

 

    Pálnak nyilvánvalóan bőségesebben jutottak kinyilatkoztatások osztályrészül, mint bármely más apostolnak. 

    De nem engedtetett meg neki, hogy ezekkel a kinyilatkoztatásokkal megismertesse az Anyaszentegyházat, de még a többi apostollal sem ismertethette meg azokat tökéletesen és világosan (2 Kor. 12:4; Gal. 2:2), de azért fölismerhetjük a Pálnak tett látomások és kinyilatkoztatások értékét az egész Anyaszentegyház számára, — mert ámbátor nem volt neki megengedve mindent elmondani amit látott, sem részletezni mindent amit tudott Isten rejtelmeiről a “jövendő korszakokat” illetőleg, mégis, a mit ő látott erőt, árnyalást és mélységet adott szavai értelmének, mely prófétai megvalósításokat — minőknek a következő tények bemutatták — és a Lélek vezérlését jobban vagyunk képesek méltányolni, mint a kora Anyaszentegyház képes volt.

JohnB.gif (9186 bytes)

János Apostol

   Ez állításunk megerősítésére, fölhívjuk a figyelmet a Bibliának utolsó könyvére, a Jelenésekre, mely könyv körülbelül a 96-ik évben íratott Kr. u. A bevezető szavak előzőleg meg nem értett dolgok különös jelenségének nyilvánítják e könyvet. Ez kétséget kizárólag bizonyítja, hogy legalább addig az ideig Istennek terve nem volt teljesen kinyilatkoztatva. 

    Nem is volt soha ez a könyv, egészen mostanig, mindaz, mit neve jelez—egy föltárás, egy jelenés. Ami a korai Anyaszentegyházat illeti, alkalmasint senki sem értette meg e könyvnek bármely részét. Még János is, ki látta a látomásokat, alkalmasint nem tudta annak jelentőségét, amit látott. 

    Ő próféta és apostol volt egy személyben,—és míg, mint apostol megértette és tanította azt, ami “alkalmatos időben rendelt eledel volt”, addig mint próféta oly dolgokat mondott ki, melyek jövő évadokban nyújtanak “rendelt eledelt” a hívek háznépének. (30)

 

Bible6RuthsA.jpg (7134 bytes)

    A keresztény korszak alatt, néhányan a szentek közül igyekeztek megérteni az Anyaszentegyház jövőjét, megvizsgálva ezt a jelképi könyvet, és kétségtelen, hogy mindazok, kik olvasták és megértették tanításainak csak egy részét is boldogok voltak, mint ígértetett. (Jel. 1:3).

    A könyv fel volt tárva az ilyen emberek számára, és a Reformáció napjaiban fontos segítségül szolgált Luthernek annak az eldöntésénél, hogy a pápaság, melynek ő lelkiismeretes papja volt, valóban az Apostol által említett “antikrisztus” volt, kinek története, mint most látjuk, ama próféciáknak nagy részét betölti.

    Így tárja fel Isten fokonként az Ő igazságát és kinyilatkoztatja  kegyelmének túlmenő gazdagságát,—és következésképpen sokkal több világosság esedékes most, mint bármely más előző időben az Anyaszentegyház történetében.

“S még több új szépségek tünnek elő

S több növekedő fény.”

Beauties.jpg (14495 bytes)

 

Hogy vissza térj a Home Page-re kattincs a térképre

HomeSymbol.jpg (6039 bytes)

E-mail a cimre

Csak angolul.