BIBLIAI TANULMÁNYOK.

I. TANULMÁNY

A BŰNNEK ÉJSZAKÁJA E

FÖLDÖN AZ ÖRÖMNEK

REGGELÉRE FOG VIRRADNI.

    (A siralom éjszakája és az öröm reggele.
—Két módszer az igazság keresésére.
—Mely módszert követi e könyv?
—A mű terjedelme.
—Különbség a szentírás tiszteletteljes 
    tanulmányozása és a kutatás veszélyes 
    szokása között.
—A jövendölés célja. A világ jelen vallási 
    állapota, két szempontból nézve.
—Egyiptomi sötétség.
—Egy reménysugár.
—Az igazságnak ösvénye előbbre visz.
—A nagy hithagyás oka.
—A reformáció.
—Ugyanaz az ok hátráltatja megint a 
    haladást.
—Az ismeretek tökéletesítése nem a múlté,
    hanem a jövőé.)

“Reggelre öröm szál be hozzánk.” Zsolt. 30:6

    Az időszak, melyben a bűn meg van engedve, egy sötét éjszaka vala az emberiség számára, melyet soha nem feledhetni. De az igazságosság és isteni kegy dicső napja, melyet a Megváltó vezet be,—a Megváltó, a ki fölkel, mint az Igazságosság Napja és a maga teljével, fényesen süt mindenkire és mindenekbe, gyógyulást és áldást hozva magával,—több mint ellensúlyozni fogja a zokogás, sóhajtás, fájdalom, betegség és halál rettenetes éjszakáját, melyben oly sokáig leledzett a nyöszörgő világ. 

“Estve siralom vagyon, de reggel öröm.”
—Zsolt. 30:6.  (10)

Mire vár a világ?

    De a legmagasabb fogalmak is, melyeket egy ilyen korról táplálnak, távol esik attól, ami a valóság lesz. A nagy Teremtő “kövér dolgoknak lakomáját” készíti elő, mely ámulatba fogja ejteni teremtményeit és fölötte és bőségesen meg fogja haladni mindazt, amit okszerűen kívánhatnak vagy remélhetnek. 

    És csudálkozó teremtményeinek, kik szemlélik Isten szerelmének minden várakozást meghaladó hosszúságát és szélességét, magasságát és mélységét, ilyen magyarázatot ad: 

“Mert nem olyanok az én gondolataim, mint a ti gondolataitok, sem az én utaim, mint a ti utaitok, azt mondja az Úr: 

"Mert mely igen távol az ég a földtől, oly igen távol vannak az én utaim a ti utaitoktól és az én gondolataim a ti gondolataitoktól.”—Ézsaiás 55:8, 9.

Az Igazságosság Napjának világossága kinyilatkoztatja a “jelen igazságot.”

    Az Igazságosság Napjának világossága, a Millenniumi Napnak ebben a pitymallatában, az ami kinyílatkoztatja e dolgokat mint “jelen igazságot,” melynek elérkezett ideje, hogy méltányoltassék az őszinték, — és a szívekben tiszták által.

Mi a hit észszerű fundamentuma?

    Azután igyekeztünk fölépíteni ezen a fundamentumon a Szentírás tanításait, oly módon, hogy amennyire lehetséges tisztán emberi ítélő tehetség ülhessen törvényt minden részletük fölött, a rendelkezésre álló legszigorúbb jogi szabályok szerint.

Cél: 
Egy terv, amely megegyezik Isten jellemével és amely összhangba hozza az ellentétes Irásokat.

    Akik a Bibliát elismerik Isten tervezete kinyilatkoztatásának — és ezekhez fordulunk elsősorban — kétségkívül megegyeznek abban, hogy ha a Biblia tanításait Isten sugalmazta, úgy azoknak, egészükben véve, oly tervezetet kell föltárniuk, mely összhangban van és megegyezik önmagával és Isteni Szerzőjének jellemével.

    Az igazságot keressük és így célunk kell hogy legyen, hogy Israel kinyilatkoztatott tervezetének teljes, összhangzó egészét kapjuk meg; és van okunk, hogy ezt reméljük is, mint Istennek gyermekei, mert hiszen megígértetett, hogy az igazságnak szelleme vezérel minket minden igazságra. —János 16:13.

Tanulmányozási módszer:

1. Minden hitvallás kutatása
vagy
2. Isten Szava tanulmányozása

    Ez végtelen feladat volna! De még ez a módszer azzal a nehézséggel is járna, hogy ha ítélő (12) tehetségünk meg van tévesztve, avagy el volnánk fogulva bármely irányban — és melyikünk ne volna az? —úgy ezek a nehézségek gátolnák a helyes kiválasztást és megtörténhetnék, hogy mi a tévedést választjuk és elvetjük az igazságot.

    De még sokat veszítenénk is e módszer mellett, mert az igazság halad, mind jobban ragyogva a tökéletes napig azok számára, kik kutatnak utána és a világosságában járnak, míg a különböző felekezetek különféle hitvallásai megállapodottak és veszteglők és évszázadok óta ilyenek.

Van igazság a hagyományok-
ban?

Minden vallási tanitás az Iráshoz kell vezesse a tanulót.

Genfi Biblia

    A modern teológusok bizonyságának nem tulajdonítunk súlyt, — az úgynevezett Korai Atyákét pedig teljesen mellőztük. Közülük soknak a bizonysága összhangban volt a műben kifejezett gondolatokkal, de mi a jelen és minden idők közös fogyatékosságának tartjuk, hogy az emberek elhiggyenek bizonyos tanokat, csupán azért, mert azokat mások is hitték, kikben nekik bizodalmuk volt.  

    Ez nyilvánvalóan (13) sok tévedésnek volt az okozója, mert számos jó ember hitt és tanított tévedéseket a legtisztább lelkiismerettel (Ap. Csel. 26:9).

    Az igazság keresőnek ki kell önteni edényeiből a hagyomány zavaros vizét és megtölteni azokat az igazság forrásából — Isten Ígéjéből. És ne legyen semmiféle vallási tanításnak nyomatéka, csupán annak, mely az igazság keresőjét ahhoz a forráshoz vezeti el.

    Ennek a munkának a terjedelme vajmi elégtelen az egész Bibliának és tanításainak csupán általános és felületes megvizsgálására is. De, fölismerve korunk sietősségét, igyekeztünk oly rövidnek lenni, mint azt a tárgy fontossága megengedni látszott.

Alapos és rendszeres tanulmányo-
zásra van szükség az Isteni tudomány méltánylásá-
hoz.

    Alapos és rendszeres tanulmányozásra van szükség bármely tudomány méltánylásához, de ez még fokozottan áll az isteni kinyilatkoztatás tudományára. És kétszeresen szükséges ebben a munkában, mert ez azonfelül, hogy egy értekezés istenileg kinyilatkoztatott igazságok fölött, egyúttal oly szempontból vizsgálja a tárgyat, mely, tudtunkkal különbözik minden más munkának szempontjától.

    Azonban mi bizunk (14) abban, hogy föl fog ismertetni az óriási különbség, egyrészről a próféciának és a Szentírás egyéb részeinek komoly, józan és tisztességteljes tanulmányozása között, mely a bevégzett történeti tények világánál kíván oly következtetésekre jutni, miket a józan ész helybenhagyhat — és másrészről az általános spekulálásnak nagyon is gyakori módszere között, mely, az isteni próféciára alkalmazva, vajmi könnyen szabadjukra bocsát vad elméleteket és határozatlan képzelmeket.

    Azokból, kik ebbe a veszélyes szokásba esnek, rendesen próféták (?) is válnak, prófétai tanulók helyett.

    Az tény, hogy Istennek bölcsessége gondoskodott úgy a jövőnek megjövendöléseiről, mint a jelenre és múltra vonatkozó kijelentéseiről, egymagában elég megróvást képez Jehova részéről némely gyermekének esztelenségével szemben, akik tudatlanságukat és az Ő Ígéje tanulmányozásának elhanyagolását ilyképpen próbálták kimenteni: “Máté Evangyéliumának ötödik részében elég van bármely ember megváltására.”

A próféciák célja:

Atyja tervei megismertetése Isten megszentelt gyermekével

    Ha ily módon érdeklődni fog az Úrnak munkája iránt, képes lesz őt lélekben és igazságban is szolgálni,—nem csupán mint egy szolga, hanem mint egy gyermek és örökös. Annak, ami lenni fog, a kinyilatkoztatása ilyenek számára ellensúlyozza annak a befolyását ami most van. A gondos tanulmányozás (15) kétségtelenül erősíti a hitet és szent életre ösztönöz.

    És ily kételyeket nem egykönnyen lehet meggyőzni mással, mint a teljes igazsággal.

Az egyház missziója a világ megtéritése?

    Melyik végét fogadták el és kétségkívűl még sokkal többen fogják elfogadni a másodikat és így szaporítani fogják, titokban vagy nyíltan, a hitetlenek sorait. E könyvnek egyik célja, azoknak lenni segítségére, kik ilyképpen becsületesen tévedtek.

Ábra amely elöször 1886-ban jelent meg a könyvel
ÁBRA

Mely mutatja a tényleges és viszonylagos számát az emberiségnek, 
felekezetek szerint osztályozva.

                                   
A világ népessége millióban 1886-ban

Viszonlagos száma a világ népességének, felekezetek szerint osztályozva

Közel 2/3 a főld népességéböl még mindig pogány

    “Némely embernek vajmi ködös és határozatlan fogalmai vannak a világ lelki állapotáról. Hallunk (16) dicső vallás-élesztési munkáról idehaza és külföldön, új térítési törekvésekről különböző irányokban, halljuk, hogy egyik ország a másik után nyílik meg az evangélium számára és hallunk a nagy pénzösszegekről, melyek terjesztésére fordíttatnak. És mindebből azt a fogalmat merítjük, hogy elég történik abból a célból, hogy e földnek nemzetei az evangéliumra téríttessenek.

    “A világ népességét manapság 1,424,000,000 lélekre becsüli és az ábrának tanulmányozásánál láthatjuk, hogy ezeknek jóval több mint fele—közel kétharmada—még mindig teljesen pogány és a többiek nagyrészt vagy Mohammed követői, vagy pedig tagjai azoknak a nagy hittagadó egyházaknak, melyeknek vallása valójában nem más, mint keresztény formába bújtatott bálványimádás, és melyekről alig mondható, hogy Krisztus evangéliumát vallják vagy hírdetik.

    “Még ha a 116 millió névleges protestánst nézzük is, nem szabad felednünk, hogy azok jó része Németországban, Angliában és ebben az országban is hitetlenségbe esett,—melynek sötétsége lehetőleg még mélyebb, mint a pogányságé,—és hogy mily sokakat vakít meg a babona vagy eltemetkeznek végső tudatlanságban; úgy, hogy míg nyolc millió zsidó még mindig visszaútasítja Názáréti Jézust és míg több mint 300 millió, kik az Ő nevét viselik, eltéríttetett hitétől, addig 170 millió hajlik meg Mohammed előtt és az emberiségnek fennmaradó óriási része mindmáig tuskókat és köveket, saját őseit, holt hősöket vagy magát az ördögöt imádja a Teremtő helyett, aki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké. Nem elegendő-e ez arra, hogy bánatba ejtse a gondolkodó keresztények szívét?”

    Példának okáért, a 116 millió, aki protestánsnak van feltűntetve, ugyancsak meghaladja a valódi számot.

    Nézetünk szerint tizenhat millió közelebb járna ama serdült korúak számához, kik magukat egyház-tagoknak vallják és tartunk tőle, hogy egy millióval nagyon is bőkezűen becsülnénk a “kis sereget”, “a Jézus Krisztusban megszentelteket”, — a kik “nem test, hanem lélek szerint járnak.”

    Szem előtt kellene tartani, hogy az egyháztagok nagy hányadát fiatal gyermekek teszik ki, kik mindenkor számbavétetnek a számításnál. Különösen áll ez az európai államokra. Ezek közül igen sokban a gyermekek legkoraibb gyermekségüktől fogva az egyháztagok közé számíttatnak.

Van reménység az oriási sokaság részére amely a múltban élt?

    A jelenlegi különböző vallásfelekezetek azt tanítják, hogy mindez a billiónyi ember, nem ismervén az egyetlen nevet az ég alatt, mely által meg kell váltatniuk, úton vannak egyenesen az örökké tartó kínszenvedés felé, de még tovább mennek és azt is tanítják, hogy a 116 millió protestáns közül is valamennyit, a nehány szentet kivéve, bizonyosan ugyanaz a sors várja.

    Nem csoda tehát, hogy akik ilyen rettenetes dolgokat hisznek el Jehova tervei és szándékai felől, buzgók hittérítői vállalkozások támogatásában,—inkább az a csoda, hogy az a hiedelem őrületbe nem kergeti őket. Valóban, hinni ilyesmiket és méltányolni ilyen következtetéseket, elegendő arra, hogy az életet megfossza (19) minden gyönyörétől és komorságba borítsa a természetnek minden derűs kilátását.

   “Mert íme a sötétség beborította a földet és a homályosság a népeket! 

   “Rajtad pedig feltámad az Úr, és az Ő dicsősége terajtad megláttatik. És járjanak a pogányok a te világosságodban (Ésaiás 60:2, 3).

     Ot megvilágítja az ígéret sugara: “A pogányok (a föld nemzetei általánosságban) járjanak a te világosságodban.”

    A folytonos nyomorúság és sötétség, melyben a világ leledzik, és az igazság lassú haladása nem csupán az egyház számára képezett rejtélyt, hanem maga az emberiség is tudta és érezte ezt az állapotát. Hasonlóan a sötétséghez, mely Egyiptomot burkolta be, olyan sötétség volt, melyet érezni lehetett.

    Bizonyítják ezt a következő sorok, melyeket egy philadelphiai lapból vettünk ki. Az írónak kedélyéből még nem oszlatták el az Istennek Ígéjéből közvetlenül kiáradó isteni igazság sugarai a kételyt és mélabút, melyet csak fokoztak (20) a különböző iskoláknak egymásba ütköző hitelvei.

Világitó szövétnek

    Téves volna, föltételezni, hogy akikből hiányzik a hit és az azt követő megigazulás, képesek lehetnének világosan megérteni az igazságot, az nem az olyanok számára van. A zsoltárköltő mondja: “Világosság (igazság) támad az igaznak.” (Zsolt. 97:11).

    Isten gyermeke számára gondoskodva van egy szövétnekről, melynek fénye sokat oszlat el a sötétségből az (22) ő útján. “Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és az én ösvényemnek világa.” (Zsolt. 119:105). De csak az “igazaknak útjuk” az, mely “hasonló a fénylő világossághoz, mely igyekszik világosodni annyira, hogy a tökéletes naphoz hasonló legyen.” (Péld. 4:18).

    Valóban, “nincsen csak egy igaz is” (Róm. 3:10), amely osztályra hivatkozás történik, az “megigazulván hit által.” Csakis ennek az osztálynak van alkalma, hogy azon az ösvényen haladjon, mely mindjobban fényesedik,—hogy lássa nemcsak Isten terveinek jelen föltárását, hanem a jövendő dolgokat is.

Pátriátkák, próféták, apostolok és szentek haladtak a növekedő fényben

    Egy folytonos ösvény az, és az egyedüli folytonos és fokozódó fény az isteni Jegyzet, mely fényt áraszt, amint esedékessé válik.

Eljőn a Reggel

    Istennek Szelleme, mely adatott, hogy az Anyaszentegyházat az igazsághoz vezesse, fog venni az írott dolgokból és meg fogja azokat nekünk magyarázni,—“de azonfelül, ami írva vagyon, mire nincs szükségünk, mert a Szent Írások bölcssé tehetnek az idvességre, a Krisztus Jézusban való hit által”. (2 Tim. 3:15).

“Eljön a reggel” – az egész világ számára

    Amint intézi most Isten, hogy a természetes nap süssön igazra és hamisra, úgy fog az Igazságosság napja sütni, a Millennium (23) napján az egész világ javára és a “sötétségnek titkait világosságra hozza”. (1 Kor. 4:5). El fogja űzni a gonoszság ártalmas páráit és életet, egészséget, békét és örömet fog hozni.

    Ha visszapillantunk a múltba, látjuk, hogy akkoriban a fény csak gyengén sütött. A múlt korszakok ígéretei borúsak és homályosak voltak. Az ígéretek, melyek Ábrahámnak és másoknak tétettek és amelyek jelképileg adattak elő a testi Izraelnek törvényében és szertartásaiban, csupán árnyékok valának és csak határozatlan fogalmat nyújtottak Isten csodálatos és kegyelmes szándékai felől.

Zsido remény

    Az ajánlat, mely adatott nekik Isten országában való örökjogukat illetőleg, annyira különböző volt, a kívánt feltételekben, attól amit vártak, és a kiválasztandó osztály kilátásai, hogy valaha el is érik az ígért nagyságot, külsőleg és emberileg tekintve, oly valószínűtlenek voltak, hogy, keveseknek a kivételével, valamennyien vakságban maradtak az üzenet irányában. 

    És iránta való vakságuk és ellenségeskedésük még természetszerűen fokozódott mikor, Isten tervezetének folyamán, eljött az idő az üzenet kiterjesztésére és arra, hogy a meghívás az ígért Isten országában való részvételre alkalmazható lett minden teremtésre az ég alatt, aki a hitnek gyakorlása folytán a hűséges Ábrahám gyermekének, és a neki tett ígérethez való örökösnek tekinthető volt.

Az Egyház reménye

    Ezért olvassuk, hogy Jézus az életet és halhatatlanságot világra hozta az Evangélium által. (2 Tim. 1:10). És Jézus napja óta még több fény ragyog, amint Ő előre megmondta, hogy fog ragyogni, mondván,

“még sok dolgok vagynak, melyeket néktek kellene mondanom, de most el nem hordozhatjátok. 

"Mikor pedig eljő amaz, az igazságnak szelleme, minden igazságra vezérel titeket és a melyek következendők, azokat jelenti meg néktek.” 
(Ján. 16:12, 13).

A papirend keletkezése

    Azután fokozatosan keletkezett egy külön osztály, mely “a papirendnek” neveztetett, és amely magát tekintette—és mások által tekintetett—a valódi vezetőnek a hithez és gyakorlathoz, Isten Igéjétől eltérőleg. Így fejlődött ki idővel a pápaság rendszere, tévedésnek alávetett tanításai iránti jogosulatlan tisztelet és a csalhatatlan Isten Igéjének elhanyagolása folytán.

Reformáció – egy merész és áldásos csapás a szabadságért és a Bibliáért

Martin Luther a wormsi országgyűlés-
nél

    Isten merész bajnokokat támasztott Igéje számára, kik között voltak Luther, Zwingli, Melanchton, Wycliffe, Knox és mások. Ezek fölhívták a közfigyelmet arra, (25) hogy a pápaság félreértette a Bibliát és helyébe az egyház rendeleteit és dogmáit tette, és rámutattak téves tanításainak és gyakorlatainak némelyikére, kimutatva, hogy azok, hagyományra vannak építve, ellenkeznek az igazsággal és ellent mondanak Isten Igéjének.

    Ezeket a reformálókat és követőiket protestánsoknak nevezték el, mivel protestáltak a pápaság ellen és követelték, hogy Isten Igéje legyen a hit és gyakorlatnak egyedüli helyes szabályozója. A reformáció napjaiban számos hívséges lélek haladt a fényben, amennyire az akkor sütött.

Martin Luther
1483-1546,
Németország

William Tyndale
1484-1536, 
Anglia

Husz János
1369-1415,
 Csehország

John Wycliff
1324-1384, 
Anglia

Noé épiti a bárkát

Noé, az igazságosság hirdetöje

    Határokat szabtak haladásuknak az igazság útján, bekerítve a kevés igazsággal, mellyel bírtak és a sok tévedést, mit magukkal hoztak az “anya” egyházból. A keresztények többsége babonás tiszteletet tanusít az így alkotott hitvallások iránt, abban a föltevésben, hogy Isten tervei felől nem tudható több, mint amennyi ismeretes volt a reformálók előtt.

    Ez a tévedés nagyon drága volt, mert eltekintve attól, hogy akkoriban az igazságnak csupán kevés nagy elve szabadíttatott meg a tévedésnek szemétjéből, és tudva azt, hogy minduntalan esedékessé válnak az igazságnak különös jelenségei, ezektől megfosztattak a keresztények az ő hitvallási kerítéseik által.

    Hogy ezt példával világítsuk meg: Noé idején igazság vala, melyben hinni kellett mindenkinek, ki akkoriban a fényben kívánt haladni, hogy jön egy özönvíz, míg Ádám és mások erről mitsem tudtak.

    Nem hirdetné ma az igazságot, aki hirdetne egy közelgő özönvizet, hanem minduntalan esedékessé válnak más, kiosztásra váró igazságok, melyekről tudni fogunk, ha a szövétnek fényében haladunk; így tehát, ha meg is van számunkra mindaz a fény, mely esedékessé vált sok száz (26) évvel ezelőtt, de csupán ezzel a fénnyel rendelkezünk: még mindig ugyancsak sötétségben leledzünk.

Isten Szava egy tárház

    Istennek Igéje a tápláléknak nagy éléstára az éhező zarándokok számára a fénylő ösvényen. Van ott tiszta tej a most született gyermekek számára, és valóságos étel a jobban kifejlődöttek számára (1 Pét. 2:2; Zsid. 5:14); de nemcsak ezek vannak ott, hanem van ott táplálék, mely alkalmazkodik a különböző évadokhoz és állapotokhoz;  s Jézus mondotta, hogy a hív sáfár alkalmatos időben adjon rendelt eledelt a hit szolgáinak,—“ót és újat” az élésházból. (Luk. 12:42; Máté 13:52)

A Tyndale-i Biblia

    A különböző felekezetek folytonosan egymásba ütköznek; és mivel mindenik bibliai alapra hivatkozik, Istennek Igéjét teszik felelőssé a gondolatzavarért és nyilvánvaló egyenletlenségért. Innen ered a közmondás: “A Biblia olyan öreg hangszer, melyen bármely dallamot el lehet játszani.”

“Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér töletek a bennetek levő reménységről, szelidséggel és félelemmel.” 1Péter 3:15."

    Egyedül Istennek szava tehet bölcssé és egyedül az hasznos az elmélet, oktatás stb. számára, “hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre tökéletesen elkészíttetett.” (1 Pét. 3:5; 2 Tim. 3:15-17).

    Csakis ez az egy éléstár tartalmazza (27) kimeríthetetlen készletét úgy az ó, mint új dolgoknak, rendelt eledelt ad alkalmatos időben a hívek háznépének. Azok közül, kik hiszik a Bibliának állításait, hogy “az igazaknak útjuk mind jobban ragyog a tökéletes napig”, bizonyára senki sem fogja állítni, hogy a “tökéletes nap” elérkezett Luther idejében,—és ha nem, úgy jól teszünk, ha vigyázunk szövétnekünkre, mint “egy lámpásra”, mely világosodik a sötétségben, míg a nap megvilágosodik”. (2 Pét. 1:19).

    Vegyünk csak elő egy betűsoros szótárt, és vizsgáljuk meg a szöveget az “ülni” és “állni” szavak alatt, azután hasonlítsuk össze azokkal, melyeket a “járni” és “futni” szavak alatt találunk és nagy ellentétre fogunk bukkanni. Emberek ”ülnek sötétségben” és a “fitymálókkal”, és állnak a bűnösöknek útjúkon, de “járnak a világosságban” és “megfutják az elejükbe adatott célt”. (Ésaiás 42:7; Zsolt. 1:1; Zsid. 12:1).

“A teljes irás Istentől ihletett és hasznos a tanitásra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre.” 2Timótheus 3:16

    Igaz még mindig visszatérünk a próféták és apostolok szavaihoz a jelennek és jövőnek minden ismeretéért, de nem azért, mert ők mindenkor jobban értették meg Istennek terveit és szándékait mint mi, hanem azért, mert Isten őket használta hírnökeinek, hogy közölje vélünk, és az egész Anyaszentegyházzal, a keresztény korszakon végig, az igazság terveit illetőleg, mihelyt az esedékessé vált.

    Ezt a tényt bőven bizonyítják az apostolok. Pál elmondja nekünk, hogy Isten megjelentette a keresztény Anyaszentegyháznak (28) az Ő akaratának titkát, melyet elrendelt vala magában, és soha előbb nem nyilatkoztatott ki, ámbár följegyeztette azt homályos mondásokban, melyek nem voltak megérthetők, míg esedékessé nem váltak, s hogy értelmi szemeinknek kell megnyílni, hogy képesek legyünk méltányolni “a mennyei hivatást”, mely kizárólag a keresztény korszak hívőinek volt szánva”. (Eféz. 1:9,10,17,18; 3:4-6).

    Ez mutatja, hogy sem a próféták, sem az angyalok nem értették meg a kiejtett próféciák értelmét. Péter mondja, hogy mikor ők aggodalmasan tudakozták azoknak értelmét, Isten mondta nekik, hogy a próféciákba burkolt igazságok nem az ő maguk számára valók, de azoknak kik a keresztény korszakokban élünk. És buzdítja az Anyaszentegyházat, hogy vesse reménységét még több kegyelembe ebben az irányban,—Isten terveinek még jobb megimerésébe. (1 Pét. 1:10-13).

Péter Apostol

    Az is nyilvánvaló, hogy a különböző apostoloknak különböző fokú bepillantásuk volt Isten tervébe, bár valamennyi írásukat Isten vezérelte úgy mint sugallta a prófétáknak.

    Az ismeretek különbözésének megvilágítására elegendő, ha eszünkbe juttatjuk a habozó pályát, melyet Péter és a többi apostolok követtek egy ideig—Pál kivételével—mikor az Evangélium kezdett eljutni a pogányokhoz. (Ap. Csel. 10:28; 11:1-3; Gal. 2:11-14).

    Péternek bizonytalansága élénk ellentétben állt Pálnak bizodalmához, melyet a prófétáknak szavai, Istennek múltbeli bánásmódja és a neki közvetlenül tett kinyilatkoztatások sugalmaztak. (29)

Pál Apostol

    De nem engedtetett meg neki, hogy ezekkel a kinyilatkoztatásokkal megismertesse az Anyaszentegyházat, de még a többi apostollal sem ismertethette meg azokat tökéletesen és világosan (2 Kor. 12:4; Gal. 2:2), de azért fölismerhetjük a Pálnak tett látomások és kinyilatkoztatások értékét az egész Anyaszentegyház számára, — mert ámbátor nem volt neki megengedve mindent elmondani amit látott, sem részletezni mindent amit tudott Isten rejtelmeiről a “jövendő korszakokat” illetőleg, mégis, a mit ő látott erőt, árnyalást és mélységet adott szavai értelmének, mely prófétai megvalósításokat — minőknek a következő tények bemutatták — és a Lélek vezérlését jobban vagyunk képesek méltányolni, mint a kora Anyaszentegyház képes volt.

János Apostol

    Nem is volt soha ez a könyv, egészen mostanig, mindaz, mit neve jelez—egy föltárás, egy jelenés. Ami a korai Anyaszentegyházat illeti, alkalmasint senki sem értette meg e könyvnek bármely részét. Még János is, ki látta a látomásokat, alkalmasint nem tudta annak jelentőségét, amit látott. 

    Ő próféta és apostol volt egy személyben,—és míg, mint apostol megértette és tanította azt, ami “alkalmatos időben rendelt eledel volt”, addig mint próféta oly dolgokat mondott ki, melyek jövő évadokban nyújtanak “rendelt eledelt” a hívek háznépének. (30)

    A könyv fel volt tárva az ilyen emberek számára, és a Reformáció napjaiban fontos segítségül szolgált Luthernek annak az eldöntésénél, hogy a pápaság, melynek ő lelkiismeretes papja volt, valóban az Apostol által említett “antikrisztus” volt, kinek története, mint most látjuk, ama próféciáknak nagy részét betölti.