15. Fejezet
Jehova Napja

Krisztus Jehova Vezér-Örnagya lesz.

     Nem is csodálkozhatunk hát a fölött, hogy oly nagy mérvü felfordulás, melynél oly sok változásra van szükség, szomoruságot is hoz magával. Bár kisebb lázadások is mindenkor szomorusággal jártak és ez mivel sokkalta nagyobb lesz, mint bármely megelőző lázadás, mert “az leend a nyomoruságnak ideje, melyhez hasonló nem volt attól fogva, hogy a nép kezdett lenni”.  De még ezután is nem lészen.  (Dán. 12:1, Máté 24:21, 22.)

     “Jehova napjának” neveztetik, mert Krisztus, mint Jehova helyettese, helytartója királyi hatalomban és fényben lesz jelen ezen háboruság napján, az összes ügyeket nem mint a béke fejedelme, ki mindeneket megáld hanem mint Jehova hadvezére fogja vezetni, ki mindeneket leigáz. A hamis s tökéletlen tévtanok  [327] összeomlásával kapcsolatban fel fog lobogni majd az uj király zászlaja, mig végül ő mindenek által el lesz ismerve, mint királyok királya. 

     Ä próféták tehát Jehova munkájának tüntetik fel Kr. uralmának a felálli tását :” “Adom neked a pogányokat örökségül és a földnek határát neked birodalmul”. (Zsolt. 2:8). “Azon királyoknak idejében támaszt a mennyei Isten birodalmat” (Dan. 2:44.)  

     “A régi idejü (az örökkévaló) leüle, egy embernek fia jő vlaa, és eleibe vivék őtet és adta néki hatalmat és dicsőséget és országot és minden népek és nemzetek és nyelvek neki szolgálnak”. (Dan.7:9, 13, 14, 22, 27). 

     Ehhez jön még Pálnak a kijelentése, hogy mikor Krisztus elérte uralkodásának a célját — “akkor maga a Fiu és annak alávettetik (az Atya alá), a ki neki mindeneket birodalma alá adott”.  (I. Kor. 15:28.)

Isten bizonyos törvényeket létesitett amelyekkel Ő öszhangba dolgozik.

     Istennek jóakaró tanácsát az emberiség, kevés kivétellel, álhatatosan elvetette, ő viszont a maga részéről megengedte, hogy az emberiség a saját utján haladjon, megengedte, hogy az ő szivükből kivessék az ő tanácsát. Róm. 1:28 Ezek után Isten Ábrohámot s magvát vette különös gondozásba, kik hittek benne s vágyakoztak őt szolgálni. 

     Mint nép szivbeli keménységük s Isten iránti kétszinüségük nemcsak természetszerüleg tartották őket vissza Messiás elfogadásától, hanem ép oly természetszerüleg belesodorták őket nagy viszályokba, mely nemzeti létük elvesztését hozta magával.

A „nyomorúság ideje“ az igazságtalan-
ságnak természetes fejleménye lesz.

     Ha az emberek figyelembe vették volna Urunk tanitásait, akkor ezen tanitások messze menő befolyást gyakoroltak volna reájuk.  De mint mindig akaratos, a Szentirás tanitásaiból csak kevés hasznot huztak, azért ezen hanyagságuk következtében következik majd az Ur napjának nyomorusága reájuk.  Tehát ujra is talán csak azt mondhatnók, hogy az Isten haragja idézi fel e nyomoruságok napját, a mennyiben ezen nyomoruság Isten tanácsainak semmibe vevése következtében száll az emberekre. 

     Mindazonáltal ezen háboruságok más szempontból tekintve, csak a bünnek természetes következményei, melyeket Isten előre látott és melyekről az ő tanácsát, amennyiben azt megfogadták volna, őket meg is mentette volna.

A világ figyelmen kivül hagyta Isten tanácsát.

A „fösvénység szava“ --- Szerezz annyit amennyit csak tudsz ...

      Csak kevesen figyelték meg akár az egyik, akár a másik üzenetet.  Csak egy kicsiny sereg áldozta fel magát, és a mi a világot illeti, ugy ez kérkedik ugyan ama jelszóval, hogy “becsületesség a legjobb irányelv”, de általában ezt az elvet sohasem követi.  Inkább a fösvenység szavára hallgat : szerezz annyi vagyont tiszteletet és hatalmat, a mennyit csak tudsz.  Hogy mily módon szerzed, az nem határoz, és az sem aggasszon téged, hogy a te nyereséged által ki veszit. 

     Egy szóval az Ur ezen napjának a háboruságai nem jönnének és nem jöhetnének, ha az emberiség Isten törvényeinek az alaptételeit csak kevés is betartotta volna, mely törvény röviden összefoglalva igy hangzik : Szeresd a te Uradat [329] Istenedet teljes szivedből, szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”  (Máté 22: 37-39).

     És mert az elromlott testi elme ellenkezik Isten eme törvényeivel és ennek természetes következményeképpen a nyomoruság fog jönni reájuk, a mint az aratás a vetés után.

Az ember önző, kő-szive egy hús szivvé fog változni.

     Ez volt a dolgok folyása a világ minden korszakában és igy is fog az maradni mindaddig, mig a Messiásnak vas uralmának ereje által, nem hatalom, sem kapzsiság, hanem a szeretet fogja eldönteni mi a helyes, és az fogja azt végre hajtani mindaddig, mig mindenkinek meg lesz adva az alkalom, hogy az igazság és szeretet uralmának az előnyeit az önzéssel szemben megismerje, mig az embernek önző és megkövesült szive az igazság napfényének a sugarai alatt ismét azzá lesz, a minek Isten valaha elnevezte : “nagyon jóvá” egy hus szivvé  (Ezék. 36:26).

Hogyan változott át az Istenhez hasonló szeretet önzésre?

A fenntartás az élet fő céljává és érdekévé lett.

     Mikor elitélt szüleink a paradicsomból kivonultak és megkezdték az élet harcát, és arra törekedtek, hogy életük határát lehetőleg meghosszabbitsák, akkor mindjárt találkoztak tövisekkel, bogáncsokal és terméketlen földdel és az ezekkel való küzdelem idézte elé a fáradtságot és verejtéket, a hogy azt az Ur előre megjövendőlte volt. 

     Fokonkint a szellemi és erkölcsi tulajdonságok is a gyakorlat hiján el [330] korcsosultak, mig az alacsony tulajdonságok azoknak folytonos gyakorlata következtében teljesen kifejlődésükre jutottak.  Az önfentartás volt az életnek főcélja, és az ennek érdekében elhasznált munkaerő lett azon mérték, mely szerint a többi érdekeket is megbecsülték és eképen a gazdagság lett az embernek ura.

      Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek ily körülmények között önzők, irigyek és kapzsiak lettek és hogy mindenki a legtöbb után törekedett ?  Először arra, a mi az életre és élvezetekre, mely mind a gazdagság által érhető el ? Csak a természetes hajlam az, melyet a Sátán saját javára használt ki.

A tudatlanság és babonaság fátyola most felemelve van.

Gazdagság sok gonoszt hoz és kevés áldást.

     De a mint közeledik azon idő, melyben a Jehova eltökélte magát, hogy a világot a Messiás által megáldja, mindinkább fellebbent a tudatlanság és a babona fátyola az ujonnan feltalált segédeszközök és találmányok révén, mivel kapcsolatban a földi uralkodók hatalma mindinkáb gyengült, mig a nép fokról-fokra emelkedett, a világ gazdagsága már nincs kizárólag a királyok kezében, hanem főképpen a nép között.

Ahogy az emberek az oktató lehetőségekkel élnek és ezeket felhasználják, gondolkodni kezdenek saját magukért.

     Kétségkivül—igen sokan őszintén azt hiszik, hogy a gazdagságimádók ellentmondó érdekei (az egyik oldalon ők, a másikon a gazdagok) egész könnyen és igazságosan kiegyenlithetők, azt hiszik, hogy ha ők gazdagok volnának, akkor jóltevők és örömest készek volnának arra, hogy embertársaikat, mint önmagukat szeressék.  

     De ők is csak saját magukat ámitják, mert a jelenlegi álapotukban csak igen kevesen vannak eltelve ezen érzelemtől, és a ki a kis dolgokban nem hü (ezen világi javak használátában) azok nagy dolgoknál—ha gazdagok volnának, sem volnának hüek.  Mit valóban a körülmények is bizonyitanak, mert hisz a gazdagok közül azok a legkeményebb szivüek, azok a legönzőbbek, kik az élet alacsony sorából hirtelen jutottak gazdagságukhoz.

Korházak

Könyvtár

     Ezen intézmények rendesen csak a gazdagok könyörületességének köszönik létüket és oly intézmények, melyet sikeresen müködésbe hozni a szegény osztálynak sem ideje, sem kellő képessége, sem pedig érdeklődése nincs.

Egy növekedő ellenkezés létezett a gazdagság és a munka között.

Tőke Munka ellenébe

A tudás és szabadság nővekedése elégedetlenséget hoz.

     Igy a gazdagok mindinkább a hatóságok köré gyülekeznek, mig a napibérükért dolgozó munkásosztály agyában megfogamzik azon gondolat, hogy a hatóságok és törvények csakis a gazdagok segitésére és a szegények elnyomására szolgálnak, ami őket egyenesen a communizmus (vagyonközösség) és anarkizmus karjaiba vetik, mert ettől várják érdekeiknek megvédését.  De ők elfelejtik azt, hogy a legrosszabb hatóság is, bármily költséggel járjon is az, még mindig jobb, mint semilyen.

     A Szentirás sok helyen mutatja, hogy ez lesz jelleme ama nyomoruságnak, melyek alatt a jelenlegi állami és társadalmi és vallási rendszerek el fognak pusztulni, hogy az emberiséget szellemi, erkölcsi és testi tökéletlensége miatt erre fogja vezetni a növekedő tudomány és a nagyob szabadság.  Megfelelő alkalommal hivatkozni is fogunk a Szentirás ezen helyeire, most azonban csak egy kis töredékére fordithatjuk figyelmünket. Egyenlőre ez is elég lesz.

      A Jelenések könyve oly jövendőléseket is tartalmaz, a melyek akkor lettek beirva, a mikor a betüszerinti Babylon már rég romokban hevert és igy természetesen csakis e képleges Babylonra értendők.  És ha mégis a próféták szavainak nagy hasonlatossága mutatja, hogy azon szavak kétségkivül a betüszerinti Babylonhoz voltak cimezve, de ekképpen mégis egy különös értelemben [333] csakis a képleges Babylont illetik. 

     Ezen szélesebb értelmü beteljesedésnél Egyiptom jelképezi a világot ; Babylon a névleges egyházakat, az ugynevezett “keresatyénséget” ; mig, a mint azt már kimutattuk, Izrael képezte az egész világot megigazult állapotában, a milyen csak lesz, “királyi papsága szent Levitai, hivő és istenimádó népével, kik mind az engesztelő áldozat révén igazultak meg és hozattak az Istennel való megbékülés állapotába. 

     Izraelnek lettek igérve ez áldások, Egyiptomnak a csapások, az erős Babylonnak pedig egy csodálatos, teljes és örökkétartó bukás”, valamint egy malomkő a tengerbe vetetik”, (Jel. 18:21) hogy soha többé fel ne emelkedjék, hanem fogva tartatik az  örök gyülöletében.

     Kincseket gyüjtöttök magatoknak az utolsó napra.  Ime a munkásoknak bérek, kik a ti tartományaitokat megaratták, melyet csalárdsággal megtartottak, kiált ; és azoknak kiáltások, a kik arattak, a seregek urának fülébe bément”. (Jak. 5:1-4). 

     Még hozzá teszi, hogy ezen osztály hozzá volt szokva a fényüzéshez, mely fényüzést javarészt mások rovásán nyerték el, kik közül voltak igazak is és ezekből, mert nem fejtettek ki ellentállást, még az életet is kipréselték.  Majd arra inti az apostol az ő testvéreit, hogy bármi is történjék velük, ők csak türjenek és várják meg szabaditásukat az Ur által.

     A dolgok éppen ez a helyzete fejlődik ki most óriási léptekkel, és a világon azok, a kik ébredeznek, “az embereknek szivök elámulnak a félelem és azoknak várások [334] miatt, melyek a föld kerekségére következnek”.

       Mindenki tudja, hogy a mi időnk irányzata csakis alacsony bérre van terelve, kivéve, ha az árak munkásegyesülések vagy bérharc által mesterségesen fölemeltetnek ; és a tömegek jelenlegi hangulata után itélve, mindenki láthatja, hogy csakis rövid időnek a kérdése lesz az, hogy mikor lesz elérve a türhetésnek legalsóbb pontja, mely után biztosan bekövetkezik a lázadás, a zendülés.  

    Ez ismét bukást és pénzügyi zavarokat fog okozni, mert manapság minden nagyobb üzlet főképpen hitel által van vezetve.  Mindezeknek természetes következménye az lesz, hogy százezrek, kik mindennapi kenyerükért béreikre vannak utalva, elesnek a munkától és betöltik a világot kóborlókkal és oly emberekkel, kiknek insége kigunyolja a törvényt. 

     És olyan lesz a világ sorsa, mint azt a próféta leirta, (Ezek. 7:10—19)  hogy a vevő nem fog örülni, sem az eladó szomorkodni, mert a harag jött  minden ő sokaságira és birtokuk biztonságban nem lesz.  Akkor minden kéz gyenge és tehetetlen lesz arra, hogy a nyomoruságot megszüntessék.  Az utcára fogják dobni az ezüstöt és aranyat.  Sem ezüstök, sem aranyuk nem lesz képes megmenteni őket az Isten haragjának napján.

Jeruzsálem pusztitása – Kr.u. 70. Egy kép a keresztyénségre bekövetkezendő nyomorúságról

     Ekkor majd mindenki tisztán fogja látni, hogy miért kellett és voltak az Ur boszuállásának napjára vonatkozó jövendőlések többé-kevésbbé közvetlen Izraelnek vagy Jeruzsálemnek szánva, bár az összefüggés nyiltan  kimutatja, hogy a teljes beteljesülés alkalmával az egész emberiség benn lesz foglalva.

A baj minden osztályt belekever.

1917 Márciusában Oroszország Cárja 2. Nicolai lemond tronusáról.

1917 Novemberben a bolsévik forradalom

1989, November 10-én, a Berlini Fal, a kommunista elnyomás szimboluma, leesett.

1989, December 25-én, a kommunista diktátor Nicolae Ceausescu kivégzése.

Minden Osztály Meg Lesz Büntetve

     Vegyünk egy másik prófétai bizonyitványt  (Sof. 1:7-9, 14-18) .  “Az Ur elkészitette az áldozatot, és elrendelte az ő hivatalos vendégit.  (Hasonlitsd össze Jelenések 19:17) és lészen az Ur áldozatjának napján, meglátogatom a fejedelmeket és a király fiait és mind azokat, kik idegen öltözetben öltöztek. 

     És meglátogatom mindazokat is, a ki tombol a más ember házának küszöbén az napon, és a kik megtöltik az ő uraiknak házukat erővel és csalárdsággal gyüjtött gazságokkal.  

     (Ez mutatja, hogy ezen háboruságok idejében nemcsak a gazdagság és hatalom fog megszünni, hanem, hogy még azok is, kik ez időben, mint mennyei dolgok eszközei szerepeltek, a jelenlegi rendszerek összetörésénél bőségesen lesznek megbüntetve hasonlóan igazságtalan cselekményeikért, mert a jövendő háboruságok erőt vesznek minden osztályokon, és nyomort hoznak az egész emberiségre.)

“Közel vagyon az Urnak nagy napja, közel vagyon, mondom és igen siet. Az Ur napjának szava keserves, kiált azon a napon az erős férfiu. 

“Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomoruságnak a napja, háboruságnak és pusztulásnak a napja, sötétségnek és homályosságnak a napja (bizonytalanság ugy a jelen, mint a jövendőbeli viszontagságokat illetőleg) ködnek és felhőnek a napja.

“Trombitáknak és kiáltásoknak a napja, az erős városok ellen és magas tornyok ellen. (A 7-ik képleges trombita harsogni fog a viszontagságok egész napján, ezt különben Isten trombitájának is nevezik, mert szoros összefüggésben áll Jehova ezen napjának fejleményeivel), a magas tornyok itt az elbizakodott hatóságok nagyszájaskodásai és ellentmondásait [336] jelképezik). 

“És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, csoportokban verődve össze és nem tudják mily iránt vegyenek, mert az Ur ellen vétkeztek.  És kiömöl az ő vérük, mint a por és az ő testük lészen, mint ganéj. 

“Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadithatja mge őket az Ur haragjának napján, (bár azelőtt a gazdagság minden kényelmet és fényüzést szerezhetett) mert az ő busulásának tüze emérszti meg az egész földet és hirtelenséggel való véget vet e földnek minden lakosaiban (a gazdagokban)”. 

     Ezen megsemmisülés igen sok gazdagot kétségkivül csak ugy fog érni, hogy megszünnek gazdagok lenni, bár mindegyik osztály közül igen sok élet is veszendőbe fog menni.

     Ugyanez a próféta vonatkozik ismét ezen tüzre, mikor ezt mondja : “annak okáért várjatok engem mind a napig, ezt mondja az Ur, melyen felkelek a prédálásra :  Mert az én végzésem ez, hogy egybegyüjtsem a népeket, hogy egybegyüjtsem az országokat, hogy kiöntsem azokra az én haragomat, az én haragomnak teljes busulását.  

     (A nemzetközi népmozgalom, a néptömegek egyesülése közös célok érdekében és a jelen hatalommal való közös ellentállás érdekében mindinkább nagyobbodik, ennek mintájára a birodalmak is saját biztonságuk céljából egyesülni fognak, ugy, hogy a háboruságok egyszerre fogják elérni az összes birodalmakat és ezek mind egyszerre fognak elbukni.)  

Isten buzgalmának tüze jelképes, és nem egy betűszerinti tüz.

     “Mert az én haragomnak tüze miatt emésztetik meg az egész fold”. 

     “Mindazonáltal akkor (t. i. e birodalmak bukása után a mostani szocialis intézkedések megszüntekor) változtatom a népeknek ajakokat tisztává, hogy mindenek segitségül hivják az Urnak nevét, hogy szolgáljanak neki egyenlő akarattal”. (Sof. 3:8, 9).

     Hogy ez nem betüszerinti tüz, mint azt némelyek hiszik, az kiviláglik abból, hogy még e “tüz” után is maradnak meg emeberek, “népek”, kik meg lesznek áldva. 

     Hogy ezen felmaradó emberek nem szentek, (a hogy azt némelyek gondolják) bizonysága az, hogy azoknak ajakukat át kell változtatni, hogy az urnak szolgálhassanak, holott a szentek ajkai már most meg vannak változtatva és már most is szolgálják az Urat. *

Más jelképek a Szent Irásban.

*  Ezt csak azért emlitjük fel, hogy bebizonyitsuk azon tanok helytelenségét miszerint ez a tüz, tényleges betüszerinti tüz volna, és hogy ezért a föld tényleg elolvadna.   A kik tényleges tüzet hirdetnek, azt is állitják, hogy itt az emlitett “népek” (az emberek) azok a szentek, kik miután a föld már elolvadt és ismét lehült, vissza fognak térni a földre, házakat épitenek, szőlőket müvelnek s élvezik azok gyümölcsit stb.  Ők a mostani létet csak tanulásnak, csak örökségre való előkészületnek képzelik, elfelejtik azonban azt, hogy ez az örökség, az ezer vagy több évig tartó levegő-tapasztalat után teljesen elveszne —a saját tanaik szerint.  Ez nehéz egy tévedés, mely csak onnan származik, hogy Jézus az apostolok és a próféták homályos beszédeit, példabeszédeit, képleeit és képeit szószerint akarták értelmezni.  Ugyanezen a tévedésben tovább haladva, ők még azt is állitják, hogy  ezen tüz után nem lesz se hegy, se tenger, mert nem látják, hogy ezek is, valamint a tüz is csak képlet.

Hegyek = Országok

     És ha a tüz jelképéhez még a ként gondoljuk, akkor ez csak megerősiti a pusztulás fogalmát, mert semmi sem öldöklőbb minden életre egyformán, mint a kéngőz.  Ezzel a gondolattal elménkben, [338] ha Péter apostol jelképi jövendőlésére forditunk ezen haragnapot, illetőleg azt találjuk, hogy teljes összhangban van a próféták előbbi bizonyitásaikkal.

Péter jelképes proféciája.

     Az a tény, hogy a vizözönnél a viz tényleges viz volt, igen sokat arra a föltevésre kényszeritett, hogy a jövendőbeli tüz is tényleges tüz kell, hogy legyen, de ez semmiesetre sem helyes következtetés.  Istnnek háza egyszer tényleges kövekből volt felépitve, de ez még nem akadályoza meg azt a tényt, hogy az Egyház, mely az igaz templom egy szellemi  (lelki épület, egy szent templom épül fel), nem pedig földi anyagból. 

     Noé bárkája is szintén tényleges volt és mégis Krisztust jelképezte és a benne rejlő erőt, melylyel az emberi társadalmat vissza fogja helyezni és rendezni.

A jelképes mennyek és a föld a nagy nyomorúságban elmúlni fognak.

“… a föld pedig mindörökké megmarad.” Prédikátor 1:4

Malakiás Próféta jelképei

“Eljön pedig, mint a lopó éjszakán  (észrevétlenül) az Urnak ama napja, melyen az egek nagy csikorgással elmulnak  (a levegőégnek jelenlegi hatalmasságai, kiknek vezére vagy fejedelme a Sátán) az éltető állatok pedig hévség miatt megolvadnak, e föld is (társadalmi rend)  és rajta való alkotványok  (gőg, rangkülömbség, főnemesség, királyi méltóságok) megégnek. 

“Az egek megégvén, elolvadnak és az éltető állatok is hévség miatt megolvadnak, uj eget pedig  (uj szellemi hatalmat—Krisztus királyságát) és uj földet várunk az ő igérete szerint—(egy uj társadalmat uj alapon—a szeretet és igazságosság alapján és nem pedig az elnyomatás hatalmának alapján).  (2. Pet. 3:6, 7, 10-13.)

    Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az apostolok közül némelyek próféták is voltak, mindenek előtt Péter, János és Pál.  És mig ők, mint apostolok Isten eszközei voltak korábbi próféták jövendőléseinek a [339] megmagyarázásában, ők Isten által mint próféták is alkalmaztattak, hogy jövendőbeli dolgokat jövendőljenek, melyek teljesülésük idejében, a hitház népének eledelül fog szolgálni, mely eledel kiosztására Isten a neki tetsző időben alkalmatos szolgát vagy magyarázót küld.  (Hasonlitsd össze Máté 24:45, 46). 

    Mint próféták az apostolok oly dolgokat jegyeztek fel, melyek előttük még nem voltak teljesen érthető, ép ugy, mint volt az O-Testamentum prófétáival  (1. Pét. 1:12, 13),  bár mintkettőjük szavai különös gonddal vezettettek és ezáltal oly gondolat mélzséget nyertek el, a melyről a profétáknak fogalmuk sem volt akkor. 

    Igy az Egyházat a hit háznépét tényleg mindig csak maga az Isten vezette és táplálta bárkilett légyen is az ő szócsöve.  Ennek megismerése csak mindig nagyobbodó bizalomra fog vezetni Isten igéje iránt, bármily tökéletlenek legyenek is némely szóvivői.  

    Malakiás próféta is (4:1) az Ur napjáról hasonló értelemben nyilatkozik.  Ezeket mondja:  “Mert ime eljő a nap, mint az égő kemence és megemésztetnek minden kevély és minden álnokságok cselekvői, mint pozdorja, és megégeti őket a jövendő nap annyira, hogy sem gyökerek, sem ágak ne amradjon.”  

    A gőg és mindama okozatok, melyekből ujra is nagyravágyás vagy elnyomatás származhatna, teljesen fel lesznek emésztve az Ur napjának nyomoruságaiban és az ezt követő febyelem a Millenniuim korban, mely fegyelemnek utolsója a Jelenések 20. 9. versében le van irva.

Gőg és elnyomatás teljesen fel lesznek emésztve.

     De mig a büszkeség vagy dölyf teljesen ki lesz gyomlálva és az istentelenek vagy gőgösek teljesen meg lesznek semmisitve, ebből még mindig nem köevtkezik az, hogy ezeknek javulására ne lenne remény. 

    Hála Istennek nem, mert mig égni fog Isten haragjának jogos tüze, a biró alkalmat fog adni arra, hogy nemelyek ki lesznek szabaditva a megemésztő tüzből (Jud. 23.) és csakis azok fognak gőgjükkel együtt tönkre menni, kik e segélyt nem fogadják el, mert náluk e gőg már jellemük kifolyása és ők vonakodnak megjavulni.

    És kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napjat ?  És kicsoda maradhat meg (állja meg a próbát)  az ő megjelenésekor ? 

    Mert ő olyan, mint a tisztitótüz . . . Miképpen ül az ezüstnek tisztitója, ugy megtisztitja a Lévi fiait  (a hivőknek jelképe, kik közül a kriályi papság a legfőbb) és megfrisseli őket, mint az aranyat és ezüstöt és az urnak áldoznak, igazságnak áldozatával”.

Jelképes tüz minden tévedést teljesen megsemmisitteni fog.

Arany, Ezüst és értékes Kövek az isteni Igazságot jelképezik és a megfelelő jellemet.

    Azután ő kijelenti, hogy csakis azokra vonatkozik, kik hitüket az egyedüli elfogadható alapra, Jézus Krisztusra épitették.  

    Ezeket mondja :  “Hogy ha valaki épit e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveket  (Isteni igazságok és azon értékü jellemek)  fát, szénát, pozdorját  (átvett tévtanok és azon értékü jellem) mindeneknek munkája nyilván lészen, mert a nap megmutatja, mert a tüz által megjelentetik s mindeneknek munkája minémü légyen tüz megpróbálja  (2. Pet. 1:5-11) “még a legelfogultabb is el fogja ismerni, hogy azon tüz, mely kipróbálja a lelki dolgokat, nem lehet tényleges tüz, ellenben, hogy a tüz nagyon is találós jelkép arra, hogy az állapotok teljes elpusztitását jelezze, mely állapotok itt mint fa, pozdorja és széna szerepel. 

    Ez a tüz képtelen arra, hogy a hitnek és jelemnek igaz épületét megsemmisitse, mely arany, ezüst és drágaköveken épül fel, mely Krisztus váltságdij áldozatának szikláján alapszik.

     [341] Az apostol ezt is megmagyarázza, mondván :  “Ha megmarad valakinek a munkája, a mit erre  (Krisztusra) épitett, akkor el is fogja nyerni a jutalmat”.  (Jutalma azonos arányban lesz az épités alkalmával tanusitott hüségével, ha az igaz jellem kifejlődéséhez használja az igazságot—ha magára veszi Istennek teljes fegyverét.) 

    “De a kinek munkája megég, kárt vall”  (hütlensége miatt el fogja vesziteni a jutalmat), de maga megtartatik, de ugy mint tüz által—megperzseltetik.  A ki Krisztus váltságdijának sziklaalapjára épitett, az biztos, mert senki, a ki az ő igazságában bizakodik, nem lesz elvetve. 

    Csakis azok, kik őt és munkáját tudva és akarva vetik meg, már annak bár teljes és tiszta tudatára ébredtek azok, a második halál veszélyében vannak  (Zsid. 6:4-8, 10:26-31.)

A vihar a nyomorúságot jelképezi az Úr Napjának ideje alatt.

    Azt mondja, hogy Isten, kinek szava akkor megrázkódtatta a szószerinti földet, most pedig hirdeti, azt mondván :  Még egyszer utoljára én megmozditom nemcsak a földet, hanem az eget is. 

    Ezt megmagyarázva az apostol, még hozzá teszi :  “Hogy pedig ezt mondja : Még egyszer  (végleg, azaz utoljára) jelenti az álhatatlan dolognak, tudnillik a teremtetteknek  (hamisaknak, nem az igazságon épült dolgok) elvételeket, hogy megmaradjanak, amelyek állhatatosak  (csakis igazságos dolgok).

    Annakokáért a mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek általa ugy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek is legyünk, félelemmel és tisztelettel.  Mert (mint irva vagyon) a mi Istenünk megemésztő tüz.”

     A mint látjuk, az apostol itt a zivatart használja, hogy jelképezze az Ur napjának eme nyomoruságait, melyekre ő és mások is rendesen a tüznek jelképe alatt vonatkoznak.  Ugyanazon események vannak itt megirva, melyek a tüznek jelképe alatt is szerepelnek : különösen [342] minden hamisságnak megsemmisitését, az Isteni terv jelleme és igéje tévedését, valamint e világnak ugy társadalmi, mint polgári ügyei tévedését. 

    És csakugyan jótétemény lesz mindnyájunkra nézve, ha megszabadulunk ezen koholt vagy gyártott dolgoktól, melyek nagyrészt csakis az embernek saját elromlott hajlamai révén és a Sátánnak, az igazság esküdt ellenségének ravaszsága és furfangja következtében ragadtak rá az emberre ; de sokba fog kerülni mindenkinek majd az, hogy ezektől megszabaduljon.  

    Hatalmas, forró tüz lesz az, rettenetes szélvész, a nyomoruság sötét éjszakája előzi meg az igazságosság országát, mely soha meg nem mozditható dicsőséges lesz, az az ezer évi nap, melyen az Igazságosság napja ragyogó pompában és hatalomban fog fényleni csak áldást és gyógyulást fog hozni a szenvedő és haldokló, de megváltott világra.  Hasonlitsd össze : Mal. 4:2 és Máté 13:43.

A nyomoruságnak sötét éjszakája megelözni fogja az igazságosság országának fényességét.

David Zsoltáriró élénken irja le ezt a Nyomoruság Napját.

    Igy mondja példának okáért  (Zsolt 50:3)  “Eljő a mi Istenünk és nem hallgat :  megemésztő tüz vagyon ő előtte és ő környüle erős forgó szél. 

    Másutt ismét  (Zsolt. 97:2-6 : “Felhő és homályosság vagyon ő körülette, igazság és itélet az ő székinek erőssége”.  

    “Tüz jár ő előtte, és köröskörül megégeti az ő ellenségeit. Fénylenek az ő villámlásai e világon, látja és megretten a föld.  A hegyek mint a viasy megolvadnak az Ur előtt, az egész föld urának szine előtt.  Hirdetik az  (uj) egek  (azután)  az ő igazságat, és meglátják minden népek az ő dicsőségét”. 

    És ismét (Zsolt. 110:2-6) :  “Uralkodjál a te ellenségidnek közepette. . . Az Ur lészen néked jobb kezed felől ;  az ő haragjának napján megrontja a királyokat.  Itéletet tészen a pogányok között, megtölt sok helyeket  (mindent) [343] holttestekkel ;  sokaknak megrontja fejeket  (az uralkodókat) e földön”.

    És még  (Zsolt. 46:2-6) :  “Az Isten a mi oltalmunk . . . ezokáért nem félünk, ha a föld  (társadalom) megindulna is, és ha szintén a hegyek  (királyságok)  a tenger közepibe bemerülnének is  (ha a felizgatott tömegek elnyelnek.) 

    Még ha zugnak és felmelkednek is az ő vizei, és, ha annak háborgása miatt a hegyek leomolnának is . . . megsegiti Isten őtet  (a menyasszonyt, a hü kicsiny seregét) hajnal felé”.  (a Millenium hajinalkor). 

    És ismét ugyanabban a Zsoltárban, vers 6-12, ugyanez a történet egy másik képletben is lesz előadva :  

    “A pogányok felrohantak, az országok megindultak, de mihelyt ő szót ada ottan, megcsendesedék a föld.  A Seregeknek Ura (azonban) velünk vagyon, a Jákobnak Istene a mi várunk”. 

    Majd mikor a viszontagságos idők, most már elmult müködését szemléli, hozzá teszi : 

    “Jöjjetek és lássátok meg az Urnak cselekedeteit, mely nagy pusztaságokat szerzett a földön ! . . . Szünjetek meg (ne haladjatok ismét a bün utján) és ismérjétek meg (ébredjetek annak tudatára), hogy én vagyok az Isten !  ki felmagasztaltatom a népek között, és felmagasztaltatom az egész földön”. 

    Az “uj föld” vagyis a társadalomnak uj rendje Istent és az ő törvényeit fogja dicsőiteni.

     Vonatkozva azon időre, a mikor az Ur magához veszi nagy hatalmát és uralkodni fog, az ekkor keletkezett vihart és tüzet, a következőképpen irja le : 

     “És megbusultak a nemzetek, és eljött a Te haragod”  (Jel. 11:17, 18). 

     Majd ismét : “És az ő szájából származik vala kétélü fegyver, hogy azzal verné a nemzeteket :  mert ő birja azokat vasvesszővel :  és ő az, aki nyomja a mindenható Isten haragjának és busulása borának a saitóját . . . És látám, hogy ama fenevad [344] (képleges) és a földnek királyai és azoknak seregeik egybegyültek, hogy viaskodjanak az ellen, a ki a lovon ül vala, és az ő serege ellen.  És megfogattaték e fenevad és ő véle együtt ama hamis próféta . . . és vettetének elevenen ők ketten a kénkővel égő tüzes tóba.”  Jel. 19:15, 19, 20.

A jelképek sokfélessége segit bennünket, hogy értékeljük az Úr Napjának különbözö vonásait.

     Most csak arra akarjuk figyelmeztetni az olvasót, hogy ez a nagy képleges viaskodás, valamint a föld borának a sajtolása  (itt, mint a jelen korszak vége és a Milleniumi idő kezdete körülirva)  (Jel. 20:1-3)  ugyanazon nagy és szomoru eseményeket tárgyaló más képletek, mint a hogy más helyeken azt tüz, vihar stb. alakjában magyarázzák.  

     A viaskodás és a sajtolás képleténél figyeld meg, mily feltünő összhangzásban van Joel 2:9-16 és Ézsaiás 13:1-11, mely helyek ugyanezen eseményeket magyarázzák ugyanezekkel a képletekkel, mely képek változatossága elősegit bennünket abban, hogy az Urnak eme nagy és nevezetes napjának minden vonását megértsük.

Büszkeség egy oldalon – Tudatlanság és vakbúzgóság másik oldalon.

A JELEN HALYZET.

     Itt hagyjuk most az Ur napjára vonatkozó jövendőléseket, hogy annál behatóbban jelezhessük, a jelen helyzetet, a jelen viszonyokat, a mint azok a jövendő harcra való tekintettel kialakulnak, egy oly harcra, mely ha elérte a tetőpontját, szükségképpen is igen rövid lesz, mert ellenesetben az egész emberiség mgsemmisülését vonná maga után. 

     Azon két ellenfél mely e harcban egymással szemben fog állani, már tisztán kivehető.  A birtok, a fenhéjázás és gőg áll az egyik oldalon, mig a másikon van a szegénység, tudatlanság, vakbuzgalom és az igazságtalanság iránt érzett éles értelem.  Mindkettő önző szándékok által sarkalva, most szervezi hadseregét az egész müvelt [345] világban.  

Mi, a kiknek szemei az igazság által meg vannak kenve, bárhová tekintünk is, mindenütt észre fogjuk venni, hogy a tenger hullámai máris zugnak, habzanak és neki ütődnek a hegyeknek, a mint az azon anarkisták és mindazon elégedetlenekben nyilvánul, kiknek száma folyton nő.  

     Azt is észrevesszük már, hogy e két ellenfél közti küzdelem óriási léptekkel halad azon a próféta által megjövendőlt pont felé, mikor a föld (a társadalom) tüzben áll és annak elemei közösen szitott tüz által megolvadnak és egymást megemésztik.

A két rivális párt – gazdagok és szegények.

A gazdagok egy jogot éreznek arra, hogy fáradozásaik gyümölcsét élvezhessék.

       A gazdagok meg vannak arról győződve, hogy ők többet is követelhetnek e világ javaiból, mint az aránylogos részt, hogy joguk van arra, hogy a munkát és minden kényelmet oly olcsón, a mint csak lehetséges, megvásárolják, hogy joguk van fáradozásuk gyümölcseihez, valamint arra, hogy gondolkozási képességüket értékeljék, miáltal üzleteiket oly módon vezetik, hogy ez hasznot hajtson, hogy felhalmozódott birtokuk növekedjék, a nélkül, hogy megkellene kérdeznök, hogy a körülmények erejénél fogva ki van kényszeritve arra, hogy kevesebb kényelemmel megelégedjék, vagy hogy életét még a legszükségesebbtől is megfosztva tengesse. 

     Ők ugy okoskodnak : Elkerülhetetlen, az ellátás és a követelés törvénye kell, hogy érvényesüljön, gazdag és szegény mindig volt a világon, és ha reggel a birtok egyenlően volna is szétosztva, még az éjbeálta előtt is már némelyek tékozlás vagy figyelmetlenség következtében ismét szegények volnának, mig mások, az okosabbak, az óvatosak ismét csak meggazdagodnának.  

     De még ezen kivül—igy érvelnek ők—fel lehet-e tételezni egy emberről, kinek nagyobb az észbeli ereje, hogy magára veszi nagy vesztességek kockázatát, ezernyi népet alkalmazni, ha nyereségre vagy bármi elönyre nincs reménye ?

Kézmüves és a munkás

Mindenkinek kellene, hogy mások számára hasznára váljék.

A munka ép úgy mint a tőke hasznot huztak a tudomány és a felfedezések nővekedéséből.

     A kézmüves és munkás ellenben igy okoskodik: [346] Betátjuk, igaz, hogy a munkásnak manapság vannak oly előnyei is, melyekkel az előbbi időkben nem birt, hogy jobban meg van fizetve és ennélfogva több kényelmet is szerezhet.  De ehhez joga van, mely jogától hosszu időn át némi mértékben meg volt fosztva, és ekképpen csak sajátságosan részesül a jelen idő növekvő tudományában, találmányaiban, felfedezéseiben stb.  

     Mi a munkát tisztességes foglalkozásnak tartjuk, mely ha neveléssel, tisztességgel és elvhüséggel jár karöltve, épp oly tisztességes, mint bármily más hivatás és ugyanazon jogokra méltó.  Sőt ellenkezőleg, mi a tétlenséget szégyennek tartjuk, bármily legyen is az ember tehetsége vagy foglalkozása az életben.  Mindenkinek kellene, hogy hasznára váljék a többieknek, hogy ezáltal tiszteletben és megbecsülésben reszesüljön.  

     De bár mi elismerjük helyzetünk javulását és haladásunkat, a mi müveltséget és a társadalmi és pénzügyi helyzetünket illeti, mi elismerjük azt is, hogy ezt inkább a viszonyoknak és nem az emberek akaratának, sem a munkások, sem pedig a munkaadók akaratának köszönhető.  Látjuk, hogy helyzetünk, sőt minden ember javulása csakis az utolsó 5O év feltalálásainak és a müveltség stb. előrehaladásának a munkája. 

     Ez mind oly gyors egymásutánban következett be, hogy ugy a munkás, mint a tőke az áradás munkája által felemeltetett és igy magasabb szinvonalra vitetett.  Ha kilátásunk volna arra, hogy ezen jólétnek az árja még mindig emelkedőben lesz és hogy mindnyájunk javára fog szolgálni, akkor meg lehetnénk elégedve ; de minthogy látjuk, hogy ez nem áll be, azért vagyunk mi aggasztva és nyugtalanitva.  

     Látjuk, hogy a viz árja ismét meg kezd fordulni és ha általa sokan fel is emeltettek a gazdagságra, és most már a kényelem partján szilárdan biztositva vannak a pazar fényben és bőségben, ezekkel szemben az emberiség nagy többsége nincs ekképp megnyugodva, nincs biztonságban, de inkább veszélyben, mert félő, hogy ä jelenlegi dagadó apály árja ismét lesodorhatja, mint a hogy volt, vagy lejebb.

      Innen van az, [347] hogy mi utasitva vagyunk arra, hogy oly valamit ragadjunk meg, mely a mi jelenlegi helyzetünket és jövendőbeli előrehaladásunkat biztositja, még mielőtt késő volna.

A munka megszervezése.

     Mi átlátjuk, hogy az ellátás és a követelés szivtelen törvénye bennünket felemésztene, ha a mindinkább növekedő kézmüvesek oltalmára nem történnének lépések a monopol növekedő hatalma ellenében, melyet még a munkát megtakaritó gépek is elősegitik.  Mi nem annyira a jelen helyzetünk orvoslása miatt szervezkedünk, hanem inkább azért, hogy az arra fenyegető veszélyt elháritsuk. 

     Természetes szaporulat és (itt Amerikában) bevándorlás által számunk mindig növekedik és majdnem minden egyes nap uj meg uj munkáttakaritó gépezeteket lát.  Naponta nő a munkátkeresők száma és fogy a munka kinálata.  Az ellátás és a követelés természetes követelménye tehát csakhamar ugyanarra az álláspontra hozza a munkást, a melyiken volt egy évszazaddal ezelőtt, miáltal a jelennek összes előnyei ismét csak a tőke kezében maradnának meg. 

     Ez az, a mit mi el akarunk háritani.  A kik tovább is tudnak gondolkodni, azok már régebben megfigyelik, hogy igen sok, a mi tulajdonképpen áldást kellene hogy hozzon, csak kárára lesz az emberiségnek, ha bölcs és megfelelő törvények által nem lesz a kellő irányba terelve, de azon gyorsaság, a meylyel egyik találmány követte a másikat, és az ebből eredő nagy munkakeresletet csakis ezen munkátmegtakaritó gépek [348] előállitásá idézte elő, teljesen elvakitotta az emberek érzéki szemét s igy a helyett, hogy a gépezetek a világ közjavára dolgoznának, teljes gőzzel rohan a ködös tengerre, azaz az összes értékek, bérek, tulajdon, hitel (adósság) mesterségesen fel vannak fujva annyira, hogy az elmaradhatatlan visszahatás már a jelenben is mindinkább mutatkozik.

Egyik felfedezés nagyon gyorsan követte a másikat.

     Másodszor az a három gépek segélyével ugyanannyi munkát tud végezni, mint gépek nélkül tizenöt munkás.  Hasonló vagy még nagyobb felfordulást látunk más munkaágaknál is, pl. a vas- és acélkészitésnél.  Fejlődése oly hatalmas, hogy az alkalmazottak száma még annak dacára is óriási mértékben növekedett, hogy most egy ember a gépek segélyével ugyanannyi munkát tud előállitani, mint ezelőtt tizenkettő.  

     Egy dolog fog abból biztosan következni : Rövidesen az üzemek termőképessége felül fogja mulni a szükségletet, a szükséglet maga azonban ahelyett, hogy növekedne, mind inkább csökkenni fog, hisz a világ nemsokára teljesen el lesz látva vasutakkal és a javitások bizony a most létező gyárak fele által is eszközölhetők.

A kinálat tulhladja az igényt.

A gépezetek képessé tesznek egy embert, hogy több munkát végezzen el, mint ezelött több ember végzett együttesen.

     A jelen kor, mely még mindig a tultermelés és a munkanélküliség felé vitorlázik, sürgős gyógyszerre van utalva, mely után a társadalom orvosai kutatnak ugyan, melyet azonban a beteg bevenni nem akar.

     E végre és ez okok miatt, hogy ezt elérhessék a munkások, a következő célokra törekszenek—ha lehetséges a törvényhozás utján, oly államokban pedig, a hol bármely oknál fogva a tömegek követeléseit és érdekeit nem hallgatják meg, vagy nem igyekeznek elősegiteni, erőszakkal is.

Tultermelés és munkanélküliség

     Inditványozták, hogy a pénznek a kamatlábát leszállitsák, hogy ezáltal a kölcsönadónak engedékenységét erőszakoljak ki a kölcsönvevővel, vagyis a szegényebb osztálylyal szemben, vagy pedig tétlenségre kárhoztatja a tőkét. 

„Boom“ és infláció – visszahats és gazdasági pangás

     A hogy most áll a dolog, a vasutak, melyek az értékek mesterséges felfujásának ideje alatt épittettek, a helyett, hogy az általános értékcsökkenéssel lépést haladva, megnyirbálták volna tőkéjüket, már amugy is nagy részvénytőkéjüket kétszer vagy háromszor megsokszorositották (a mit rendesen a részvények megvizesedésének neveznek) a nélkül, hogy bármi tényleges értéket csatoltak volna is [350] hozzá. 

     Innen van az, hogy a nagy vasuti szervezetek kamatot és osztalékot fizetnek oly részvények és adósságok után, melyek átlag négyszer oly nagyok, mint a mibe ezen vasutak uj felépitése kerülne.  A következmény természetesen az, hogy a nép szenved alatta. 

Munka

A nagy vasuti szervezetek

     Inditványozták, hogy oly módon segitenek a bajon, hogy a vasutak részvényeseinek csak a tényleges érték négy százalékát és nem a felfujt érték nyolc százalékát fizessék, a mennyiben minden versengést ugynevezett betétek által (az egy szakmában való összes érdekeltek és azok tőkéjenek egyesitését) meghiusitsák.

     De mi azt gondoljuk, hogy nekik inkább hálásoknak kell lennie az iránt, hogy a nép oly engedékeny és nem követeli vissza az ekképp elnyert milliónyi dollárokat.  Azt hisszük, hogy eljött már annak az ideje, mikor a népnek tömegjei is kell, hogy jobban részesedjenek a jelen idő áldásaiban és hogy ezt el lehessen érni, oly törvények hozassanak, melyek által mindazon testületek megszorittassanak és a törvény által kényszeritsenek a népnek tisztességes árért szolgálni, mely testületek a nép által adományozott tőke és hatalom révén hizlaltattak. 

     A gondviselés áldásai másképpen nem biztosithatók a nép számára.  Hisz mindennap [351] látjuk, hogy a nagy társaságok által képviselt tőke nemcsak hogy már nem használ a népnek, hanem hogy mindnikább annak elnyomójává lett és a bérmunkást korlátlanul a szolgaságban és nyomorban hajtja. 

     Gazdag emberekből álló testületek Amerikában csakhamar azt az állást foglalják el, melyet Angliában a lordok (urak) s Európában a nemesek töltenek be, csak avval a külömbséggel, hogy eme testületek még sokkal hatalmasabbak.

A vezetőség tervei

     Mi a népnek nagy többsége egyszerüen csak a saját és gyermekeink jogait akarjuk megvédeni az által, hogy azoknak állitunk fel észszerü határokat, a kiknek gazdagsága és hatalma bennünket el akarnak nyomni.  Egy szóval ki akarjuk erőszakolni azt az aranyszabályt : “A hogyan akarod, hogy felebarátaid cselekedjenek veled, ugy cselekedjél te is velük”.

     Szerencse volna minden érdekeltre nézve, ha ily okos és mérsékelt eszközök eredményre vezetnének, ha a gazdag eddigi vivmányaival meg volna elégedve és most a többséggel karöltve, az összes osztályok helyzetének javitásán közremunkálkodna, és ha a bérmunkás ily jogos és méltányos követelmények mellett meg tudna állani, ha a szeretet és igazság arany szabályai ekképpen csakugyan valóra válnának.

     De a jelenlegi állapotban az ember ezt a szabályt kényszer nélkül nem fogja betartani.  Bár léteznek a világ kézimunkása között némelyek, kiknek ennyire jogos és méltányos eszméi vannak, de a nagy többség nem olyan, hanem követelései mindig tul fogják szárnyalni a tisztességes követelést.  Viszont minden engedékenység a tőkepénzesek részéről még nagyitani fogja e követeléseket, és mindenki, a kinek [352] van egy kis tapasztalata, tudja, hogy a tudatlan szegények önhitsége és uralma még egyszer oly nehéz. 

     Vannak a gazdagok közül is némelyek, kik részvéttel viseltetnek a dolog iránt, kik részvétüknek kifejezést is adnak és oly intézkedéseket akarnának életbe léptetni, mely intézkedések a szükséges reformot elő fogják mozditani, de ezek is kisebbségben vannak és igy tehetetlenek ugy a nagy testületekkel szemben, mint saját üzletükben. 

     Akár kereskedők, akár gyárosok ők, ők nem rövidithetik meg a munkaidőt, nem emelhetik fel a munkások béreit, mert a verseny azonnal olcsóbban árusitana, a mi reájuk nézve, mind hitelezőikre és alkalmazottjaikra is csak bukást jelentene. 

A munkások szervezödnek átalakitás érdekében.

Önző Ember Figyelmen Kivül Hagyja az Arany Szabájt

     Ilyképpen mi látjuk a Jehova napja nagy nyomoruságának a természetes okait.  Önzés és vakság fogja uralni az emberek többségét mindkét részről.  A bérmunkások szervezkedni és egyesiteni fogják érdekeiket, de az önzés el fogja tépni az összekötő kapcsot és mindenki saját felelőségére fog terveket szőni és azok keresztül vitelét megkisérelni.  

     A tudatlan és gőgös többség fog felülkerekedni és a higgadtabb osztály nem lesz képes azt féken tartani, a mit az ő legjobb tudások szervezett.  A tőkepénzesek belátva azt, hogy minél többet engednek, annál nagyobb követelésekkel lépnek fel a munkásosztályok, arra az állláspontra fognak helyezkedni, hogy az összes követeléseket megtagadják.  Igy aztán meg lesz a lázadás. 

     Az általános nyugtalanság és őszintelenség miatt a tőke a nyilvános és magánvállalatokból vissza lesz vonva, melyet ismét pénzügyi zavarok követnek.  A munkanélküli maradtak ezrei végre kétségbeesésükben vakmerők lesznek.  

     Minden törvény és rend el lesz seperve—a birodalmak a zajló emberi áradat által el lesznek emésztve.  Igy a társadalmi föld el fog olvadni, a kormányzási-menny  (állam és egyház) el fog pusztulni és a gőgösök és azok, kik jogtalanságot cselekesznek, azok ugy maradnak, mint a tarló.

Mi fogja előidézni „Jehova Napján“a nagy nyomorúságot?

A társadalom elolvadása.

     A Szentirás mutatja, hogy ezen általános összeomladásnál a névleges egyház (az összes felekezetek) mind inkább a kormányok és gazdagok pártjára lesznek vonzva, hogy mindinkább elvesziti a népre gyakorolt befolyását és hogy ennek következtében a kormányokkal, a birodalmakkal együtt fog elbukni.  Igy beteljesedik az, hogy a mennyek (az egyházi uralom) fognak égni és nagy robajjal fognak megsemmisülni.

     Mind e viszontagságok azonban csak előfogják késziteni a világot annak a megismerésére, hogy bármi jó terveket szőjenek, bármi jó intézkedéseket tervezzenek az emberek, minden igyekezetük hiábavaló lesz mindaddig, mig az emberek többségét az önzés és tudatlanság fogja uralni.  

Egy kormányzat amely az igazságosságot fogja támogatni.

     Ez az Isten szándéka, melyet Krisztus a Millenniumi királyság alatt és által el fog érni, mely uralkodását Jehova e nap szomoruságainak a fenyitéseivel kezdi meg.  Ezek. 11:19, 36:25, 36.  Jer. 31:29-34.  Sof. 3:9.  Zsolt. 46:8-11.

Azok akik az igazságosságot keresik, kevesebbet fognak szenvedni félelem és bajsejtelem miatt.

     Ennélfogva a prófétával együtt intünk [354] minden szelid és a földnek minden alázatosait, valamint a Krisztus testének tagjait arra, hogy  “keressétek az Urat e földnek minden alázatosai, kik az ő itéletét cselekedtétek :  Keressétek az igazságot, az alázatosságot, talán megoltalmaztatok ti az Ur busulásának napján  (Sof. 2:3). 

     Senki sem fogja e nyomoruságokat teljesen elkerülhetni, de azok, kik az igazságosság után törekednek, kik alázatosak lesznek, sok előnyben fognak a többiek felett részesedni, mert életmódjuk, gondolkodás és cselekvésmódjuk vagy rokonszenvi érzékük aziránt, a mi jogos, mind elő fogja mozditani azt, hogy a dolgok állapotát megismerjék és ha a Bbiliában feljegyzett dolgokat, a nyomoruság napját és annak kimenetelét megismerik, kevesebbet fognak szenvedni, mint a többiek ; különösen nem fognak szenvedni a kinzó félelemtől és a várakozástól.

A társadalom a nyomorúság új görcseivel gyengélkedik.

     Igaz, hogy ugy fog jönni, “mint a lopó éjjel”, oly értelemben, hogy közeledtét a világ egyáltalán nem fogja észrevenni.  Ezen napnak viszontagságai görcsökkel veszik majd kezdetüket és a görcsös megrázkódtatások annál gyorsabban fogják egymást követni, minél jobban halad a nap előre.  

     Az apostol ezt igy adja tudtunkra :  “A mint a szülésnek fájdalma a terhes asszonyra”.  (1. Thess. 5:2, 3) A megkönnyebbülés csakis a dolgok uj rendjének a megszületése alkalmával fog bekövetkezni egy uj ég Krisztus szellemi uralma) és egy uj föld (az uj szervezett társadalom) által, melyben lakozik az iggazság  (2. Pet. [355] 3:10, 13) és melyben igazság és szeretet és nem pedig önzés és hatalmaskodás lesz az irányelv.

A munka kinzó fájdalomban van az új korszak születése ideje alatt.

     Azt megakadályozni még ha akarják is, képtelenek, mert Isten rendelte el annak a bekövetkezését.  A társadalom orvosai közül azonban igen sokan teljesen tudatlanok a valódi bajról és annak sürgős orvoslásáról.

       Igyekezetük csak arra fog irányulni, hogy a roham tüneteit elnyomják és hogy minden görcsroham időközönkint ismét el is mulik, ők ezt gyógyszereik helyességének fogják betudni, miáltal csak nagyobbitják a szenvedéseket és mig oktalan cselekedetük a szülést nem birja sokáig elodázni, elő fogja segiteni a beteg halálát, mert a dolgok régi rendje az uj rend megszületésének fájdalmai által meg fog halni.

     Minden ilyen eredménytelen kisérlet csak megerősiti a tőkének arra irányuló bizalmát, hogy az események sorrendjét fel tudja tartóztatni, mig végül ugy a kormányok, mint a szervezetek ellentálló képessége el fogja érni a legvégső határt és megszakad a társadalom minden összetartó kapcsa. 

     Oda lesz minden törvény és rend és az anarkia, a törvénytelenség elő fogja idézni mindazt, a mit a próféták előre megjövendőltek a nyomoruságról : melyhez hasonló nem volt azon időtől [356] fogva, hogy a nep kezdett lenni és hála az Urnak, hogy biztató szavai szerint, nem is lesz többé.

A világ emáncipációja egynek a keze alatt, aki Mózesnél nagyobb.

     És valamint az időközönkénti csapások elmultával Egyiptom is mind jobban megkeményedett igy az Ur napjának ezen időközönkénti szülés fájdalmak enyhitése is arra fog szolgálni, hogy némelyeket megkeményitse és ők is azt fogják mondani a szegényeknek, mint az Egyiptomiak mondták az Izraelitákhoz : “Tétlenek vagytok és azért elégedetlenek !”  

     És valamint hajdanta, ugy most is csak sulyosbitani fogják a terheket.  (2. Móz. 5:4-23).  De végre, mint Faraó, az utolsó csapás alatt éjfélkor, mégis csak sajnálkozni fognak a fölött, hogy előbb nem voltak engedékenyebbek és bölcsebbek.  (2. Móz. 12:30-33). 

     Hogy a hasonlatosságot még jobban kidomboritsuk, gondoljunk csak arra, hogy az Ur ezen napjának a nyomoruságait elnevezi “a harag hét poharának” vagy “a hét utolsó csapásnak” és hogy az utolsó földrengés (lázadás), melynél az összes hegyek (birodalmak) eltünnek, nem fog bekövetkezni mindaddig, mig a hetedik csapás véget nem ér.  (Jel. 16:17-20.)

A Nyomorúság Napjának ideje helyes – Isten szerint kellő időben.

     Ezen mü következő kötetében az ó-testamentumbeli törvények és próféták bizonyságai által, valamint Urunk Jézus szavai és az uj-testamentum tanitása alapján fogjuk bizonyitani, hogy a nyomoruságok vagy a busulás ezen napjának az ideje számitás szerint Krisztus dicsőséges Millenniumi uralkodásának a kezdetére esik. 

     Ezen nap csakis a Millenniumi kor jövendőbeli visszaállitás munkájának [357] a szükséges előkészitése, mely visszaállitás munkája el fogja oszlatni a nyomoruságot.

A társadalom képtelen, hogy hozzá illeszkedjen új körülményekhez.

„Orcád veritékével egyed a te kenyeredet, miglen visszatérsz a földbe.“ 1Mózes 3:19

“A te orcádnak verejtékével egyed a te kenyeredet, mig nem földdé leszel”. 

     Mint Isten minden utasitása, ugy ez is csak bölcs és jótevő és a teremtmények jólétére vezet.  Az Ur napjának háboruságai, melyek előjeleit máris észleljük, ismét csak igazolja Isten eme parancsának az igazságosságát, mert ez a háboruság, a mint azt már láttuk, mint a munkát megtakaritó gépezetek által elért tultermelés következménye fognak megjelenni, mihez hozzájárul még az is, hogy a társadalom mindkét osztálya, a saját önzésük következtében, nem tud alkalmazkodni a dolgok uj rendjéhez.

Ha a tudás hamarabb nővekedett volna meg, a nyomorúság is hamarabb jött volna el.

     Ha a tudás ezen szikrája előbb jött volna az emberiségre, akkor okvetlenül a nyomoruságok is előbb jöttek volna és habár a zivatar és az összeolvadás után a társadalom ujra szervezkedhetett volna, az még nem lett volna uj föld,  (uj társadalmi rend)  melyben az igazság uralkodott volna, hanem csak egy olyan társadalmi rend, melyben a bün és gonoszság még a mostaninál is jobban uralkodhatott volna.

     És pedig azért, mert a munkát megtakaritó gépezetek előnyeinek kellő elosztása idővel mind rövidebb munkaidőt teremtett volna és igy a bukott ember, idejét és szabadságát [358] nem a saját szellemi, erkölcsi és testi képességeinek előmozditására használta volna fel, hanem, a mint azt a mult tapasztalatai mutatják is, az ember teljesen a kicsapongások és a gonoszság martaléka lett volna.

       Továbbá a háboruság ideje éppen akkor fog bekövetkezni, mikor arra az emberiségnek legnagyobb szüksége lesz, a mennyiben éppen a Millenniumi nap hajnalakor fogják beismerni az önuralomra való teljes képtelenségüket, mikor az Isten rendelete szerint az, a ki mindnyájunkat megvásárolt, fogja az emberiséget először vasvesszővel megfenyiteni, majd a tudomány teljes megismerése által megáldani, miáltal az emberek vissza lesznek állitva az eredeti tökéletességre és az örök életre, ha ők ezt akarják.

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.“ Zsolt. 91:1

„Tollaival fedez be téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Zsolt. 91:4

A FELSZENTELTEK ELŐJOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI.

     Nagyon is fontos kérdéssel állunk szemben.  Mi lesz e nyomoruság . . ok ideje alatt a felszenteltek kötelessége ?  És melyik lesz az ő igaz álláspontjuk ezen két egymással szemben álló féllel.  Hogy a felszenteltek közül némelyek ezen égés idején legalább egy rövid tartama alatt testben lesznek, azt a Szentirás igen sok helyéből—melyekre később még vissza fogunk térni—nyilvánvaló.  

     De a külömbség az ő állapotuk és a többiek állapota között ebben a viszontagságos időben nem főképpen abban nyilvánul, hogy ők csodálatos módon meg lesznek tartva, bár a Szentirás határozottan mondja, hogy kenyér és vizben nem fognak szükölködni, hanem inkább abban fog nyilvánulni, hogy a felszenteltek Isten igéje által előkészülve, nem fog erőt venni azon rettenetes [359] félelem és reménytelen aggódás, mely el fogja tölteni az egész világot.

     Ők tudni fogják, hogy mind e háboruság csak Isten által elhatározott szükséges előkészület az egész világ megáldására, és azért ők mindvégig jókedvüek és nyugodtak lesznek.  Ez határozottan ki van fejezve a Szentirás eme helyein :  Zsolt. 91 és Ézsa 33:2-14, 15-24.

     Eképpen az Isteni igéret által megvigasztalva és megáldva, a felszenteltek kötelessége lészen, hogy a világgal tudassák azt, miszerint, bár ők is átélik mindeme nyomoruságokat és szenvednek is alattuk, ők mégis reményteljesek, jókedvüek és az Isten által előre is kijelölt végcélra való tekintettel, mindvégig vidámak lesznek.

Az elégedetlenség széles körben van elterjedve.

     Sohasem volt idő, mikor az elégetlenség annyira el lett volna terjedve, mint a jelenben, holott sohasem élveztek az emberek nagyobb jótéteményeket, mint most. 

     Bárhová tekintünk is, akár a gazdagoknak a palotájába, mely minden elképzelhető kényelemmel és Salamon király dicsőségében sem látott pompában van berendezve, akár a szorgalmas kézmüvesnek izléssel és kényelemmel berendezett szerény házába, észrevesszük azt, hogy a jelen idő minden tekintetben felülmulja a multat, és az emberek mégis szerencsétleneknek érzik magukat és elégedetlenek.  

     A dolog nyitja az, hogy az önző és elromlott szivüek mohó kivániságai határt nem ismernek.  Annyira erőt vett már rajtuk az önzés, hogy ha széttekintünk, az egész világot látjuk, mint rohan a gazdagság után, de csak kevesen érik azt el, a többiek pedig telve vannak irigységgel és gyülölettel, hogy nem ők a boldogak, sőt nyomorultabb és elégedetlenebb, mint azelőtt bármikor.

Intézkedjél illő és szükséges dolgokról, megelégedet-
séggel.

A szentek nem kellene részt vegyenek a hajszában.

     Innen van az, hogy ők elégedettek, nem azért, mintha bennük nem volna nagyravágyás, hanem mert nagyravágyásuk a menny felé van irányitva és csak arra szoritkoznak, hogy mennyei kincseket szerezzenek, hogy gazdagok legyenek Istenben. 

     Erre való tekintettel, és Isten tervezetének tudatában, ők meg vannak elégedve bármily sors vár is rájuk, és ők örömmel énekelhetik :  “barmi sorsban nyugodt leszek, hogy ha Isten keze vezet”.

     Mert semmit sem hoztunk a világra, kétségnélkül semmit ki nem vihetünk.  Hogy pedig (a szükséges) eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk.  A kik pedig meg akarnak gazdagodni (akár elérik ezen céljukat, akár nem) esnek kisértetbe és tőrbe és sok balgatag és káros kivánságba, melyek bemeritik (alásülyesztik az embereket a halálos veszedelembe.  

     Minden [361] gonoszságnak gyökere, a pénznek szerelme (akár gazdagok, akár szegények), melyet némelyek, a kik kivántak, eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok gondokkal.  Te pedig, ó Istennek embere, ezeket eltávoztasd, kövessed pedig az igazságot, az Isteni szolgálatot, a hitet, a szeretetet, a békeségtürést, a szelidséget.  

     A hit által való nemes harcot harcold meg, ragaszkodjál az örök élethez, melyre hivattattál is s nemes vallástétellel vallást tettél sok bozonyságok előtt.—(1. Tim. 6:6-12).

„Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete. Elégedjetek meg azzal, amitek van ...“ Zsidó 13:5

     A felszenteltek tanácsa olyan legyen, mint az olaj, vagy az enyhülést hozó balzsam.  Minden kinálkozó alkalmat meg kell ragadniok, hogy a világot a háboruságokat követő időkre figyelmeztessék, hogy az Isten országának az eljövetelét prédikálják és hogy az egyedüli gyógyszert hirdessék.  A megelégedés volt Isten tanácsa, melyet az apostolok által eljuttatott bárkinek, a ki azt megkivánta.  (Luk. 3:14.  Zsid. 13:5.  Filip 4:11.)

A Királyság Hirnökei – Békesség Követei

A Keresztyének Elégeteséget Kellene Tanácsoljanak

     A szegény világ nemcsak az ő tényleges, hanem az ő képzelt bajai alatt is nyög, különösen a ki nem elégedett önzés, a ki nem elégitett gőg és a hamis dicsvágy alatt.  Azért mi, kik a kérdésnek mindkét oldalát látjuk, mindazoknak, kik ránk hallgatni akarnak, azt a tanácsot adjuk, hogy elégedjenek meg azzzl, a mijök van és hogy várják be türelemmel, mig Isten őket a kellő időben el fogja árasztani áldásaival, melyeket szerelme és bölcsessége nekünk juttat. 

     Mert irva vagyon :  “Mely szépek a hegyeken (országokban) az Evangyéliumot hirdetők labia,  (Krisztus testének utolsó tagjai)  a ki békeséget hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, ki azt mondja Sionnak : Uralkodik a te Istened”. (Ézra 52:7).

Az Ország amely elközelgett az egyetlen gyógyszer és remény.

A kiemelkedő Ország …

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek között, felmagasztaltatom a földön.“ Zsolt. 46:11

     Nekik meg lett igérve, hogy munkájuk nem lesz hiába, mert : “mikor a Te itéleteid vagynak e földön, az igazságot megtanulják e földnek lakosai”.  Ézsa 26:9.

     De Istennek gyermekei ne érezzenek együtt azokkal, kiknek vágyakozásuk telhetetlen, bár melyik osztályához tartozzanak is.  Beszédjük legyen csendes és higgadt és mindig a békét szolgálja, kivéve akkor, ha elvekről van szó.  Meg kell gondolniok, hogy ez az Urnak a harca és hogy ők a politikát vagy szociális kérdéseket illetőleg nem ismernek más megoldást, mint azt, melyet Isten az ő igéjében előre megjövendölt.

       A felszenteltek első kötelessége tehát arra ügyelni, hogy ne álljanak Jehova kocsijának az utjában, hanem  “alljatok veszteg és lássátok az Urnak szabaditását” oly értelemben, hogy beismerve azt, hogy ezen harcban nem venni részt, mert Isten dolga az, hogy e harcot más közegek által harcoltassa meg. 

     Anélkül, hogy ezen dolgokkal törődnének, kell, hogy [363] küldetésüknek megfelelőleg tova haladjanak a nekik kijelölt uton és hogy az Isten országát, mint az egyedüli segedelmet és az egyedüli reményt minden osztálynak hirdessék, hogy elközelgett.