| |
15.
Fejezet
Jehova
Napja |
|
Jehova napja, a “boszu napja”, a “harag napja”.—Egy nagy nyomoruság
ideje.—Annak okai.—A bibliának azt illető tanuskodásai.—Annak
tüze, szélvésze, megrázkódtatása és olvadása kimutatva, hogy képleges—Dávid
tanuskodása.—János Jelenése, tanuskodása.—A jelen helyzet és a
jövőre való kilátások, az egymással szemben álló felek, a tőkepénzesek
és a bérmunkások felfogása szerint.—Egy gyógyszer, mely sikert
nem igér.—A fátyol fellebbentve, világosság van bocsátva épp a
kellő időben.—Annak bizonyitéka.—A felszenteltek helyzete
a nyomoruságok idejében, és erre vonatkozó helyes magatartásuk. |
„És ha
azok a napok meg nem rövidittetnének, egyetlen ember sem menekülhetne
meg; de a választottakért megrövidittetnek majd azok a napok.“
Máté 24:22 |
Krisztus
Jehova Vezér-Örnagya lesz.
|
A “Jehova napjának
neveztetik azon időszak, melyben Krisztus alatt fokonkint fel lesz
állitva Isten országa itt e földön, melyben ezen világ birodalmai
megsemmisülnek és Sátán hatalma és befolyása az emberek felett meg
lesz kötve. E nap mindenütt
ugy van leirva, mint egy sötét inséges zavargások és bizonytalanság
napja az emberiségen.
Nem
is csodálkozhatunk hát a fölött, hogy oly nagy mérvü felfordulás,
melynél oly sok változásra van szükség, szomoruságot is hoz magával.
Bár kisebb lázadások is mindenkor szomorusággal jártak és ez mivel
sokkalta nagyobb lesz, mint bármely megelőző lázadás, mert
“az leend a nyomoruságnak ideje, melyhez hasonló nem volt attól
fogva, hogy a nép kezdett lenni”.
De még ezután is nem lészen. (Dán.
12:1, Máté 24:21, 22.)
“Jehova napjának”
neveztetik, mert Krisztus, mint Jehova helyettese, helytartója királyi
hatalomban és fényben lesz jelen ezen háboruság napján, az összes
ügyeket nem mint a béke fejedelme, ki mindeneket megáld hanem mint
Jehova hadvezére fogja vezetni, ki mindeneket leigáz. A hamis s tökéletlen
tévtanok [327] összeomlásával
kapcsolatban fel fog lobogni majd az uj király zászlaja, mig végül
ő mindenek által el lesz ismerve, mint királyok királya.
Ä próféták tehát Jehova munkájának tüntetik fel Kr. uralmának
a felálli tását :” “Adom neked a pogányokat örökségül
és a földnek határát neked birodalmul”. (Zsolt. 2:8). “Azon királyoknak idejében támaszt a mennyei Isten birodalmat” (Dan. 2:44.)
“A régi idejü (az örökkévaló) leüle, egy
embernek fia jő vlaa, és eleibe vivék őtet és adta néki hatalmat és dicsőséget és országot és minden népek
és nemzetek és nyelvek neki szolgálnak”.
(Dan.7:9, 13, 14, 22, 27).
Ehhez jön még Pálnak a kijelentése, hogy mikor Krisztus elérte uralkodásának
a célját — “akkor
maga a Fiu és annak alávettetik (az
Atya alá), a
ki neki mindeneket birodalma alá adott”. (I.
Kor. 15:28.)
|
Isten
bizonyos törvényeket létesitett amelyekkel Ő öszhangba dolgozik. |
Ez az időszak
az Isten boszuállás napjának a harag vagy a düh napjának neveztetik. (Ézsa.
61:2, 63:1-4, Zsolt. 110:5). De
a ki a mellett szószerinti haragra vagy isteni neheztelésre gondol, az
nagyon téved. Isten Megállapitott bizonyos törvényeket, melyek
szerint eltántorithatatlanul cselekszik és a ki most, bár mi okból
ellentétbe kerül ezekkel a törvényekkel, az csak saját engedetlensége
következtében nyeri el a büntetést vagyis Isten haragját.
Istennek jóakaró tanácsát az emberiség, kevés
kivétellel, álhatatosan elvetette, ő viszont a maga részéről
megengedte, hogy az emberiség a saját utján haladjon, megengedte,
hogy az ő szivükből kivessék az ő tanácsát. Róm.
1:28 Ezek után Isten Ábrohámot s magvát vette különös gondozásba,
kik hittek benne s vágyakoztak őt szolgálni.
Mint nép szivbeli
keménységük s Isten iránti kétszinüségük nemcsak természetszerüleg
tartották őket vissza Messiás elfogadásától, hanem ép oly
természetszerüleg belesodorták őket nagy viszályokba, mely
nemzeti létük elvesztését hozta magával.
|
A „nyomorúság
ideje“ az igazságtalan-
ságnak természetes fejleménye lesz.
|
És ugy ezen világosság,
mely Krisztus igaz Egyháza által (azon osztály által, kiknek nevei a
mennyben fel [328] vannak
irva) az Evangyéliumi korban fénylett, bizonyságot hozott a civilizált
világra a jó és a rossz, az igaz s gonosz közötti külömbségről,
valamint egy bekövetkezendő időről, melyben az egyik meg
lesz jutalmazva, a másik pedig megbüntetve. (Jan. 16:8-11. Csel. 24:
25.)
Ha az emberek
figyelembe vették volna Urunk tanitásait, akkor ezen tanitások messze
menő befolyást gyakoroltak volna reájuk.
De mint mindig akaratos, a Szentirás tanitásaiból csak kevés
hasznot huztak, azért ezen hanyagságuk következtében következik
majd az Ur napjának nyomorusága reájuk.
Tehát ujra is talán csak azt mondhatnók, hogy az Isten haragja
idézi fel e nyomoruságok napját, a mennyiben ezen nyomoruság Isten
tanácsainak semmibe vevése következtében száll az emberekre.
Mindazonáltal ezen háboruságok más szempontból tekintve,
csak a bünnek természetes következményei, melyeket Isten előre
látott és melyekről az ő tanácsát, amennyiben azt
megfogadták volna, őket meg is mentette volna.
|
A világ
figyelmen kivül hagyta Isten tanácsát.
A „fösvénység
szava“ --- Szerezz annyit amennyit csak tudsz ...
|
Mig Istennek az üzenete
az Egzházhoz ez volt : “Állassátok
a ti testeiteket élő áldozatul”
(Rom. 21:1) a világnak a következőket üzente : “Tartóztasd
meg nyelvedet a gonosztól és a te ajkaidat, hogy ne szóljanak csalárdságot.
Hajolj el a gonosztól és cselekedjél jót, keresd a békeséget
és kövesd azt”. (Zsolt. 34:14-15).
Csak kevesen figyelték meg akár
az egyik, akár a másik üzenetet.
Csak egy kicsiny sereg áldozta fel magát, és a mi a világot
illeti, ugy ez kérkedik ugyan ama jelszóval, hogy “becsületesség a
legjobb irányelv”, de általában ezt az elvet sohasem követi.
Inkább a fösvenység szavára hallgat : szerezz annyi vagyont
tiszteletet és hatalmat, a mennyit csak tudsz.
Hogy mily módon szerzed, az nem határoz, és az sem aggasszon téged,
hogy a te nyereséged által ki veszit.
Egy szóval az Ur ezen napjának a háboruságai nem jönnének
és nem jöhetnének, ha az emberiség Isten törvényeinek az alaptételeit
csak kevés is betartotta volna, mely törvény röviden összefoglalva
igy hangzik : Szeresd a te Uradat [329] Istenedet teljes szivedből,
szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”
(Máté
22: 37-39).
És
mert az elromlott testi elme ellenkezik Isten eme törvényeivel és
ennek természetes következményeképpen a nyomoruság fog jönni reájuk,
a mint az aratás a vetés után.
|
Az ember
önző, kő-szive egy hús szivvé fog változni. |
A testi, vagyis az
elromlott elme messze állván attól, hogy felebarátját, mint önmagát
szeresse, mindig önző és kapzsi volt.
Sokszor erőszak és gyilkosságra is vetemedett, hogy azt mi
a másé, magának megszerezze. Bárhogyan
is nyilvánuljon az önzésnek elve, az mégis mindig ugyanaz marad és
csakis körülmények, születés, nevelés által lesz irányitva.
Ez
volt a dolgok folyása a világ minden korszakában és igy is fog az
maradni mindaddig, mig a Messiásnak vas uralmának ereje által,
nem hatalom, sem kapzsiság, hanem a szeretet fogja eldönteni mi a helyes,
és az fogja azt végre hajtani mindaddig, mig mindenkinek
meg lesz adva az alkalom, hogy az igazság és szeretet uralmának az előnyeit
az önzéssel szemben megismerje, mig az embernek önző és megkövesült
szive az igazság napfényének a sugarai alatt ismét azzá lesz, a
minek Isten valaha elnevezte : “nagyon jóvá” egy hus szivvé
(Ezék. 36:26).
|
Hogyan változott
át az Istenhez hasonló szeretet önzésre?
A fenntartás
az élet fő céljává és érdekévé lett. |
Ha visszapillantunk,
minden nehézség nélkül meg fogjuk látni, hogy mi módon ment végbe
azon átváltozás, melynél az istenihez hasonló szeretet és jóság
kemény önzéssé fajult el. Az
önzést előidéző viszonyok akkor keletkeztek, mikor az ember
engedetlensége által elveszitette az isteni kegyelmet és ki lett üzve
az ő paradicsomi otthonából, mely dusan gondoskodott minden szükségletéről.
Mikor elitélt szüleink a paradicsomból kivonultak és megkezdték
az élet harcát, és arra törekedtek, hogy életük határát lehetőleg
meghosszabbitsák, akkor mindjárt találkoztak tövisekkel, bogáncsokal
és terméketlen földdel és az ezekkel való küzdelem idézte elé a
fáradtságot és verejtéket, a hogy azt az Ur előre megjövendőlte
volt.
Fokonkint a szellemi és erkölcsi tulajdonságok is a gyakorlat
hiján el [330] korcsosultak, mig az alacsony tulajdonságok azoknak
folytonos gyakorlata következtében teljesen kifejlődésükre
jutottak. Az önfentartás
volt az életnek főcélja, és az ennek érdekében elhasznált
munkaerő lett azon mérték, mely szerint a többi érdekeket is
megbecsülték és eképen a gazdagság lett az embernek ura.
Csodálkozhatunk-e
azon, hogy az emberek ily körülmények között önzők, irigyek
és kapzsiak lettek és hogy mindenki a legtöbb után törekedett ?
Először
arra, a mi az életre és élvezetekre, mely mind a gazdagság által érhető
el ? Csak a természetes hajlam az, melyet a Sátán saját javára használt
ki.
|
A tudatlanság és babonaság fátyola
most felemelve van.
Gazdagság
sok gonoszt hoz és kevés áldást.
|
Az
elmult korszakban különféle befolyások alatt, többek között
(tudatlanság, faji előitéletek, nemzeti büszkeség) a világnak
gazdagsága általában egynehánynak—az uralkodók—kezeiben halmozódott
fel, kiknek a nagy tömegek, mint nemzeti képviselőjüknek
rabszolgai engedelmességet tanusitottak, sőt büszkék voltak
ezeknek a nagy gazdaságára és náluk keresték érdekeiknek megvédését.
De a mint közeledik azon idő, melyben a Jehova eltökélte
magát, hogy a világot a Messiás által megáldja, mindinkább
fellebbent a tudatlanság és a babona fátyola az ujonnan feltalált
segédeszközök és találmányok révén, mivel kapcsolatban a földi
uralkodók hatalma mindinkáb gyengült, mig a nép fokról-fokra
emelkedett, a világ gazdagsága már nincs kizárólag a királyok kezében,
hanem főképpen a nép között.
Bár a gazdagság sok bajnak az okozója, mégis
áldást is hozhat : a
gazdagok jobb nevelésben részesülnek és ezáltal szellemileg
felemelkednek a szegények fölött és igy többé kevésbbé összeköttetésbe
jönnek az uralkodókkal. Ennélfogva
létezik egy főnemesség, mely mindkettőt—pénzt is, nevelést
is—birja, ismét mely nagyravágyó törekvésében minden után
kapkod, a mi a lehetőség határain belül van, hogy saját magukat
minden áron előtérbe tolhassák.
|
Ahogy az
emberek az oktató lehetőségekkel élnek és ezeket felhasználják,
gondolkodni kezdenek saját magukért. |
[331] De most, mikor a
tudás és az ismeretek elterjedtek, mikor a nép is felhasználja a
nevelés minden eszközeit, már a nép is kezd saját magáért gondolni
: és a náluk sajátságos öntisztelet és önzés következtében—sarkalva
kevés tudományuk által, a mi néha igen veszedelmes dolog, azt
hiszik, hogy máris találtak utat és módot arra, hogy miképpen
lehetne az egész emberiség helyzetét, különös tekintettel a magukéra,
előmozditani, azon kisebbség élete árán, mely kisebbség kezében
van a gazdagság.
Kétségkivül—igen
sokan őszintén azt hiszik, hogy a gazdagságimádók ellentmondó
érdekei (az egyik oldalon ők, a másikon a gazdagok) egész könnyen
és igazságosan kiegyenlithetők, azt hiszik, hogy ha ők
gazdagok volnának, akkor jóltevők és örömest készek volnának
arra, hogy embertársaikat, mint önmagukat szeressék.
De ők is csak saját magukat ámitják, mert a jelenlegi álapotukban
csak igen kevesen vannak eltelve ezen érzelemtől, és a ki a kis
dolgokban nem hü (ezen világi javak használátában) azok nagy
dolgoknál—ha gazdagok volnának, sem volnának hüek.
Mit valóban a körülmények is bizonyitanak, mert hisz a
gazdagok közül azok a legkeményebb szivüek, azok a legönzőbbek,
kik az élet alacsony sorából hirtelen jutottak gazdagságukhoz.
|
Korházak
Könyvtár
|
Ellenkezőleg, a mig
mi semmi esetre sem bocsáthatjuk meg a tehetetlen önzést, a kapzsiságot,
hanem azt megróvjuk, másrészt csak jogos annak az elismerése, annak
a helyeslése, hogy a betegek szegények és a segélynélküliek ellátása,
menházak, kórházak, szegényházak, nyilvános könyvtárak, iskolák
és más intézetek felállitása által, mely intézetek csakis a tömegek
érdekeit szolgálják, főképpen az adókból és a gazdagok hozzájárulásai
és ajándékai által létesitetnek.
Ezen intézmények rendesen csak a gazdagok könyörületességének
köszönik létüket és oly intézmények, melyet sikeresen müködésbe
hozni a szegény osztálynak sem ideje, sem kellő képessége, sem
pedig érdeklődése nincs.
|
Egy növekedő
ellenkezés létezett a gazdagság és a munka között.
Tőke
Munka ellenébe
A tudás
és szabadság nővekedése elégedetlenséget hoz.
|
[332] Mind
ezek dacára a jelenben mindinkább kiélesedik a birtokos osztály és
a munkásnép közötti ellentétes viszony.
Mig a munkások elkeseredettsége nőttön nő, addig a
birtokosoknál is mindig nő ama tudat, hogy csak a törvénynek erős
keze tudja megvédeni azt, mit joguknak tekintenek.
Igy a gazdagok mindinkább a hatóságok köré gyülekeznek, mig
a napibérükért dolgozó munkásosztály agyában megfogamzik azon
gondolat, hogy a hatóságok és törvények csakis a gazdagok segitésére
és a szegények elnyomására szolgálnak, ami őket egyenesen a
communizmus (vagyonközösség) és anarkizmus karjaiba vetik, mert ettől
várják érdekeiknek megvédését.
De ők elfelejtik azt, hogy a legrosszabb hatóság is, bármily
költséggel járjon is az, még mindig jobb, mint semilyen.
A
Szentirás sok helyen mutatja, hogy ez lesz jelleme ama nyomoruságnak,
melyek alatt a jelenlegi állami és társadalmi és vallási rendszerek
el fognak pusztulni, hogy az emberiséget szellemi, erkölcsi és testi
tökéletlensége miatt erre fogja vezetni a növekedő tudomány és
a nagyob szabadság. Megfelelő
alkalommal hivatkozni is fogunk a Szentirás ezen helyeire, most azonban
csak egy kis töredékére fordithatjuk figyelmünket. Egyenlőre ez
is elég lesz.
Az Ó-Testamentum igen sok jövendőléseinél,
a melyekben Egyiptom, Babylon és Izrael oly nagy szerepet játszik,
nemcsak egy betüszerinti, hanem egy másodlagos, egy szélesebb
beteljesedése is volt szándékozva.
Igy pl. Babylon bukására vonatkozó jövendőlések
tulzottaknak tünnének fel, ha nem tudnók, hogy van egy képleges és
egy betüszerinti Babylon is.
A Jelenések könyve oly jövendőléseket
is tartalmaz, a melyek akkor lettek beirva, a mikor a betüszerinti
Babylon már rég romokban hevert és igy természetesen csakis e képleges
Babylonra értendők. És
ha mégis a próféták szavainak nagy hasonlatossága mutatja, hogy
azon szavak kétségkivül a betüszerinti Babylonhoz voltak cimezve, de
ekképpen mégis egy különös értelemben [333] csakis a képleges
Babylont illetik.
Ezen szélesebb értelmü beteljesedésnél Egyiptom
jelképezi a világot ; Babylon a névleges egyházakat, az ugynevezett
“keresatyénséget” ; mig, a mint azt már kimutattuk, Izrael képezte
az egész világot megigazult állapotában, a milyen csak lesz,
“királyi papsága szent Levitai, hivő és istenimádó népével,
kik mind az engesztelő áldozat révén igazultak meg és hozattak
az Istennel való megbékülés állapotába.
Izraelnek lettek igérve ez áldások, Egyiptomnak a csapások,
az erős Babylonnak pedig egy csodálatos, teljes és örökkétartó
bukás”, valamint egy malomkő a tengerbe vetetik”, (Jel. 18:21)
hogy soha többé fel ne emelkedjék, hanem fogva tartatik az
örök gyülöletében.
|
Egyiptom
= Világ,
amely csapásokat kell kapnia |
Babilon = Névleges
Egyház, amely megdöntve és megsemmisitve lesz
|
Israel = Megigazult
Világ, amely Istennel való kibékülési áldásokat kap
|
|
„Imé a
ti mezőiteket learató mukások bére, amit ti elfogtatok, kiált.
És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.”
Jakab 5:4 |
|
Már Jakab apostol is rámutatva
ezen nyomoruságok napjára, azt mondja, hogy az a tőke és a munka
közti ellentét kifolyása lesz. Azt
mondja : “No immár ti
gazdagok, sirjatok jajgatással, a ti reátok következendő
nyomoruságaitokon. A ti
gazdagságaitok megrothattak, a ti ruháitokat a moly megette.
A ti aranyaitokat és ezüstötöket a rozsda megfogta és
azoknak rozsdájuk teszen bizonyságot ti ellenetek, és megemészti a
ti testeiteket, mint a tüz.
Kincseket
gyüjtöttök magatoknak az utolsó napra.
Ime a munkásoknak bérek, kik a ti tartományaitokat megaratták,
melyet csalárdsággal megtartottak, kiált ; és azoknak kiáltások, a
kik arattak, a seregek urának fülébe bément”. (Jak. 5:1-4).
Még
hozzá teszi, hogy ezen osztály hozzá volt szokva a fényüzéshez,
mely fényüzést javarészt mások rovásán nyerték el, kik közül
voltak igazak is és ezekből, mert nem fejtettek ki ellentállást,
még az életet is kipréselték. Majd
arra inti az apostol az ő testvéreit, hogy bármi is történjék
velük, ők csak türjenek és várják meg szabaditásukat az Ur által.
A dolgok éppen ez a
helyzete fejlődik ki most óriási léptekkel, és a világon azok,
a kik ébredeznek, “az embereknek szivök elámulnak a félelem és
azoknak várások [334] miatt, melyek a föld kerekségére következnek”.
Mindenki tudja, hogy a mi időnk irányzata
csakis alacsony bérre van terelve, kivéve, ha az árak munkásegyesülések
vagy bérharc által mesterségesen fölemeltetnek ; és a tömegek
jelenlegi hangulata után itélve, mindenki láthatja, hogy csakis rövid
időnek a kérdése lesz az, hogy mikor lesz elérve a türhetésnek
legalsóbb pontja, mely után biztosan bekövetkezik a lázadás, a zendülés.
|
1930 sorba állás kenyérért NYC-ben
|
1931 4 Millió Munkanélküli
|
1933 sorba állás levesért
|
|
„Ezüstjöket
az utcára vetik és aranyuk szenny lesz előttük; ezüstjök
és aranyuk meg nem szabadithatja őket az Úr búsulásának
napján; lelküket azzal jól nem lakatják, s hasukat meg nem tölthetik;
mert csábitójuk volt az a vétekre.“ Ezékiel 7:19 |
|
Ez
nyugtalanitani fogja a tőkéseket. Ki lesz majd vonva a
kereskedelem és az ipar rendes csatornáiból és fel lesz halmazva
kincstárakba és biztonsági szekrényekbe, hogy ott a tulajdonosok,
nagy boszuságára magát tétlensége és a megőrzési költségek
révén felemészsze.
Ez ismét bukást és pénzügyi
zavarokat fog okozni, mert manapság minden nagyobb üzlet főképpen
hitel által van vezetve. Mindezeknek
természetes következménye az lesz, hogy százezrek, kik mindennapi
kenyerükért béreikre vannak utalva, elesnek a munkától és betöltik
a világot kóborlókkal és oly emberekkel, kiknek insége kigunyolja a
törvényt.
És olyan lesz a világ sorsa, mint azt a próféta leirta,
(Ezek. 7:10—19) hogy a
vevő nem fog örülni, sem az eladó szomorkodni, mert a harag jött
minden ő sokaságira és birtokuk biztonságban nem lesz.
Akkor minden kéz gyenge és tehetetlen lesz arra, hogy a
nyomoruságot megszüntessék. Az
utcára fogják dobni az ezüstöt és aranyat. Sem ezüstök, sem aranyuk nem lesz képes megmenteni őket
az Isten haragjának napján.
|
Jeruzsálem pusztitása –
Kr.u. 70. Egy kép a keresztyénségre bekövetkezendő nyomorúságról
|
Nem kell felednünk, hogy
az utolsó negyven év is Izraelnek, mint nép létezésének, a háboruság,
a boszuállás napja volt reájuk, mely nemzetiségük teljes bukásával
végződött, mégis az ő nyomoruságuk napja, egy sokkal
nagyobb, sokkal kiterjedtebb nyomoruságnak volt az árnyéka, az előképe,
mely utól fogja érni a névleges keresztyénséget éppen ugy, mint
elmult történelmünk mutatja azt a képleges kedvező korszakban,
jelképezve az Evangyéliumi kort, hogy ezt a következőkben [335]
határozott biztonsággal ki fogjuk mutatni.
Ekkor majd mindenki tisztán fogja látni, hogy miért kellett és
voltak az Ur boszuállásának napjára vonatkozó jövendőlések többé-kevésbbé
közvetlen Izraelnek vagy Jeruzsálemnek szánva, bár az összefüggés
nyiltan kimutatja, hogy a
teljes beteljesülés alkalmával az egész emberiség benn lesz
foglalva.
|
A baj minden osztályt belekever.
1917 Márciusában Oroszország Cárja 2. Nicolai
lemond tronusáról.
1917 Novemberben a bolsévik forradalom
1989, November 10-én, a Berlini Fal, a kommunista
elnyomás szimboluma, leesett.
1989, December 25-én, a kommunista diktátor
Nicolae Ceausescu kivégzése.
|
Minden Osztály Meg Lesz Büntetve
Vegyünk egy másik prófétai
bizonyitványt (Sof. 1:7-9,
14-18) . “Az Ur elkészitette
az áldozatot, és elrendelte az ő hivatalos vendégit. (Hasonlitsd össze Jelenések 19:17) és lészen az Ur áldozatjának
napján, meglátogatom a fejedelmeket és a király fiait és mind
azokat, kik idegen öltözetben öltöztek.
És meglátogatom mindazokat is, a ki tombol a más ember házának
küszöbén az napon, és a kik megtöltik az ő uraiknak házukat
erővel és csalárdsággal gyüjtött gazságokkal.
(Ez mutatja, hogy ezen háboruságok idejében nemcsak a gazdagság
és hatalom fog megszünni, hanem, hogy még azok is, kik ez időben,
mint mennyei dolgok eszközei szerepeltek, a jelenlegi rendszerek összetörésénél
bőségesen lesznek megbüntetve hasonlóan igazságtalan cselekményeikért,
mert a jövendő háboruságok erőt vesznek minden osztályokon,
és nyomort hoznak az egész emberiségre.)
“Közel
vagyon az Urnak nagy napja, közel vagyon, mondom és igen siet. Az Ur
napjának szava keserves, kiált azon a napon az erős férfiu.
“Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomoruságnak a
napja, háboruságnak és pusztulásnak a napja, sötétségnek és
homályosságnak a napja (bizonytalanság ugy a jelen, mint a jövendőbeli
viszontagságokat illetőleg) ködnek és felhőnek a napja.
“Trombitáknak és kiáltásoknak a napja, az erős városok
ellen és magas tornyok ellen. (A 7-ik képleges trombita
harsogni fog a viszontagságok egész napján, ezt különben Isten
trombitájának is nevezik, mert szoros összefüggésben áll Jehova
ezen napjának fejleményeivel), a magas tornyok itt az
elbizakodott hatóságok nagyszájaskodásai és ellentmondásait
[336] jelképezik).
“És
megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, csoportokban
verődve össze és nem tudják mily iránt vegyenek, mert az Ur
ellen vétkeztek. És kiömöl
az ő vérük, mint a por és az ő testük lészen, mint ganéj.
“Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadithatja mge őket az
Ur haragjának napján, (bár azelőtt a gazdagság minden kényelmet
és fényüzést szerezhetett) mert az ő busulásának tüze emérszti
meg az egész földet és hirtelenséggel való véget vet e földnek
minden lakosaiban (a gazdagokban)”.
Ezen
megsemmisülés igen sok gazdagot kétségkivül csak ugy fog érni,
hogy megszünnek gazdagok lenni, bár mindegyik osztály közül igen
sok élet is veszendőbe fog menni.
Nem fogjuk követni a prófétákat mind ama részletekben,
a melyekkel ezen nap viszontagságát leirják, mi csak röviden a prófétának
a következő gondolatát fogjuk taglalni. Hogy az Ur haragjának tüze emészti meg az egész földet.
Ugyanez a próféta vonatkozik ismét ezen tüzre, mikor ezt
mondja : “annak okáért várjatok engem mind a napig, ezt mondja az
Ur, melyen felkelek a prédálásra :
Mert az én végzésem ez, hogy egybegyüjtsem a népeket, hogy
egybegyüjtsem az országokat, hogy kiöntsem azokra az én haragomat,
az én haragomnak teljes busulását.
(A nemzetközi népmozgalom, a néptömegek egyesülése közös
célok érdekében és a jelen hatalommal való közös ellentállás érdekében
mindinkább nagyobbodik, ennek mintájára a birodalmak is saját
biztonságuk céljából egyesülni fognak, ugy, hogy a háboruságok
egyszerre fogják elérni az összes birodalmakat és ezek mind
egyszerre fognak elbukni.)
|
„Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává,
hpgy mind segitségül hivják az Úr nevét, hogy egy akarattal
szolgálják őt.“ Sofoniás 3:9 |
Isten buzgalmának tüze jelképes, és nem egy betűszerinti
tüz.
|
“Mert
az én haragomnak tüze miatt emésztetik meg az egész fold”.
“Mindazonáltal akkor (t. i. e birodalmak bukása után a
mostani szocialis intézkedések megszüntekor) változtatom a népeknek
ajakokat tisztává, hogy mindenek segitségül hivják az Urnak nevét,
hogy szolgáljanak neki egyenlő akarattal”. (Sof. 3:8, 9).
[337] Isten haragjának ez a tüze jelkép és
pedig nagyon is jellemző jelkép, jelképezi a háboruságok és
pusztulások jelképét, mely az egész földet el fogja emészteni.
Hogy ez nem betüszerinti tüz, mint azt némelyek hiszik, az
kiviláglik abból, hogy még e “tüz” után is maradnak meg emeberek,
“népek”, kik meg lesznek áldva.
Hogy ezen felmaradó emberek
nem szentek, (a hogy azt némelyek gondolják) bizonysága az, hogy
azoknak ajakukat át kell változtatni, hogy az urnak szolgálhassanak,
holott a szentek ajkai már most meg vannak változtatva és már most
is szolgálják az Urat. * |
Más jelképek a Szent Irásban. |
*
Ezt csak azért emlitjük fel, hogy bebizonyitsuk azon
tanok helytelenségét miszerint ez a tüz, tényleges betüszerinti
tüz volna, és hogy ezért a föld tényleg elolvadna.
A kik tényleges tüzet hirdetnek, azt is állitják,
hogy itt az emlitett “népek” (az emberek) azok a szentek,
kik miután a föld már elolvadt és ismét lehült, vissza
fognak térni a földre, házakat épitenek, szőlőket
müvelnek s élvezik azok gyümölcsit stb.
Ők a mostani
létet csak tanulásnak, csak örökségre való előkészületnek
képzelik, elfelejtik azonban azt, hogy ez az örökség, az
ezer vagy több évig tartó levegő-tapasztalat után
teljesen elveszne —a saját tanaik szerint.
Ez nehéz egy tévedés, mely csak onnan származik,
hogy Jézus az apostolok és a próféták homályos beszédeit,
példabeszédeit, képleeit és képeit szószerint akarták
értelmezni.
Ugyanezen
a tévedésben tovább haladva, ők még azt is állitják,
hogy ezen tüz után
nem lesz se hegy, se tenger, mert nem látják, hogy ezek is,
valamint a tüz is csak képlet.
|
|
Hegyek = Országok
|
Az a szó, föld,
a Szentirásban, ha képlegesen lesz használva, mindig csak a rendezett
társadalmat jelenti, a hegyek a királyságokat jelképezik, a menny
a hatalmat, a szellemi uralomnak hatalmát, a tenger pedig az elégedetlen,
szüntelen nyughatatlan emberiség tömegjeit.
A tüz jelkápezi mindannak az elpusztitását, a mi el
fog égni : konkoly, salak, föld (társadalmi
intézkedések stb.)
És ha a tüz jelképéhez még a ként gondoljuk, akkor ez
csak megerősiti a pusztulás fogalmát, mert semmi sem öldöklőbb
minden életre egyformán, mint a kéngőz.
Ezzel a gondolattal elménkben, [338] ha Péter apostol jelképi
jövendőlésére forditunk ezen haragnapot, illetőleg azt találjuk,
hogy teljes összhangban van a próféták előbbi bizonyitásaikkal.
|
Menny = Szellemi Hatalmak |
Föld = Társadalom |
Tengerek = Nyugtalan Emberi Tömegek |
Tüz = Megsemmisités
Kénkő = Halálos Elpusztitás
|
|
Péter jelképes proféciája.
|
Ő azt mondja :
“A világ is, mely akkor vala vizzel elboritván, elvesze, (nem
a tényleges föld és a tényleges menny szünt itt meg, hanem csak
azon idők rendje, mely létezett a vizözön előtt, mult el).
A
mely föld pedig és a mely egek (a jelenlegi idők
rendje) most vannak, ugyanazon Isten beszéde által eltétetvén,
tartatnak tüzre.”
Az a tény, hogy a vizözönnél a viz tényleges viz volt, igen sokat arra
a föltevésre kényszeritett, hogy a jövendőbeli tüz is tényleges
tüz kell, hogy legyen, de ez semmiesetre sem helyes következtetés. Istnnek háza egyszer tényleges kövekből volt felépitve,
de ez még nem akadályoza meg azt a tényt, hogy az Egyház, mely az
igaz templom egy szellemi (lelki
épület, egy szent templom épül fel), nem pedig földi anyagból.
Noé bárkája is szintén tényleges volt és mégis Krisztust
jelképezte és a benne rejlő erőt, melylyel az emberi társadalmat
vissza fogja helyezni és rendezni.
|
„Világ amely vala“
=
Társadalmi rend az özönviz előtt. |
Isten Temploma
=
Igazi Egyház |
Noé Árkája
=
Krisztus |
Jelenlegi Mennyek és Föld
=
Jelenlegi Egyházi és Társadalmi Rend
|
|
|
|
|
|
A jelképes mennyek és a föld a nagy nyomorúságban
elmúlni fognak.
„De új eget és új földet várunk az Ő igérete
szerint, amelyekben igazság lakozik.“ 2Péter 3:13 |
“… a föld pedig mindörökké megmarad.” Prédikátor
1:4
Péter Apostol
János Apostol
Pál Apostol
Malakiás Próféta jelképei
|
“Eljön pedig, mint a
lopó éjszakán (észrevétlenül)
az Urnak ama napja, melyen az egek nagy csikorgással elmulnak (a levegőégnek jelenlegi hatalmasságai, kiknek vezére
vagy fejedelme a Sátán) az éltető állatok pedig hévség
miatt megolvadnak, e föld is (társadalmi rend) és
rajta való alkotványok (gőg,
rangkülömbség, főnemesség, királyi méltóságok) megégnek.
“Az egek megégvén, elolvadnak és az éltető állatok is hévség
miatt megolvadnak, uj eget pedig
(uj szellemi hatalmat—Krisztus királyságát) és uj földet
várunk az ő igérete szerint—(egy uj társadalmat uj alapon—a
szeretet és igazságosság alapján és nem pedig az elnyomatás
hatalmának alapján). (2.
Pet. 3:6, 7, 10-13.)
Nem szabad elfelejtenünk
azt, hogy az apostolok közül némelyek próféták is voltak, mindenek
előtt Péter, János és Pál.
És mig ők, mint apostolok Isten eszközei voltak korábbi
próféták jövendőléseinek a [339] megmagyarázásában, ők
Isten által mint próféták is alkalmaztattak, hogy jövendőbeli
dolgokat jövendőljenek, melyek teljesülésük idejében, a hitház
népének eledelül fog szolgálni, mely eledel kiosztására Isten a
neki tetsző időben alkalmatos szolgát vagy magyarázót küld.
(Hasonlitsd össze Máté 24:45, 46).
Mint próféták az apostolok oly dolgokat
jegyeztek fel, melyek előttük még nem voltak teljesen érthető,
ép ugy, mint volt az O-Testamentum prófétáival
(1. Pét. 1:12, 13),
bár mintkettőjük szavai különös gonddal vezettettek és
ezáltal oly gondolat mélzséget nyertek el, a melyről a profétáknak
fogalmuk sem volt akkor.
Igy
az Egyházat a hit háznépét tényleg mindig csak maga az Isten
vezette és táplálta bárkilett légyen is az ő szócsöve.
Ennek megismerése csak mindig nagyobbodó bizalomra fog vezetni
Isten igéje iránt, bármily tökéletlenek legyenek is némely szóvivői.
Malakiás próféta is (4:1) az Ur napjáról hasonló értelemben nyilatkozik.
Ezeket mondja: “Mert
ime eljő a nap, mint az égő kemence és megemésztetnek
minden kevély és minden álnokságok cselekvői, mint
pozdorja, és megégeti őket a jövendő nap annyira, hogy sem
gyökerek, sem ágak ne amradjon.”
A gőg és mindama okozatok, melyekből ujra is nagyravágyás
vagy elnyomatás származhatna, teljesen fel lesznek emésztve az Ur
napjának nyomoruságaiban és az ezt követő febyelem a
Millenniuim korban, mely fegyelemnek utolsója a Jelenések 20. 9. versében
le van irva.
|
Gőg és elnyomatás teljesen fel lesznek emésztve. |
De mig a büszkeség vagy
dölyf teljesen ki lesz gyomlálva és az istentelenek vagy gőgösek
teljesen meg lesznek semmisitve, ebből még mindig nem köevtkezik
az, hogy ezeknek javulására ne lenne remény.
Hála Istennek nem, mert mig égni fog Isten haragjának jogos tüze,
a biró alkalmat fog adni arra, hogy nemelyek ki lesznek
szabaditva a megemésztő tüzből (Jud. 23.) és csakis azok
fognak gőgjükkel együtt tönkre menni, kik e segélyt nem fogadják
el, mert náluk e gőg már jellemük kifolyása és ők
vonakodnak megjavulni.
|
|
[340] Ugyanez a próféta
e napnak még egy másik leirását is adja (Mal. 3:1-4), a melyben
ismet a tüznek képében megmutatja, hogy mitképpen lesznek az Urnak
gyeremekei tisztulva és megáldva, a mennyiben csak a tévedés
salakjai lesznek megsemmisitve : “Ime én elküldöm az én
angyalomat és megtisztitja az utat én előttem, azt mondja a
seregeknek ura.
És kicsoda
szenvedheti el az ő eljövetelének napjat ?
És kicsoda maradhat meg (állja meg a próbát) az ő megjelenésekor ?
Mert ő olyan, mint a tisztitótüz . . . Miképpen ül az ezüstnek
tisztitója, ugy megtisztitja a Lévi fiait
(a hivőknek jelképe, kik közül a kriályi papság a legfőbb)
és megfrisseli őket, mint az aranyat és ezüstöt és az urnak áldoznak,
igazságnak áldozatával”.
|
Jelképes tüz minden tévedést teljesen
megsemmisitteni fog.
Arany, Ezüst és értékes Kövek az isteni Igazságot
jelképezik és a megfelelő jellemet.
|
Pál ugyanerre a tüzre
és a hiveknek ugyanerre a tisztitási munkájára hivatkozik
(1. Kor. 3:12-15) és pedig oly módon, hogy most már többé kétséget nem
szenvedhet az, hogy a tüz csak jelkép, mely minden tévedést
el fog pusztitani és hogy ekképpen hatással lesz a hivők
megtisztulására is.
Azután
ő kijelenti, hogy csakis azokra vonatkozik, kik hitüket az egyedüli
elfogadható alapra, Jézus Krisztusra épitették.
Ezeket mondja : “Hogy
ha valaki épit e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveket
(Isteni igazságok és azon értékü jellemek)
fát, szénát, pozdorját (átvett
tévtanok és azon értékü jellem) mindeneknek munkája nyilván lészen,
mert a nap megmutatja, mert a tüz által megjelentetik s mindeneknek
munkája minémü légyen tüz megpróbálja
(2. Pet. 1:5-11) “még a legelfogultabb is el fogja ismerni,
hogy azon tüz, mely kipróbálja a lelki dolgokat, nem lehet tényleges
tüz, ellenben, hogy a tüz nagyon is találós jelkép arra, hogy az állapotok
teljes elpusztitását jelezze, mely állapotok itt mint fa, pozdorja és
széna szerepel.
Ez a tüz
képtelen arra, hogy a hitnek és jelemnek igaz épületét
megsemmisitse, mely arany, ezüst és drágaköveken épül fel, mely
Krisztus váltságdij áldozatának szikláján alapszik.
[341] Az apostol ezt is
megmagyarázza, mondván : “Ha
megmarad valakinek a munkája, a mit erre (Krisztusra) épitett, akkor el is fogja nyerni a jutalmat”. (Jutalma
azonos arányban lesz az épités alkalmával tanusitott hüségével, ha
az igaz jellem kifejlődéséhez használja az igazságot—ha magára
veszi Istennek teljes fegyverét.)
“De
a kinek munkája megég, kárt vall”
(hütlensége
miatt el fogja vesziteni a jutalmat), de
maga megtartatik, de ugy mint tüz által—megperzseltetik.
A ki Krisztus váltságdijának sziklaalapjára épitett, az
biztos, mert senki, a ki az ő igazságában bizakodik, nem lesz
elvetve.
Csakis azok, kik
őt és munkáját tudva és akarva vetik meg, már annak bár
teljes és tiszta tudatára ébredtek azok, a második halál veszélyében
vannak (Zsid. 6:4-8, 10:26-31.)
|
A vihar a nyomorúságot jelképezi az Úr Napjának
ideje alatt.
|
De még máskép is van képlegesen
magyarázva Istennek eme napja. Az
apostol mutatja (Zsid. 12:26-29), hogy a Sinai hegyen kötött szövetségi
törvény előképe amaz Uj szövetségnek, mely a világgal a
Millenniumi kor kezdetén köttetik, vagyis Krisztus királyságának a
hatalmakor.
Azt mondja,
hogy Isten, kinek szava akkor megrázkódtatta a szószerinti földet,
most pedig hirdeti, azt mondván :
Még egyszer utoljára én megmozditom nemcsak a földet, hanem
az eget is.
Ezt megmagyarázva
az apostol, még hozzá teszi : “Hogy
pedig ezt mondja : Még egyszer (végleg,
azaz utoljára) jelenti az álhatatlan dolognak, tudnillik a
teremtetteknek (hamisaknak,
nem az igazságon épült dolgok) elvételeket, hogy megmaradjanak,
amelyek állhatatosak (csakis
igazságos dolgok).
Annakokáért
a mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek
általa ugy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek is legyünk, félelemmel
és tisztelettel. Mert (mint
irva vagyon) a mi Istenünk megemésztő
tüz.”
A mint látjuk,
az apostol itt a zivatart használja, hogy jelképezze az Ur napjának
eme nyomoruságait, melyekre ő és mások is rendesen a tüznek
jelképe alatt vonatkoznak. Ugyanazon
események vannak itt megirva, melyek a tüznek jelképe alatt is
szerepelnek : különösen [342] minden hamisságnak megsemmisitését,
az Isteni terv jelleme és igéje tévedését, valamint e világnak ugy
társadalmi, mint polgári ügyei tévedését.
És csakugyan jótétemény lesz mindnyájunkra nézve, ha
megszabadulunk ezen koholt vagy gyártott dolgoktól, melyek nagyrészt
csakis az embernek saját elromlott hajlamai révén és a Sátánnak,
az igazság esküdt ellenségének ravaszsága és furfangja következtében
ragadtak rá az emberre ; de sokba fog kerülni mindenkinek majd az,
hogy ezektől megszabaduljon.
Hatalmas,
forró tüz lesz az, rettenetes szélvész, a nyomoruság sötét éjszakája
előzi meg az igazságosság országát, mely soha meg nem mozditható
dicsőséges lesz, az az ezer évi nap, melyen az Igazságosság
napja ragyogó pompában és hatalomban fog fényleni csak áldást és
gyógyulást fog hozni a szenvedő és haldokló, de megváltott világra.
Hasonlitsd össze : Mal. 4:2 és Máté
13:43.
|
A nyomoruságnak sötét éjszakája megelözni
fogja az igazságosság országának fényességét.
David Zsoltáriró élénken irja le ezt a Nyomoruság
Napját.
|
Dávid,
a próféta, kinek Zsoltárai által az Isten annyit jövendőlt nekünk
Krisztus első földre jövetelét illetőleg, élénk leirását
adja nekünk annak a napnak a viszontagságairól is, mely napon meg
lesz alapitva az Ő dicsőséges uralma ; és ő is a tüzet, zivatart, sötétséget használja felváltva képlet
gyanánt.
Igy mondja példának okáért
(Zsolt 50:3) “Eljő a mi Istenünk és nem hallgat : megemésztő tüz vagyon ő előtte és ő környüle
erős forgó szél.
Másutt
ismét (Zsolt.
97:2-6 : “Felhő és homályosság vagyon ő körülette,
igazság és itélet az ő székinek erőssége”.
“Tüz jár
ő előtte, és köröskörül megégeti az ő ellenségeit.
Fénylenek az ő villámlásai e világon, látja és megretten a föld.
A hegyek mint a viasy megolvadnak az Ur előtt, az egész föld
urának szine előtt. Hirdetik
az (uj) egek
(azután) az ő
igazságat, és meglátják minden népek az ő dicsőségét”.
És ismét (Zsolt. 110:2-6) : “Uralkodjál a te ellenségidnek
közepette. . . Az Ur lészen néked jobb kezed felől ; az ő haragjának napján megrontja a királyokat.
Itéletet tészen a pogányok között, megtölt sok helyeket
(mindent) [343] holttestekkel ;
sokaknak megrontja fejeket (az
uralkodókat) e földön”.
És
még (Zsolt.
46:2-6) : “Az Isten a mi
oltalmunk . . . ezokáért nem félünk, ha a föld
(társadalom)
megindulna is, és ha szintén a hegyek
(királyságok) a
tenger közepibe bemerülnének is
(ha a felizgatott tömegek elnyelnek.)
Még ha zugnak és felmelkednek is az ő vizei, és, ha annak háborgása
miatt a hegyek leomolnának is . . . megsegiti Isten őtet (a
menyasszonyt, a hü kicsiny seregét) hajnal felé”. (a
Millenium hajinalkor).
És ismét ugyanabban a Zsoltárban, vers 6-12, ugyanez a történet egy
másik képletben is lesz előadva :
“A pogányok
felrohantak, az országok megindultak, de mihelyt ő szót ada ottan,
megcsendesedék a föld. A
Seregeknek Ura (azonban) velünk
vagyon, a Jákobnak Istene a mi várunk”.
Majd
mikor a viszontagságos idők, most már elmult müködését szemléli,
hozzá teszi :
“Jöjjetek és lássátok meg az Urnak cselekedeteit, mely nagy pusztaságokat
szerzett a földön ! . . . Szünjetek
meg (ne haladjatok ismét a bün utján) és ismérjétek
meg (ébredjetek annak tudatára), hogy én vagyok az Isten ! ki felmagasztaltatom a népek között, és felmagasztaltatom
az egész földön”.
Az “uj föld” vagyis
a társadalomnak uj rendje Istent és az ő törvényeit fogja dicsőiteni.
|
A Jelenések Könyve egy jelképes profécia. |
Kétélű Kard a Szájából
|
A Föld Királyai háborut indittanak.
|
A Fenevad bedobva a tüzes tóba.
|
|
Egy ujabbi bizonyitékát
annak, hogy az Ur napja a nyomoruságnak egy nagy napja lesz, mely
megfogja semmisiteni a rosszat minden formájában (de hogy a föld nem
fog tényleg elégni) látjuk a Bibliának legutolsó képleges jövendőlésében.
Vonatkozva azon időre, a mikor az Ur magához veszi nagy
hatalmát és uralkodni fog, az ekkor keletkezett vihart és tüzet, a következőképpen
irja le :
“És
megbusultak a nemzetek, és eljött a Te haragod”
(Jel. 11:17, 18).
Majd
ismét : “És az ő szájából származik vala kétélü fegyver,
hogy azzal verné a nemzeteket : mert
ő birja azokat vasvesszővel :
és ő az, aki nyomja a mindenható Isten haragjának és
busulása borának a saitóját . . . És látám, hogy ama fenevad
[344] (képleges) és a földnek királyai és azoknak seregeik egybegyültek,
hogy viaskodjanak az ellen, a ki a lovon ül vala, és az ő serege
ellen. És megfogattaték e
fenevad és ő véle együtt ama hamis próféta . . . és vettetének
elevenen ők ketten a kénkővel égő tüzes tóba.”
Jel.
19:15, 19, 20.
|
A jelképek sokfélessége segit bennünket, hogy értékeljük
az Úr Napjának különbözö vonásait.
|
Itt nem térhetünk el
annyira, hogy ezeket a képeket
a “fenevad”, a “hamis prófétát”, a “képet”, a “tüzes
tavat”, a “lovat” s . . tb megvizsgáljuk. Ezt az olvasó
a következő kötetben fogja találni.
Most csak arra akarjuk figyelmeztetni az olvasót, hogy ez a nagy
képleges viaskodás, valamint a föld borának a sajtolása
(itt, mint a jelen korszak vége és a Milleniumi idő
kezdete körülirva) (Jel.
20:1-3) ugyanazon nagy és
szomoru eseményeket tárgyaló más képletek, mint a hogy más
helyeken azt tüz, vihar stb. alakjában magyarázzák.
A viaskodás és a sajtolás képleténél figyeld meg, mily feltünő
összhangzásban van Joel 2:9-16 és Ézsaiás 13:1-11, mely helyek
ugyanezen eseményeket magyarázzák ugyanezekkel a képletekkel, mely képek
változatossága elősegit bennünket abban, hogy az Urnak eme nagy
és nevezetes napjának minden vonását megértsük.
|
Büszkeség egy oldalon – Tudatlanság és vakbúzgóság
másik oldalon.
|
A JELEN HALYZET.
Itt
hagyjuk most az Ur napjára vonatkozó jövendőléseket, hogy annál
behatóbban jelezhessük, a jelen helyzetet, a jelen viszonyokat, a mint
azok a jövendő harcra való tekintettel kialakulnak, egy oly
harcra, mely ha elérte a tetőpontját, szükségképpen is igen rövid
lesz, mert ellenesetben az egész emberiség mgsemmisülését vonná
maga után.
Azon két
ellenfél mely e harcban egymással szemben fog állani, már tisztán
kivehető. A birtok, a
fenhéjázás és gőg áll az egyik oldalon, mig a másikon van a
szegénység, tudatlanság, vakbuzgalom és az igazságtalanság iránt
érzett éles értelem. Mindkettő
önző szándékok által sarkalva, most szervezi hadseregét az egész
müvelt [345] világban.
Mi,
a kiknek szemei az igazság által meg vannak kenve, bárhová tekintünk
is, mindenütt észre fogjuk venni, hogy a tenger hullámai máris
zugnak, habzanak és neki ütődnek a hegyeknek, a mint az azon
anarkisták és mindazon elégedetlenekben nyilvánul, kiknek száma
folyton nő.
Azt is észrevesszük
már, hogy e két ellenfél közti küzdelem óriási léptekkel
halad azon a próféta által megjövendőlt pont felé, mikor a föld
(a társadalom) tüzben áll és annak elemei közösen szitott tüz által
megolvadnak és egymást megemésztik.
|
A két rivális párt – gazdagok és szegények.
A gazdagok egy jogot éreznek arra, hogy fáradozásaik
gyümölcsét élvezhessék. |
Természetes dolog, hogy
nehéz az embereknek—bármelyik oldalon álljanak is e harcban—hogy
saját érdekeiknek, szokásaiknak és nevelésüknek ellentmondó nézetet
valljanak.
A gazdagok meg
vannak arról győződve, hogy ők többet is követelhetnek
e világ javaiból, mint az aránylogos részt, hogy joguk van arra,
hogy a munkát és minden kényelmet oly olcsón, a mint csak lehetséges,
megvásárolják, hogy joguk van fáradozásuk gyümölcseihez, valamint
arra, hogy gondolkozási képességüket értékeljék, miáltal üzleteiket
oly módon vezetik, hogy ez hasznot hajtson, hogy felhalmozódott
birtokuk növekedjék, a nélkül, hogy megkellene kérdeznök, hogy a körülmények
erejénél fogva ki van kényszeritve arra, hogy kevesebb kényelemmel
megelégedjék, vagy hogy életét még a legszükségesebbtől is
megfosztva tengesse.
Ők
ugy okoskodnak : Elkerülhetetlen, az ellátás
és a követelés törvénye kell, hogy érvényesüljön, gazdag és
szegény mindig volt a világon, és ha reggel a birtok egyenlően
volna is szétosztva, még az éjbeálta előtt is már némelyek tékozlás
vagy figyelmetlenség következtében ismét szegények volnának, mig mások,
az okosabbak, az óvatosak ismét csak meggazdagodnának.
De még ezen kivül—igy érvelnek ők—fel lehet-e tételezni
egy emberről, kinek nagyobb az észbeli ereje, hogy magára veszi
nagy vesztességek kockázatát, ezernyi népet alkalmazni, ha nyereségre
vagy bármi elönyre nincs reménye ?
|
Kézmüves és a munkás
Mindenkinek kellene, hogy mások számára hasznára váljék.
A munka ép úgy mint a tőke hasznot huztak a
tudomány és a felfedezések nővekedéséből.
|
A kézmüves és munkás
ellenben igy okoskodik: [346] Betátjuk, igaz, hogy a munkásnak manapság
vannak oly előnyei is, melyekkel az előbbi időkben nem
birt, hogy jobban meg van fizetve és ennélfogva több kényelmet is
szerezhet. De ehhez joga van, mely jogától hosszu időn át némi
mértékben meg volt fosztva, és ekképpen csak sajátságosan részesül
a jelen idő növekvő tudományában, találmányaiban,
felfedezéseiben stb.
Mi a munkát tisztességes foglalkozásnak tartjuk, mely ha
neveléssel, tisztességgel és elvhüséggel jár karöltve, épp oly
tisztességes, mint bármily más hivatás és ugyanazon jogokra méltó. Sőt ellenkezőleg, mi a tétlenséget szégyennek
tartjuk, bármily legyen is az ember tehetsége vagy foglalkozása az életben.
Mindenkinek kellene, hogy hasznára váljék a többieknek, hogy
ezáltal tiszteletben és megbecsülésben reszesüljön.
De bár mi elismerjük helyzetünk javulását és haladásunkat,
a mi müveltséget és a társadalmi és pénzügyi helyzetünket illeti,
mi elismerjük azt is, hogy ezt inkább a viszonyoknak és nem az
emberek akaratának, sem a munkások, sem pedig a munkaadók akaratának
köszönhető. Látjuk,
hogy helyzetünk, sőt minden ember javulása csakis az utolsó 5O
év feltalálásainak és a müveltség stb. előrehaladásának a
munkája.
Ez mind oly gyors
egymásutánban következett be, hogy ugy a munkás, mint a tőke az
áradás munkája által felemeltetett és igy magasabb szinvonalra
vitetett. Ha kilátásunk
volna arra, hogy ezen jólétnek az árja még mindig emelkedőben
lesz és hogy mindnyájunk javára fog szolgálni, akkor meg lehetnénk
elégedve ; de minthogy látjuk, hogy ez nem áll be, azért vagyunk mi
aggasztva és nyugtalanitva.
Látjuk,
hogy a viz árja ismét meg kezd fordulni és ha általa sokan fel is
emeltettek a gazdagságra, és most már a kényelem partján szilárdan
biztositva vannak a pazar fényben és bőségben, ezekkel szemben
az emberiség nagy többsége nincs ekképp megnyugodva, nincs biztonságban,
de inkább veszélyben, mert félő, hogy ä jelenlegi dagadó apály
árja ismét lesodorhatja, mint a hogy volt, vagy lejebb.
Innen van az, [347] hogy mi utasitva vagyunk arra, hogy oly
valamit ragadjunk meg, mely a mi jelenlegi helyzetünket és jövendőbeli
előrehaladásunkat biztositja, még mielőtt késő volna.
|
A munka megszervezése.
|
Hogy ez ügyünket más
szavakban is előadjuk : mi (kézmüvesek és munkások) látjuk,
hogy ha az emberiség nagyjában részt vett is a mi napjaink áldásaiban,
mégis azok, kik nagyobb üzleti tehetségük vagy örökösödes, vagy
pedig (némelyeknél) csalás és becstelenség révén százezreknek és
millióknak birtokosai lettek, nemcsak hogy ezen vagyonnak az előnyeit
élvezik, hanem még az uj felfedezések, az uj gépek stb. révén
abban a helyzetben is vannak, hogy gazdagságuk növekedését egyenes
arányban hozhatják a bérmunkások béreinek a kisebbedésével.
Mi átlátjuk, hogy az ellátás és a követelés szivtelen törvénye
bennünket felemésztene, ha a mindinkább növekedő kézmüvesek
oltalmára nem történnének lépések a monopol növekedő hatalma
ellenében, melyet még a munkát megtakaritó gépek is elősegitik.
Mi nem annyira a jelen helyzetünk orvoslása miatt szervezkedünk,
hanem inkább azért, hogy az arra fenyegető veszélyt
elháritsuk.
Természetes
szaporulat és (itt Amerikában) bevándorlás által számunk mindig növekedik
és majdnem minden egyes nap uj meg uj munkáttakaritó gépezeteket lát.
Naponta nő a munkátkeresők száma és fogy a
munka kinálata. Az ellátás
és a követelés természetes követelménye tehát csakhamar ugyanarra
az álláspontra hozza a munkást, a melyiken volt egy évszazaddal ezelőtt,
miáltal a jelennek összes előnyei ismét csak a tőke kezében
maradnának meg.
Ez az, a
mit mi el akarunk háritani. A
kik tovább is tudnak gondolkodni, azok már régebben megfigyelik, hogy
igen sok, a mi tulajdonképpen áldást kellene hogy hozzon, csak kárára
lesz az emberiségnek, ha bölcs és megfelelő törvények által
nem lesz a kellő irányba terelve, de azon gyorsaság, a
meylyel egyik találmány követte a másikat, és az ebből eredő
nagy munkakeresletet csakis ezen munkátmegtakaritó gépek [348] előállitásá idézte elő, teljesen
elvakitotta az emberek érzéki szemét s igy a helyett, hogy a gépezetek
a világ közjavára dolgoznának, teljes gőzzel rohan a ködös
tengerre, azaz az összes értékek, bérek, tulajdon, hitel (adósság) mesterségesen
fel vannak fujva annyira, hogy az elmaradhatatlan visszahatás már a
jelenben is mindinkább mutatkozik.
|
Egyik felfedezés nagyon gyorsan követte a másikat. |
Az utolsó néhány
esztendőben oly földmüvelési szerszámok készittettek, melyek
által egy ember ugyanannyi munkát képes végezni, mint azelőtt
öt. Ennek kettős a hatása.
Először háromszor annyi hold föld müvelhető meg.
Ezen öt munkás közül kettő arra lesz kényszeritve, hogy
más foglalkozás után nézzen.
Másodszor az a három gépek segélyével ugyanannyi munkát
tud végezni, mint gépek nélkül tizenöt munkás.
Hasonló vagy még nagyobb felfordulást látunk más munkaágaknál
is, pl. a vas- és acélkészitésnél.
Fejlődése oly hatalmas, hogy az alkalmazottak száma még
annak dacára is óriási mértékben növekedett, hogy most egy ember a
gépek segélyével ugyanannyi munkát tud előállitani, mint ezelőtt
tizenkettő.
Egy dolog
fog abból biztosan következni : Rövidesen az üzemek termőképessége
felül fogja mulni a szükségletet, a szükséglet maga azonban
ahelyett, hogy növekedne, mind inkább csökkenni fog, hisz a világ
nemsokára teljesen el lesz látva vasutakkal és a javitások bizony a
most létező gyárak fele által is eszközölhetők.
|
A kinálat tulhladja az igényt.
A gépezetek képessé tesznek egy embert, hogy több
munkát végezzen el, mint ezelött több ember végzett együttesen. |
Igy
aztán azon különös állapottal állunk szemben, hogy tultermelés áll
be, mely időközönkint nemcsak a tőkét, de a munkát is tétlenségre
kárhoztatja, miáltal azok is meg vannak fosztva amunkától, kik, ha
meg volna a munkabérük, ugy élelmi, mint élvezeti cikkeket szereznének
be, miáltal a tultermelés legalább némileg ellensulyozható volna.
A jelen kor, mely még mindig a tultermelés és a munkanélküliség
felé vitorlázik, sürgős gyógyszerre van utalva, mely után a társadalom
orvosai kutatnak ugyan, melyet azonban a beteg bevenni nem akar.
[349] Mig mi tehát egyrészt elismerjük—igy
folytatja a bérmunkás—hogy a mint az ellátás felülmulja a
keresletet, a tőke és a gépeknek a nyeresége a versengés következtében
nagyon is meglesz nyirbálva, és hogy a világ gazdagjai nyereségük
ezen csökkenése által nagyon is meg vannak ijesztve, sőt néha tényleg
veszteséget is szenvednek, mégis másrészt azt is hisszük, hogy azon
osztály, mely az igazságtalan “kiterjeszkedés” által a legtöbbet
nyerte, a visszahatás következtében legtöbbet veszitsen is, nem
pedig a munkásnép.
E végre
és ez okok miatt, hogy ezt elérhessék a munkások, a következő
célokra törekszenek—ha lehetséges a törvényhozás utján, oly államokban
pedig, a hol bármely oknál fogva a tömegek követeléseit és érdekeit
nem hallgatják meg, vagy nem igyekeznek elősegiteni, erőszakkal
is.
|
Tultermelés és munkanélküliség |
Inditványozták, hogy a
munkaidő, a követelt munka nehézségéhez vagy ügyességéhez arányitva,
megröviditessék a munkabér leszállitása nélkül, miáltal, nemcsak
hogy nagyobb számu munkások alkalmaztatnának, hanem egyszersmind a
tultermelés is megszünne, mert annyival több ember lesz képes az életszükségleteit
bevásárolni.
Inditványozták,
hogy a pénznek a kamatlábát leszállitsák, hogy ezáltal a kölcsönadónak
engedékenységét erőszakoljak ki a kölcsönvevővel,
vagyis a szegényebb osztálylyal szemben, vagy pedig tétlenségre kárhoztatja
a tőkét.
|
„Boom“ és infláció – visszahats és gazdasági
pangás |
Inditványozzák, hogy a
vasutak vagy a nép tulajdonát képezzék és üzemét a nép szolgái
tartsák fenn, vagy pedig maga a törvényhozás korlátolja meg a jelen
vasuttulajdonosok előjogait, árköveteléseit stb., hogy ezáltal
inkább a népnek szolgáljanak.
A
hogy most áll a dolog, a vasutak, melyek az értékek mesterséges
felfujásának ideje alatt épittettek, a helyett, hogy az általános
értékcsökkenéssel lépést haladva, megnyirbálták volna tőkéjüket,
már amugy is nagy részvénytőkéjüket kétszer vagy háromszor
megsokszorositották (a mit rendesen a részvények megvizesedésének
neveznek) a nélkül, hogy bármi tényleges értéket csatoltak volna
is [350] hozzá.
Innen van az, hogy a nagy vasuti szervezetek kamatot és
osztalékot fizetnek oly részvények és adósságok után, melyek átlag
négyszer oly nagyok, mint a mibe ezen vasutak uj felépitése kerülne.
A következmény
természetesen az, hogy a nép szenved alatta.
|
Munka
A nagy vasuti szervezetek
|
A földmivelőknek
nagy szállitási dijakat kell fizetniök és sokszor előnyösebbnek
tartják gabonájukat tüzelőanyagnak felhasználni, és ekképp az
élelem ára a fogyasztóra nézve nagy, a nélkül, hogy ebből a földmivelő
látná a hasznot.
Inditványozták, hogy oly módon segitenek a bajon, hogy a
vasutak részvényeseinek csak a tényleges érték négy százalékát
és nem a felfujt érték nyolc százalékát fizessék, a mennyiben
minden versengést ugynevezett betétek által (az egy
szakmában való összes érdekeltek és azok tőkéjenek egyesitését)
meghiusitsák.
Mi nagyon is jól tudjuk—mondja a kézmüves—hogy
a tőke nyereségének ilyképp való leszállitása azoknak a szemében,
kik ily részvényekkel birnak, rettenetesnek fog látszani, és ugy
fogják tekinteni, mintha a fogukat huznák, és ugy fogják érezni,
hogy ez nem más, mint a nép által adott engedély
(franchise) folytán szerezett jogaik (?) hogy belőlük
egy szinleges alaponi becslés által nagy mennyiségü hasznot préseljenek
ki, fájdalmasan meg van bántva, és hogy ők természetesen ellen
fognak szegülni minden ilyen kisérletnek, a hogy csak tehetségükben
lesz.
De mi azt gondoljuk, hogy
nekik inkább hálásoknak kell lennie az iránt, hogy a nép oly engedékeny
és nem követeli vissza az ekképp elnyert milliónyi dollárokat.
Azt hisszük, hogy eljött már annak az ideje, mikor a népnek tömegjei
is kell, hogy jobban részesedjenek a jelen idő áldásaiban és
hogy ezt el lehessen érni, oly törvények hozassanak, melyek által
mindazon testületek megszorittassanak és a törvény által kényszeritsenek
a népnek tisztességes árért szolgálni, mely testületek a nép által
adományozott tőke és hatalom révén hizlaltattak.
A gondviselés áldásai másképpen nem biztosithatók
a nép számára. Hisz
mindennap [351] látjuk, hogy a nagy társaságok által képviselt tőke nemcsak
hogy már nem használ a népnek, hanem hogy mindnikább annak elnyomójává
lett és a bérmunkást korlátlanul a szolgaságban és nyomorban
hajtja.
Gazdag emberekből álló testületek Amerikában
csakhamar azt az állást foglalják el, melyet Angliában a lordok (urak)
s Európában a nemesek töltenek be, csak avval a külömbséggel, hogy
eme testületek még sokkal hatalmasabbak.
|
A vezetőség tervei
|
Hogy célunkat elérhessük—mondja
a bérmunkás—szüségünk van a szervezetre :
a tömegek közremüködésére, mert e nélkül nem tudjuk legyürni
azokat, kiknek kezében van a hatalom és befolyás.
Ha mi tehát ekképp Uniokat, szervezeteket alakitunk, az nem
jelenti azt, hogy mi anarkisták volnánk, vagy hogy bárkivel szemben
is jogtalanságot akarnánk elkövetni.
Mi a népnek nagy többsége egyszerüen csak a saját és
gyermekeink jogait akarjuk megvédeni az által, hogy azoknak állitunk
fel észszerü határokat, a kiknek gazdagsága és hatalma bennünket
el akarnak nyomni. Egy szóval
ki akarjuk erőszakolni azt az aranyszabályt : “A hogyan
akarod, hogy felebarátaid cselekedjenek veled, ugy cselekedjél te is
velük”.
Szerencse volna minden érdekeltre
nézve, ha ily okos és mérsékelt eszközök eredményre vezetnének,
ha a gazdag eddigi vivmányaival meg volna elégedve és most a többséggel
karöltve, az összes osztályok helyzetének javitásán közremunkálkodna,
és ha a bérmunkás ily jogos és méltányos követelmények mellett
meg tudna állani, ha a szeretet és igazság arany szabályai ekképpen
csakugyan valóra válnának.
De a
jelenlegi állapotban az ember ezt a szabályt kényszer nélkül nem
fogja betartani. Bár léteznek
a világ kézimunkása között némelyek, kiknek ennyire jogos és méltányos
eszméi vannak, de a nagy többség nem olyan, hanem követelései
mindig tul fogják szárnyalni a tisztességes követelést.
Viszont minden engedékenység a tőkepénzesek részéről
még nagyitani fogja e követeléseket, és mindenki, a kinek [352] van egy
kis tapasztalata, tudja, hogy a tudatlan szegények önhitsége és
uralma még egyszer oly nehéz.
Vannak
a gazdagok közül is némelyek, kik részvéttel viseltetnek a dolog iránt,
kik részvétüknek kifejezést is adnak és oly intézkedéseket akarnának
életbe léptetni, mely intézkedések a szükséges reformot elő
fogják mozditani, de ezek is kisebbségben vannak és igy tehetetlenek
ugy a nagy testületekkel szemben, mint saját üzletükben.
Akár kereskedők, akár gyárosok ők, ők nem rövidithetik
meg a munkaidőt, nem emelhetik fel a munkások béreit, mert a
verseny azonnal olcsóbban árusitana, a mi reájuk nézve, mind hitelezőikre
és alkalmazottjaikra is csak bukást jelentene.
|
A munkások szervezödnek átalakitás érdekében.
|
Önző Ember Figyelmen Kivül Hagyja az Arany Szabájt
Ilyképpen mi látjuk a
Jehova napja nagy nyomoruságának a természetes okait. Önzés és vakság fogja uralni az emberek többségét
mindkét részről. A bérmunkások
szervezkedni és egyesiteni fogják érdekeiket, de az önzés el fogja
tépni az összekötő kapcsot és mindenki saját felelőségére
fog terveket szőni és azok keresztül vitelét megkisérelni.
A tudatlan és gőgös többség fog felülkerekedni és a
higgadtabb osztály nem lesz képes azt féken tartani, a mit az ő
legjobb tudások szervezett. A
tőkepénzesek belátva azt, hogy minél többet engednek, annál
nagyobb követelésekkel lépnek fel a munkásosztályok, arra az állláspontra
fognak helyezkedni, hogy az összes követeléseket megtagadják.
Igy aztán meg lesz a lázadás.
Az általános nyugtalanság és őszintelenség miatt a tőke
a nyilvános és magánvállalatokból vissza lesz vonva, melyet ismét
pénzügyi zavarok követnek. A
munkanélküli maradtak ezrei végre kétségbeesésükben vakmerők
lesznek.
Minden törvény
és rend el lesz seperve—a birodalmak a zajló emberi áradat által
el lesznek emésztve. Igy a
társadalmi föld el fog olvadni, a kormányzási-menny
(állam és egyház) el fog pusztulni és a gőgösök és
azok, kik jogtalanságot cselekesznek, azok ugy maradnak, mint a tarló.
|
Mi fogja előidézni „Jehova Napján“a nagy
nyomorúságot?
A társadalom elolvadása. |
Akkor a hatalmas keserüen
fog sirni, a gazdag kiáltani, [353]
félelem és inség jön a sokaságra.
Már most is a bölcs és előrelátó emberek megrettennek
azon rettenetes dolgok várakozásában, melyek el fogják lepni a földet,
a mint az Urunk előre megjövendőlte.
(Luk. 21:26).
A
Szentirás mutatja, hogy ezen általános összeomladásnál a névleges
egyház (az összes
felekezetek) mind
inkább a kormányok és gazdagok pártjára lesznek vonzva, hogy
mindinkább elvesziti a népre gyakorolt befolyását és hogy ennek következtében
a kormányokkal, a birodalmakkal együtt fog elbukni. Igy beteljesedik az, hogy a mennyek (az egyházi uralom)
fognak égni és nagy robajjal fognak megsemmisülni.
Mind e viszontagságok
azonban csak előfogják késziteni a világot annak a megismerésére,
hogy bármi jó terveket szőjenek, bármi jó intézkedéseket
tervezzenek az emberek, minden igyekezetük hiábavaló lesz mindaddig,
mig az emberek többségét az önzés és tudatlanság fogja uralni. |
Egy kormányzat amely az igazságosságot fogja támogatni. |
Mindenki meg fog győződni
arról, hogy e nehézségek elháritására egyetlen egy ut vezet, mely
nem más, mint egy erős és igazságos uralom létesitése, mely az
összes osztályokat hatalmába keriti, mely kierőszakolja az igazság
elveit, mig fokonkkint az emberek elfásult szivei kedvező befolyások
alatt ismét tért engednek Isten eredeti képének.
Ez az Isten szándéka, melyet Krisztus a Millenniumi királyság
alatt és által el fog érni, mely uralkodását Jehova e nap szomoruságainak
a fenyitéseivel kezdi meg. Ezek.
11:19,
36:25, 36. Jer. 31:29-34.
Sof. 3:9. Zsolt.
46:8-11. |
Azok akik az igazságosságot keresik, kevesebbet fognak szenvedni félelem
és bajsejtelem miatt. |
Ámbár a nyomoruságnak
e napja, mint az emberek bukott és önző állapotának természetes
és elkerülhetetlen folyamányaként fog az emberiségre nehezedni,
mely állapotot az Isten már előre látta, (hogy törvényei és tanitásai kivéve egynehány által, mig a
tapasztalat és a kényszer nem fogja őket engedelmességre birni) mégis
azért mindazok, kik ismerik a dolgoknak ezen állapotát, magukat és
ügyeiket ennek megfelelően előkészitsék.
Ennélfogva a prófétával együtt intünk [354] minden szelid
és a földnek minden alázatosait, valamint a Krisztus testének
tagjait arra, hogy “keressétek
az Urat e földnek minden alázatosai, kik az ő itéletét
cselekedtétek : Keressétek az igazságot, az alázatosságot, talán
megoltalmaztatok ti az Ur busulásának napján
(Sof. 2:3).
Senki
sem fogja e nyomoruságokat teljesen elkerülhetni, de azok, kik az
igazságosság után törekednek, kik alázatosak lesznek, sok előnyben
fognak a többiek felett részesedni, mert életmódjuk, gondolkodás és
cselekvésmódjuk vagy rokonszenvi érzékük aziránt, a mi jogos, mind
elő fogja mozditani azt, hogy a dolgok állapotát megismerjék és
ha a Bbiliában feljegyzett dolgokat, a nyomoruság napját és annak
kimenetelét megismerik, kevesebbet fognak szenvedni, mint a többiek ;
különösen nem fognak szenvedni a kinzó félelemtől és a
várakozástól.
|
|
|
„Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai,
akik az Ő itélete szerint cselekesztek; keressétek az
igazságot, keressétek az alázatosságot: talán
megoltalmaztattok az Úr haragjának napján.“ Sofoniás
2:3 |
|
|
A társadalom a nyomorúság új görcseivel gyengélkedik. |
Jehovah napja alkalmával
a cselekmények lefolyása nagyon is meg fogja lepni azokat, kik nem járatosak
a Biblia olvasásában. Hirtelen
fog ez előtünni, mint a tüz, mely megemészti a polyvát (Sof. 2:2). Hasonlitva a multnak hosszu
korszakaihoz és azoknak lassu müködéséhez, de mégsem olyan
hirtelenül, mint a villám a tiszta égből, a hogy azt tévesen némelyek
gondolják, kik azon hiszemben vannak, hogy mindaz, ami az Urnak ezen
napjáról irva vagyon, csakugyan egy huszonnégy óráig tartó napnak
a lefolyása alatt fognak végbe menni.
Igaz, hogy ugy fog jönni, “mint a lopó éjjel”, oly értelemben,
hogy közeledtét a világ egyáltalán nem fogja észrevenni.
Ezen napnak viszontagságai görcsökkel veszik majd kezdetüket
és a görcsös megrázkódtatások annál gyorsabban fogják egymást követni,
minél jobban halad a nap előre.
Az apostol ezt igy adja tudtunkra : “A mint a szülésnek fájdalma a terhes asszonyra”. (1.
Thess. 5:2, 3) A megkönnyebbülés csakis a dolgok uj rendjének
a megszületése alkalmával fog bekövetkezni egy uj ég Krisztus
szellemi uralma) és egy
uj föld (az uj
szervezett társadalom) által, melyben lakozik az iggazság
(2. Pet. [355] 3:10, 13) és melyben igazság és szeretet és nem pedig önzés és hatalmaskodás
lesz az irányelv.
|
A munka kinzó fájdalomban van az új korszak születése
ideje alatt. |
Valahányszor az uj
korszak munkájának fájdalmai ellepik a jelenlegi állami testet,
annak ellentálló ereje és bátorsága mindig csökken, mig a fájdalmak
nagyobbodnak. Az összes társadalmi
orvosok (államgazdák) tudománya a társadalom megkönnyebitésére
nem tehet egyebet, minthogy elősegiti az okvetlen bekövetkezendő
szülést, azon eseménynek az utjait fokonkint egyengetik.
Azt megakadályozni még ha akarják is, képtelenek, mert Isten
rendelte el annak a bekövetkezését.
A társadalom orvosai közül azonban igen sokan teljesen
tudatlanok a valódi bajról és annak sürgős orvoslásáról.
Igyekezetük csak arra fog irányulni, hogy a roham tüneteit
elnyomják és hogy minden görcsroham időközönkint ismét el is
mulik, ők ezt gyógyszereik helyességének fogják betudni, miáltal
csak nagyobbitják a szenvedéseket és mig oktalan cselekedetük a szülést
nem birja sokáig elodázni, elő fogja segiteni a beteg halálát,
mert a dolgok régi rendje az uj rend megszületésének fájdalmai által
meg fog halni.
|
|
De tegyük félre az
apostolnak ez időt nagyon is jellemző példabeszédeit és
beszéljünk egyszerüen : —A tömegek minden igyekezete, hogy magukat a tőke és a gépezetek
uralma alól felszabaditsák, korai lesz ; a tervezetek és intézkedések
még nem lesznek kellőképpen kifejlődve, a mikor azok időről-időre
kierőszakolják utjaikat, mely mindig kisebbé-kisebbé nő és
széttörni akarják az ellátás és követelés szoros béklyóit.
Minden ilyen eredménytelen kisérlet csak megerősiti a tőkének
arra irányuló bizalmát, hogy az események sorrendjét fel tudja tartóztatni,
mig végül ugy a kormányok, mint a szervezetek ellentálló képessége
el fogja érni a legvégső határt és megszakad a társadalom
minden összetartó kapcsa.
Oda
lesz minden törvény és rend és az anarkia, a törvénytelenség elő
fogja idézni mindazt, a mit a próféták előre megjövendőltek
a nyomoruságról : melyhez hasonló nem volt azon időtől
[356] fogva, hogy a nep kezdett lenni és hála az Urnak, hogy biztató
szavai szerint, nem is lesz többé.
|
A világ emáncipációja egynek a keze alatt, aki Mózesnél
nagyobb.
|
Izraelnek kiszabaditása Egyiptomból, valamint
Egyiptomra szállott csapások alól, ugy látszik, előárnyékolják
a világnak jövendő megszabadulását annak a keze által, ki
nagyobb, mint Mózes, kit őjelképezett.
A Sátántól és minden közegeitől meg fogunk szabadulni,
kiket az kieszelt az emberiség megkeményitésére, leigázására,
eltorzitására, felrevezetésére.
És valamint az időközönkénti csapások elmultával
Egyiptom is mind jobban megkeményedett igy az Ur napjának ezen időközönkénti
szülés fájdalmak enyhitése is arra fog szolgálni, hogy némelyeket
megkeményitse és ők is azt fogják mondani a szegényeknek, mint
az Egyiptomiak mondták az Izraelitákhoz : “Tétlenek
vagytok és azért elégedetlenek !”
És
valamint hajdanta, ugy most is csak sulyosbitani fogják a terheket.
(2. Móz. 5:4-23). De végre, mint Faraó, az utolsó csapás alatt éjfélkor,
mégis csak sajnálkozni fognak a fölött, hogy előbb nem voltak
engedékenyebbek és bölcsebbek. (2.
Móz. 12:30-33).
Hogy a
hasonlatosságot még jobban kidomboritsuk, gondoljunk csak arra, hogy
az Ur ezen napjának a nyomoruságait elnevezi “a harag hét poharának”
vagy “a hét utolsó csapásnak” és hogy az utolsó földrengés (lázadás),
melynél az összes hegyek (birodalmak) eltünnek, nem fog bekövetkezni
mindaddig, mig a hetedik csapás véget nem ér.
(Jel. 16:17-20.)
|
A Nyomorúság Napjának ideje helyes – Isten
szerint kellő időben. |
Egy másik gondolat pedig
e nyomoruság napját illetőleg az, hogy csakis a kellő
időben, Istennek a kellő idejében fog bekövetkezni.
Ezen mü következő kötetében az ó-testamentumbeli törvények
és próféták bizonyságai által, valamint Urunk Jézus szavai és az
uj-testamentum tanitása alapján fogjuk bizonyitani, hogy a nyomoruságok
vagy a busulás ezen napjának az ideje számitás szerint Krisztus dicsőséges
Millenniumi uralkodásának a kezdetére esik.
Ezen nap csakis a Millenniumi kor jövendőbeli visszaállitás
munkájának [357] a szükséges előkészitése, mely visszaállitás
munkája el fogja oszlatni a nyomoruságot.
|
A társadalom képtelen, hogy hozzá illeszkedjen új körülményekhez.
„Orcád veritékével egyed a te kenyeredet, miglen
visszatérsz a földbe.“ 1Mózes 3:19 |
A gonosznak hatezer évig
tartó uralma alatt, Krisztus hatalmas és igazságos uralma felállitásának
meghatározott idején mindenesetre káros lett volna a bukott emberiségre
az, ha a jelen munkáttakaritó gépek által sok léhák időt
nyertek volna. Tapasztalat
szülte emez igazmondást, hogy “Léhaság
minden bünnek kezdete”, mely igzamondás csak elismerte Istennek ama
bölcs parancsát :
“A te
orcádnak verejtékével egyed a te kenyeredet, mig nem földdé leszel”.
Mint Isten
minden utasitása, ugy ez is csak bölcs és jótevő és a teremtmények
jólétére vezet. Az Ur
napjának háboruságai, melyek előjeleit máris észleljük, ismét
csak igazolja Isten eme parancsának az igazságosságát, mert ez a háboruság,
a mint azt már láttuk, mint a munkát megtakaritó gépezetek által
elért tultermelés következménye fognak megjelenni, mihez hozzájárul
még az is, hogy a társadalom mindkét osztálya, a saját önzésük következtében,
nem tud alkalmazkodni a dolgok uj rendjéhez.
|
Ha a tudás hamarabb nővekedett
volna meg, a nyomorúság is hamarabb jött volna el. |
Hogy ezen Millenniumi
korszak kezdete azon kellő idő, melyben bevezetődik a
dolgoknak ezen uj rendje, annak legjobb bizonyitékát abban leljük,
hogy Isten most lebbentette fel a tudatlanság fátyolát, hogy most
terjeszti ki a tudománynak és az uj feltalálásoknak fényét az
emberiségre és hogy az összes következményeivel együtt meg is volt
jövendölve. (Dan. 12:1,
4).
Ha a tudás ezen szikrája
előbb jött volna az emberiségre, akkor okvetlenül a nyomoruságok
is előbb jöttek volna és habár a zivatar és az összeolvadás
után a társadalom ujra szervezkedhetett volna, az még nem lett volna
uj föld, (uj társadalmi
rend) melyben az igazság
uralkodott volna, hanem csak egy olyan társadalmi rend, melyben a bün
és gonoszság még a mostaninál is jobban uralkodhatott volna.
És pedig azért, mert a munkát megtakaritó gépezetek előnyeinek
kellő elosztása idővel mind rövidebb munkaidőt
teremtett volna és igy a bukott ember, idejét és szabadságát [358]
nem a saját szellemi, erkölcsi és testi képességeinek előmozditására
használta volna fel, hanem, a mint azt a mult tapasztalatai mutatják
is, az ember teljesen a kicsapongások és a gonoszság martaléka lett
volna.
|
|
A fátyol eme részleges
fellebbenése éppen a mostani időben az emberiésgnek ezer és
ezer alkalmatosságait késziti elő, és ezáltal mindjárt a
helyreállitás kezdetekor nyujt elég időt az önmüvelésre és
testi és szellemi kifejlődésre, valamint kellő időt
azoknak az élelmiszükségleteik és ruházatuk előkészitésére,
kik időkint fel lesznek támasztva sirjaikból.
Továbbá a háboruság ideje éppen akkor fog bekövetkezni,
mikor arra az emberiségnek legnagyobb szüksége lesz, a mennyiben éppen
a Millenniumi nap hajnalakor fogják beismerni az önuralomra való
teljes képtelenségüket, mikor az Isten rendelete szerint az, a ki
mindnyájunkat megvásárolt, fogja az emberiséget először
vasvesszővel megfenyiteni, majd a tudomány teljes megismerése által
megáldani, miáltal az emberek vissza lesznek állitva az eredeti tökéletességre
és az örök életre, ha ők ezt akarják.
|
„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak
árnyékában nyugszik az.“ Zsolt. 91:1
„Tollaival fedez be téged a madarásznak tőréből,
a veszedelmes dögvésztől. Zsolt. 91:4 |
A FELSZENTELTEK ELŐJOGAI
ÉS KÖTELESSÉGEI.
Nagyon is fontos kérdéssel
állunk szemben. Mi lesz e
nyomoruság . . ok ideje alatt a felszenteltek kötelessége ? És melyik lesz az ő igaz álláspontjuk ezen két egymással
szemben álló féllel. Hogy
a felszenteltek közül némelyek ezen égés idején legalább egy rövid
tartama alatt testben lesznek, azt a Szentirás igen sok helyéből—melyekre
később még vissza fogunk térni—nyilvánvaló.
De a külömbség az ő állapotuk és a többiek állapota között
ebben a viszontagságos időben nem főképpen abban nyilvánul,
hogy ők csodálatos módon meg lesznek tartva, bár a Szentirás
határozottan mondja, hogy kenyér és vizben nem fognak szükölködni,
hanem inkább abban fog nyilvánulni, hogy a felszenteltek Isten igéje
által előkészülve, nem fog erőt venni azon rettenetes [359]
félelem és reménytelen aggódás, mely el fogja tölteni az egész
világot.
Ők tudni fogják, hogy mind e háboruság csak Isten által
elhatározott szükséges előkészület az egész világ megáldására,
és azért ők mindvégig jókedvüek és nyugodtak lesznek.
Ez határozottan ki van fejezve a Szentirás eme helyein : Zsolt.
91 és Ézsa 33:2-14, 15-24.
Eképpen az Isteni igéret
által megvigasztalva és megáldva, a felszenteltek kötelessége lészen,
hogy a világgal tudassák azt, miszerint, bár ők is átélik
mindeme nyomoruságokat és szenvednek is alattuk, ők mégis reményteljesek,
jókedvüek és az Isten által előre is kijelölt végcélra való
tekintettel, mindvégig vidámak lesznek.
|
Az elégedetlenség széles körben van elterjedve.
|
Az apostol irja :
“Bizonyára nagy kereskedés az Isteni szolgálat az elégséggel”
és bár az mindig igaz volt, ugy mégis kétszeres fontossággal bir az
Ur napján, mikor az elégedetlenség lesz minden osztálynak a főbaja.
Ezektől eltérőleg, a Szentek kivételt fognak képezni.
Sohasem volt idő, mikor az elégetlenség annyira el lett
volna terjedve, mint a jelenben, holott sohasem élveztek az emberek
nagyobb jótéteményeket, mint most.
Bárhová tekintünk is, akár a gazdagoknak a palotájába, mely
minden elképzelhető kényelemmel és Salamon király dicsőségében
sem látott pompában van berendezve, akár a szorgalmas kézmüvesnek
izléssel és kényelemmel berendezett szerény házába, észrevesszük
azt, hogy a jelen idő minden tekintetben felülmulja a multat, és
az emberek mégis szerencsétleneknek érzik magukat és elégedetlenek.
A dolog nyitja az, hogy az önző és elromlott szivüek mohó
kivániságai határt nem ismernek.
Annyira erőt vett már rajtuk az önzés, hogy ha széttekintünk,
az egész világot látjuk, mint rohan a gazdagság után, de csak
kevesen érik azt el, a többiek pedig telve vannak irigységgel és gyülölettel,
hogy nem ők a boldogak, sőt nyomorultabb és elégedetlenebb,
mint azelőtt bármikor.
|
Intézkedjél illő és szükséges dolgokról,
megelégedet-
séggel.
A szentek nem kellene részt vegyenek a hajszában. |
A
ki Istennek szentelte magát, nem vesz részt ezen [360] pénz utáni
hajszában, felszentelése alkalmával fogadást tett, hogy igyekezni
fog egy magasabb, egy menynyei kincs után és igy elnémitott minden földi
vágyakozást. Ő nem
dolgozik földi javakért, kivéve az életszükségletéért,
hanem szem előtt tartja mesterének és az apostoloknak példáját
és halad az ő nyomdokaikon.
Innen van az, hogy ők elégedettek,
nem azért, mintha bennük nem volna nagyravágyás, hanem mert nagyravágyásuk
a menny felé van irányitva és csak arra szoritkoznak, hogy mennyei
kincseket szerezzenek, hogy gazdagok legyenek Istenben.
Erre való tekintettel, és Isten tervezetének tudatában,
ők meg vannak elégedve bármily sors vár is rájuk, és ők
örömmel énekelhetik : “barmi
sorsban nyugodt leszek, hogy ha Isten keze vezet”.
|
|
De fájdalom, Istennek
nem minden gyermeke helyezkedik erre az álláspontra ; igen sokan az általánosan
elterjedt elégedetlenség bünébe esnek, miáltal önmaguktól rabolják
el az élet gyönyöreit, mert elhagyva az Urnak nyomdokait és sorsukat
illetőleg a világgal haladnak lépést és földi javak után törekednek,
akár elérik ezeket, akár nem, ők részt vesznek a világ elégedetlenségében
és igy nem élvezik a megelégedettség ama békéjét, melyet a világ
nem adhat, sem el nem vehet.
|
|
Kérjük tehát a
felszentelteket, hagyják abba a gazdagság és a hirnév utáni vágyakozásokat,
hanem törekedjenek magasabb javak után és az ezek által elérendő
béke után. Figyelmeztetni
szeretnők őket az apostol eme szavaira :
“Bizonyára pedig nagy kereskedés az Isteni szolgálat az elégséggel.
Mert semmit sem hoztunk a világra, kétségnélkül semmit ki
nem vihetünk. Hogy pedig
(a szükséges) eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk.
A kik pedig meg akarnak gazdagodni (akár elérik ezen céljukat,
akár nem) esnek kisértetbe és tőrbe és sok balgatag és káros
kivánságba, melyek bemeritik (alásülyesztik az embereket a halálos
veszedelembe.
Minden [361] gonoszságnak gyökere, a pénznek szerelme (akár
gazdagok, akár szegények), melyet némelyek, a kik kivántak, eltévelyedtek
a hittől és magukat általszegezték sok gondokkal. Te pedig, ó Istennek embere, ezeket eltávoztasd, kövessed
pedig az igazságot, az Isteni szolgálatot, a hitet, a szeretetet, a békeségtürést,
a szelidséget.
A hit által
való nemes harcot harcold meg, ragaszkodjál az örök élethez, melyre
hivattattál is s nemes vallástétellel vallást tettél sok bozonyságok
előtt.—(1. Tim. 6:6-12).
|
„Fösvénység nélkül való legyen a magatok
viselete. Elégedjetek meg azzal, amitek van ...“ Zsidó 13:5 |
Ha igy a felszenteltek részéről
a megelégedésnek és a jövőbe vetett reménynek ily példáit látjuk
a hábohuság között, akkor ezen élő példák már magukban is jó
leckét szolgáltatnak a világnak.
Természetes, hogy példájukkal együtt és az általuk adott
tanácsnak összhangzásban kell lenni hitükkel.
A felszenteltek tanácsa olyan legyen, mint az olaj, vagy az enyhülést
hozó balzsam. Minden kinálkozó alkalmat meg kell ragadniok, hogy a világot
a háboruságokat követő időkre figyelmeztessék, hogy az
Isten országának az eljövetelét prédikálják és hogy az egyedüli
gyógyszert hirdessék. A
megelégedés volt Isten tanácsa, melyet az apostolok által
eljuttatott bárkinek, a ki azt megkivánta.
(Luk.
3:14. Zsid. 13:5.
Filip 4:11.)
|
A Királyság Hirnökei – Békesség Követei
|
A Keresztyének Elégeteséget Kellene Tanácsoljanak
A
szegény világ nemcsak az ő tényleges, hanem az ő képzelt
bajai alatt is nyög, különösen a ki nem elégedett önzés, a ki nem
elégitett gőg és a hamis dicsvágy alatt.
Azért mi, kik a kérdésnek mindkét oldalát látjuk,
mindazoknak, kik ránk hallgatni akarnak, azt a tanácsot adjuk, hogy elégedjenek
meg azzzl, a mijök van és hogy várják be türelemmel, mig Isten
őket a kellő időben el fogja árasztani áldásaival,
melyeket szerelme és bölcsessége nekünk juttat.
Azáltal, hogy akár tényleges, akár csak képzelt
sebeket piszkálunk, mi csakis azokon teszünk kárt, kiket segélyeznünk
kötelességünk volna. Ha
megnagyobbitjuk azok elégedetlenségét, megnagyobbitjuk a háboruságait
is. Ha megfelelünk az elénk
tárt feladatunknak, ha hirdetjük a mindnyájunkért adott [362] váltságdij
örömhirét, ha hirdetjük ezen váltságdijból mindegyikünkre háruló
áldást, akkor igazi hirnökei, igazi békehirnökei leszünk az ő
országának.
Mert irva vagyon : “Mely
szépek a hegyeken (országokban) az Evangyéliumot hirdetők labia,
(Krisztus testének utolsó tagjai)
a ki békeséget hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál,
ki azt mondja Sionnak : Uralkodik a te Istened”. (Ézra 52:7).
|
Az Ország amely elközelgett az egyetlen gyógyszer és
remény.
A kiemelkedő Ország …
„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok
az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek között, felmagasztaltatom a földön.“
Zsolt. 46:11
|
A
Jehovah napjának ezen nyomoruságai alkalmat fognak adni a jövendő
áldás hirdetésére és boldogok azok, kik mesterük nyomdokait követve,
a jó szamaritánushoz hasonlóan bekötözi a sebeket, és megöntözi
azokat a vigasz és örömnek olajával és borával.
Nekik meg lett igérve, hogy munkájuk nem lesz hiába, mert
: “mikor a Te itéleteid vagynak e földön, az igazságot megtanulják
e földnek lakosai”. Ézsa
26:9.
Az Isten fiainak részvéte hasonló legzen, mint
az ő mennyei atyjoké, kell, hogy együtt érezzen a szenvedő
teremtmények fájdalmaival, kik vágyakoznak béklyóiktól való
felszabadulásuk után, de e mellett még azoktól sem szabad részvétüket
megvonniok, kik, bár az ellentáborba állitva, az igazságra törekesznek,
habár ebbeli törekvéseiket nem csak saját természetük és a másokkal
való társaságuk, hanem a mindennapi életük is meggátol.
De Istennek gyermekei ne érezzenek együtt azokkal, kiknek vágyakozásuk
telhetetlen, bár melyik osztályához tartozzanak is. Beszédjük
legyen csendes és higgadt és mindig a békét szolgálja, kivéve
akkor, ha elvekről van szó. Meg
kell gondolniok, hogy ez az Urnak a harca és hogy ők a politikát
vagy szociális kérdéseket illetőleg nem ismernek más megoldást,
mint azt, melyet Isten az ő igéjében előre megjövendölt.
A felszenteltek első kötelessége tehát arra ügyelni,
hogy ne álljanak Jehova kocsijának az utjában, hanem
“alljatok veszteg és lássátok az Urnak szabaditását” oly
értelemben, hogy beismerve azt, hogy ezen harcban nem venni részt,
mert Isten dolga az, hogy e harcot más közegek által harcoltassa meg.
Anélkül, hogy ezen dolgokkal törődnének, kell, hogy
[363] küldetésüknek megfelelőleg tova haladjanak a nekik kijelölt
uton és hogy az Isten országát, mint az egyedüli segedelmet és az
egyedüli reményt minden osztálynak hirdessék, hogy elközelgett.
|
|
Övéit
az Ur látja
És mindig ismeré,
Szegényeit megáldja,
Bármely nép s föld szülé
Elveszni a homályban
Nem hagyja őket Ő,
Eletben és halálban
Isten jó vezető.
Jól
tudja kis csapatját
A hitnek, mely erős,
Mely, hogyha csalogatják,
Kisértést is legyőz,
Melyet hiven vezérel
És táplál az Ige,
A mely előtt letérdel
S mely pajzsként fedi be.
Lelkünkbe
lát egészen,
Mely bátran hisz, remél,
És bármi szenvedésben
Az Urnak áldoz, él.
Igazság tiszta fénye
Ragyog mindegyiken,
Isten csodás növénye
Örökzöld kertjiben.
Igaz
szeretetükről
Őket megismeri,
Mely fénylik a szivükből
S vágy Néki tetszeni ;
A mely másokhoz oly jü,
Milven hozzájuk Ő,
Áldáshoz hasonló
Aldással fizető.
|
|
Hogy
vissza térj
a Home Page-re kattincs a térképre |
|
E-mail a
cimre
Csak angolu
|
|
|