14. Fejezet.

Az Isten Országa.

     Minden Izraelitának az volt a reménye, (Luk. 3:15) hogy Isten az ő népüket magasztalná fel a Messiás alatt; és midőn Jézus hozzájuk jött, mint az ő királyuk, jött, hogy Istennek ezt a rég igért országát a földön megalapitsa.

Keresztelő János, Jézus Előhirnöke

     Jézus nyilvános müködését nemcsak hogy megkezdte Isten országának a tanitásával, hanem ez volt az ő összes prédikálásának a főtartalma is (Luk. 8:1; 4:43; 19:11) és minden egyéb dolgok csak összekötetésben ezzel, vagyis ennek a megmagyarázására lett felemlitve. 

     Az ő példázatai nagyobbrészt (291) csakis ezen királyságot világitották meg több oldalról, vagy anak a kimutatására szolgáltak, hogy az Istennek való teljes felszentelésw okvetlen szükséges, ha részesedni akarunk az ő királyságában, és hogy helyreigazitsa azt a zsidó fólreértést, hogy a zsidók, mint természetes fiai ábrahámnak és örökösei a neki adott igéreteknek, már természetszerüleg is biztosak lehetnek ez országról.

Jézus gyógyitó munkája, egy izelitő az Ő országának a földön.

Az út Emáusba.

     És ismét: “Ne félj kicsiny sereg: mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országot.” (Luk. 12:32) És midőn a király a koronázás és trónraültetés helyett keresztre lett feszitve, tanitványai fájdalmasan megcsalódtak. A mint közülük ketten az Emausba vezető uton egy idegennek gondolt előtt kijelentették, ők “azt remélték, hogy ő az, a ki megszabaditaná az Izraelt,” ki összetörve a római rabigát, Izraelből fogja megalapitani Isten országat dicsőségel és hatalommal. 

     De a legutóbbi néhány nap eseményei miatt ők szomoruan meg voltak csalatva. Ekkor világositotta fel elméjüket Jézus azáltal, hogy bebizonyitotta előttük a szent irásból, miszerint az ő áldozata mindenek előtt szükséges volt, még mielőtt az országot meg lehetett volna alapitani. (Luk. 24:21; 25:27)

     Egy ilyen uralomnak az áldásai, akár mily nagyok lettek volna is azok, mégis csak ideiglenes jellemüek lehettek volna, miután az egész emberiség a (292) halál büntetése alatt álott. Hogy országának áldásai örökké valók és teljesek legyenek ahhoz okvetlenül kellett, hogy az emberiség először meg legyen váltva a halától, fel legyen oldva az elkárhoztatástól, mely Ádám büne következtében mindnyájunkra szállott.

     Jézus felelete, ha nem is volt egész határozott, mégsem mondott ellen reményeiknek. Azt válaszolta: “ Nem a ti dolgotok az időket tudnotok és az alkalmatosságokat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (Csel. 1:6-7)

     De ő mindig ragaszkodott egy, a földön megállapitandó országhoz és az emberek fölött uralkodó kormányzat gondolatához. És ő nemcsak hogy azon reménynyel kecsegtette követőit, hogy valaha ezen országnak részesei lesznek, hanem egyenesen arra tanitotta őket, hogy ezen ország megalapitásáért imádkozzanak:—Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, ugy itt a földön is.”

Jézus tanitotta, hogy az Ő országa nem e világból való és nem lesz felállitva csak az Ő szenvedése és halála után. De buzgó zsidók Róma ellen lázadtak, kivánván hogy királyságukat idő előtt felállitsák.

     De ki volt hát ekkor ez a Nazarenus? Kik voltak ezek a halászok, pénz és befolyás nélkül, kiknek kevés követői mind az alsóbb néposztályból kerültek ki? Kik voltak ők, hogy merészkedtek beszélni a régen igért országnak megalapitgásáról—oly birodalomról, a melyről mondva volt, hogy az lesz a legnagyobb, a leghatalmasabb az egész világon?

– De mindenhol jelen lesz és hatékony.

 Előszőr a szellemi Ország lesz felállitva és egy ideig felismerhetetlen marad.

      Urunknak a válasza uj irányt adhatott volna gondolataiknak, ha nem lettek volna annyira elvakitva saját bölcsességüktől. 

     Azt felelé nekik, hogy az ő országa sohasem fog az általuk gondolt móldon megjelenni. Azon ország, melyet ő hirdet és a melyben követői ő vele, mint örökös társak lesznek, egy láthatatlan ország és ők ne is várják, hogy azt látni lehetni lesz. 

“És felelé nekik, mondván: Nem jő el ugy az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné. És nem mondják ezt: Ime, itt, vagy ime ott vagyon: mert ime Istennek országa ti köztetek vagyon.”*

*A diagolott és Rotherham-féle forditás használja ezt a szót “bennetek, mely egyenértelmü azzal, hogy “köztetek.”  Bizony nem lehet összeegyeztetni semmiféle tannal, ha ragaszkodnánk ahoz, hogy Isten országa, melyet Jézus prédikált és fel akart állitani, a farizeusok szivében már meg lett volna, kiket Jézus maga is szineskedőknek és fehéritett koporsónak nevezett el.  De ha meg lesz állapitva ez az ország, akkor az minden osztály “között” lesz, kormányozni és itélni fog mindenkit.

     És minthogy ez országnak ez a része, lesz először megalapitva, igy annak jelenléte láthatatlan lesz és rövid ideig ismeretlen marad. Isten országának eme szellemi részében örökösödési joggal birni, volt az az egyedüli ajánlat, mely csak akkor tétett és az egyedüli remény a mi mennyei hivatalunknak az egész Evangyeliumi kor idejében, mely kor azon időben vette kezdetét. Természetes, hogy Jézus kizárólag csakis erre vonatkozhatott (Luk. 16:16), a mint azt későbben még tisztábban fogjuk látni.

“Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.“ János 3:1,2

Jézus gyógyit

     Azon beszélgetés, melyet Jézus Nikodemussal folytatott (Jan. 3) bár kétségkivül csak részleteiben lett feljegyezve, mégis némi világosságot derit Isten országának a mibenlétére. Ezen beszélgetés főpontjai mindenesetre meg vannak emlitve, ugy, hogy ezáltal könnyen magunk elé idézhetjük az egész beszélgetést, melyet a következőkben irjuk körül:

Az Úr és Nikodémus közötti beszélgetés

Nikodemus.—  

Mester. Tudjuk, hogy az Istentől jöttél tanitó Mesterül, mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, “hanem, ha Isten leénd azzal,” de mégis kijelentéseid oly összeegyeztethetetlennek látszanak nekem és igy jöttem, hogy felvilágositást kérjek tőled. Például, te és tanitványaid körüljártok (295) és azt tanitjátok: Elközelitett a mennyeknek országa, de nektek sem hadseregtek, sem gazdagságtok, sem befolyástok nincsen, miért is állitástok valótlan: és ebben a tekintetben ugy látszik, hogy megcsalod a népet. 

A farizeusok majdnem mind csalónak tartanak téged, de én meg vagyok arról győződve, hogy tanitásaidban kell, hogy igazság legyen, mert senki sem müvelheti azokat a csodákat, mint a melyeket te müvelsz, kivéve, ha Isten van vele. Látogatásom célja az hogy megkérdezzelek, milyen lesz, mikor és honnan jön az a királyság, melyet ti hirdettek? mikor és hogyan lesz az megalapitva?

Kérésedre, a mennyeknek országát illetőleg, hogy teljesen megértsed, most még kielégitő választ adni nem lehet: nem azért, mintha magam sem tudnám egészen, hanem csakis azért, mert te, a te jelenlegi állapotodban meg nem értenéd, azt felfogni nem tudnád, ha azt bárhogy is megmagyaráznám. Kivéve, ha valaki onnan felülről nem fogantatott* (296) (genao) nem láthatja (görögül (eidon** tudni vagy ismerős lenni) az Istennek országát.’

Mimódon fogantattik az ember ha vén?

A bűnbánat nem jelenti az ujraszületést.

A szellemi fogamzás megelőzi a szellemi megszületést.

Még tanitványaimnak is csak határozatlan fogalmaik vannak annak az országnak a létéről, melyet hirdetnek. Ugyanezen okból, hogy neked nem mondhatom meg, őket sem világosithatom fel; és e miatt nem érthetik meg sem.

 Mert azt tudd meg Nikodemus, hogy az Isten cselekedeteinek egy különlegessége az, hogy Ő, az adott világosság iránti engedelmességet követel, mielőtt több világosságot adna; és azoknak a kiválasztásánál, kik méltóknak tekintetnek az uralkodásban részt venni, Ő megköveteli, hogy hitüknek tanujelét adják. 

Kell, hogy azok Isten vezetését lépésről-lépésre kövessék, még akkor is, ha előttük csak egy lépés is tisztán kivehető. Ők hit átal járnak és nem látás által.

Nikodemus.— 

De én nem értelek. Mit gondolsz Te? Mimódon fogantathatik az ember, mikor már vén; nemde be mehetne az ő anyjának méhéber másodszor, hogy születhessék? 

Vagy talán azt gondolod, hogy a Ker. Szt. János átal hirdetett megtérés, mely a vizbemártás által volt jelezve, valamiképpen egy uj születésnek a jele? Vettem észre, hogy tanitványaid is ugyanezt prédikálják és ők is keresztelnek. Ez azon ujjászületés, mely szükséges mindazoknak, kik látni vagy részesedni akarnak a Te országodban?

Jézus:—

A mi nemzetünk egy megszentelt nemzet, mely frigyet kötött Istennel. Ők mind keresztelve lettek Mózes által a tengerben és a felhőkben, mikor elhagyták Egyptomot, Isten elfogadta őket közbenjáróik, (297) 

Mózes által a Sinai hegyen; de ők meg elfelejtkeztek a kötött frigyről, és némelyek egész nyiltan ugy élnek, mint a publikánusok és bünösök, mig igen sokan pedig magukat igaznak tartó képmutatókká váltak, innen van az, hogy János is, tanitványai is megtérést hirdetnek, vagyis visszatérést Istenhez éz az elismerését az Istennel kötött szövetségnek; a János keresztsége jelezte ezen megtérést a szivnek és az életnek megujitását, de nem az uj születést. 

De azok részére, a kik látni akarják Isten országát, ez még nem elegendő. Ha csak a János keresztelése által jelképezett megujhodáson kivül meg nem leszel fogamzva és szülve a szent lélek által, nem fogad látni az én királyságomat. 

A megtérés vissza fog téged állitani a megigazult állapotra, mely állapotban könnyen leszel engem képes megismerni Messiásnak; és a Mózes valódi jelképének, ha nekem feláldozod magad, az Atya által fogamzva leszel egy uj életre, és az isteni természetre, mely ha kifejlődik és élővé leszen biztositva lényed, hogy egy uj teremtménnyé fogsz születni, szellemi lénynek az első feltámadás alkalmával: és mint ilyen, te nemcsak látni fogod az országot, hanem abban részt is fogsz venni.

A változás, melyet ezen szellemi ujjászületés előidéz, valósággal nagy, Nikodemus! mert, “Ha mi testtől született, test az, de a mi a szellemtől (lélektől) született, az szellem.” 

Ne csodálkozzál azért azon első kijelentésem fölött, hogy először kell felülről fogamzva lenni, mielőtt mind azon dolgokat megérthetnéd és megismerhetnéd, a mit kérdeztél, ne csu dálkozzál, hogy azt mondám néked, szükség nektek ujjonnan születnetek. 

A külömbség a te jelenleg testtől született állapotod és azoknak az állapota között, kik a szellemtől (lélektől) születtek és a kik el fogják érni vagy képezni fogják az általam hirdetett országot, igen nagy. Hadd adjak még egy felvilágositást, melynek alapján legalább fogalmat alkothatsz magadnak azon lényekről, kik mikor a szellemtől (lélektől) születtek, fogják alkotmányozni ezen (298) országot. 

A szél, a hová akar fujni, fuj és annak zugásat hallod, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy. Igy van ez mindenkivel, a ki a szellemtől (szent lélektől) születik. Bárhol fuj is a szél, te nem vagy képes őt meglátni, ámbátor mindenütt érezheted a hatását, még sem tudod, hogy honnan jön és hová megy. 

Ez a legjobb fölvilágositás, melyet adhatok neked azokról, kik a feltámadás alkalmával a szellemtől (lélektől) születnek és a kik eljutnak és alkotmányozni fogják azt az országot, a melyet én hirdetek. Láthatlanok lesznek, mint a szél és az emberek, kik nem ekképpen születnek, nem fogják tudni honnan jönnek, hová mennek.

Elizeus és szolgája

„A szél fúj ahová akar és annak zugását hallod, de nem tudod honnan jőn és hová megy: igy van mindenki, aki Lélektől született.“ 
János 3:8

Hogyan lehetséges az? Láthatlan lények!

Jézus:—

Te mester vagy Izraelben és nem tudod ezeket? Te nem tudod, hogy szellemi lények lehetnek és mégis láthatlanok? Soha sem olvastál te, a ki arra vállalkozol, hogy másokat tanits Elizeusról vagy szolgájáról vagy Bálám szamaráról? 

Vagy a Szentirás ama számtalan helyéről, melyek mind azt bizonyitják, hogy szellemi lények jelen lehetnek az emberek között és mégis láthatlanok? Továbbá Te azon farizeusokhoz tartozol, kik hisznek az angyalokban, mint szellemi lényekben. 

De éppen ez mutatja annak az igazságát, a mit annak előtte emlitettem, hogy csakis azok, kik felülről lettek fogamzva, láthatják, érthetik és tudhatják Isten országát és mindazt, a mi ezzel összefügg.

Ha te el akarsz jutni az általam hirdetett országba és velem együtt annak örököse akarsz lenni, akkor lépésről lépésre követned kell a világosságot. Ha megteszed ezt, akkor mind több és több világosság fog reád áradozni oly mértékben, a mily mértékben magad erre előkészitetted. 

Én prédikáltam ezen dolgokról és ezek hiteléül csodákat is müveltem, te el is ismered bennem, hogy Istentől küldött tanitó vagyok, de te mégsem cselekedtél hited szerint és nem lettél nyilvánosan is az én tanitványommá, az én követőmmé.

Mit jelent a szellemi fogamzás?

(299) Te nem várhatod, hogy többet lássál, mig mind annak, a mit már láttál, meg nem feleltél; ha ezt megteszed, akkor Isten a következő lépésedre több világosságot is fog adni. 

“Bizony-bizony, mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk: és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot, de a mi tanubizonyságunkat ti (farizeusok) nem veszitek be.” 

“Ha földi dolgokat mondottam néktek és nem hiszitek: mi módon hiszitek, ha mennyei dolgokat mondándok néktek?” Hiába volna, ha megpróbálnám neked mennyei dolgokról beszélni, mert téged mégsem győznélek meg, és tanitásom csak annál balgábbnak tünnék fel előtted.

 Ha az, a mit nektek a földi dolgokról tanitottam és a mit földi dolgokkal meg is magyaráztam, ha az nem győzött meg téged és nem birt rá arra, hogy nyilvánosan is tanitványom és követőm légy, akkor annál kevésbbé tudnálak meggyőzni menynyei dolgokról, a melyekről amugy sem tudsz semmit, mert senki sem ment föl még a mennyországba és ezért senki sem tudja szavaimat megerősiteni. 

Csak én egyedül, ki a mennyből szállottam alá a földre, értem a mennyei dolgokat. “Mert senki sem ment föl a mennybe, hanem az, ki leszállott a mennyből, tudni-illik az embernek fia.”*

Csak akkor leszünk képesek a mennyei dolgok megismerésére, ha fogamzva lettünk a szellemtől (lélektől); és a mennyei dolgokat csak akkor érthetjük meg, ha a szellemtől (lélektől) már születve vagyunk, mint szellemi lények.

Jézus egy földi királyságrol tanitott.

     Nem voltak reá elkészülve, az eléjükbe terjesztett (300) fel tételeket nem fogadták el és igy történt, hogy ők, mint nép, elvesztették az Isten országára vonatkozó előjogaikat. Csak egy maradék lett közülök kiszemelve és azután az alkalom a pogányoké lett,” hogy azok közül népet választana ő magának. 

     “És még azok közül is csak egy töredék, egy “kicsiny sereg” tudja kellőképpen méltatni ezt az előjogot, miáltal méltókká lesznek arra, hogy ez országnak és dicsőségének örökösei legyenek.

     Tény az, hogy az egyház egy bizonyos értelemben már most is Isten országa, tény az is, hogy a hivők szivében már most is a kegyelet munkája érezhető, de hogy az egészet ennyinek tekinteni és tagadni azt, hogy Isten jövendőbeli valóságos országa, mely az egész ég alatt még csak meg lesz alakitva, a hol Isten akarata mindenben ugy fog lenni a földön, mint a mennyben, nem jelent egyebet, minthogy Jézus Krisztus az apostolok és próféták legerősebb és legtisztábban érthető igéreteit, melyek a mi bátoritásunkra és segitségünkre irattak, hogy e világot meggyőzzük, semmibe sem vennők.

Kriszuts földi Királysága betölteni fogja az egész földet.

     Mi ismerjük a külömbséget, mely létezik az ő általa hirdetett (301) igaságnak törvényei között és a sötétség zsarnoksága között, melyet a jelenben e világ “fejedelme, istene” a bitorló támogat. Az Isten igéretében vetett hitünk megváltoztatja alattvalói helyzetünket és ugy mi magunkat már az uj fejedelem alattvalónak, az ő kegyelme folytán, közös örököseinek tekintjük a jövendőbeli országban, a mely még csak fel lesz állitva hatalomban és dicsőségben.

     Ez a körülmény azonban semmiképpen sem semmisiti meg azt az igéretet, hogy végül Krisztus uralkodása “egyik tengertől a másik tengerig és az Eufrates folyamtól a földnek határáig” fog terjedni. (Zsolt. 72, 8) 

     És hogy az összes nemzetek fogják szolgálni és neki engedelmeskedni; és hogy “nevére minden térd meghajol, mennyeieknek, földieknek és föld alattvalóknak térde.” (Dan. 7:2. Fil. 2:10) És ezt az igéreteket annál is inkább az éppen most végbemenő “kicsiny seregnek” a kiválasztása megerősiti.

     Ime a nemes emberről való példabeszéd, ki messze tartományba megy vala, hogy venne magának országot és megtérne (Luk. 9:11-15) az ország megalapitásának idejét tisztán arra az időre helyezi, mikor Krisztus ismét eljön. És az üzenet, melyet Jézus küldött az egyháznak, igy hangzik: “Légy hiv mindhalálig és neked adom az életnek koronáját.” (Jel. 2:10) 

     Ebből következik az is, hogy mindazon királyok, kik Jézussal együtt uralkodni fognak, nem ez életben koronáztatnak meg és nem ez életben fognak uralkodni.

     Ez azonban, a mint azt észre is fogjuk venni, csak az igaz Egyházra vonatkozik és nem a nagy tömegre, mely csak névleg tartozik az egyházhoz. Az igéret elénk tétetett, hogy ha mi (az igaz egyház) most Krisztussal együtt szenvedünk, akkor vele együtt fogunk uralkodni és deicsőülni a kellő időben, mikor magához veszi az uralkodói nagy hatalmát.

Példázat a farizéus és a vámszedőről.

„Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.“ 
Máté 19:24

     Az Ur pedig mondja: “Mily nehezen mennek az Isten országába, a kiknek gazdagságok vagyon.” (Mark. 10:23) Nyilvánvaló, hogy ő ezzen nem a mostani világgal uralkodó névleges egyházat érti, mert mostanában a gazdagok, ugyszólván, bele vannak ölelve. 

     Péter ez országnak az örököseit türelemre, kitartásra, bátorságra és hitre inti, mondván: “annak okáért atyámfiai igyekezzetek inkább a ti hivataltokat s választástokat megerősiteni, mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem ütköztek. Mert ilyen módon adatik nékik bőséggel a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.—2. Pet. 1:10-11)

Kapú mint Tűnek Foka –  Emberek könnyen át tudnak menni rajta, de nagy állatok, mint a teve, le kell legyenek üresitve a tehertől és le kell térdepelniük, ahhoz hogy átmehessenek.

Jaffa Kapú – Jeruzsálem nyugati részén található, a Jaffa Kapú egy “tűnek fokával” rendelkezik, egy kis nyilás, amely mint egy biztonságos bejárat van használva mikor a nagy kapú biztonságosan be van zárva.

     Mi testvérek, a kik most az ő szerelmes fiának országába által vitettünk, mi élvezzünk bizonyos szabadságot az eledelre vonatkozólag, mely szabadságot mi, mint zsidók törvényeink értelmében nem élvezhettük (vs. 14) de inkább ne éljünk ezzel a szabadsággal, ha egyik testvéünk ezáltal megbotránkozna és megsértenők (303) az ő lelkiismeretét, ne engedjük meg, hogy ezen szabadságaink által testvérünk, a kiért Krisztus meghalt, elvesszen, hanem inkább azt vegyük eszünkbe, hogy az ország áldásai és előjogai ugy most, mint a jövőben is sokkal nagyobb áldást tartalmaz, mint az élelemre vonatkozó szabadság, azaz névszerint; szabadságunkban, mint jóltevők, a mi békeségünk Krisztus által Istenhez és a mi örömünk, hogy Isten szent szellemének (lelkének részesei lehetünk. 

     Ez országnak szabadságai (most és mindörökké) oly nagyok, hogy az eledel iránti alárendelt szabadságot, testvérünk jóléte érdekében, a jelenben bátran feláldozhassuk.

A keresztyének gyözedelmeseknek kell lenniük, ahhoz hogy Jézussal üljenek az Ő Atyja tronusán és hogy uralkodhassannak a nemzetek fölött a földön.

A gyözedelmeskedés a halált követeli az Úr szolgálatába.

     Ezen országról szóló igéretek, a Krisztussali örökösség az első Egyház idejében, annak üldöztetései és viszontagságai közepette erőt nyujtottak a hüségre és kitartásra, mert arra előre intve voltak, hogy várhatják, a hét gyülekezethez küldött vigaszthozó és bátoritó szavak közül egyik sem fénylik erősebben és tisztábban, mint a következő: 

“A ki győzedelmes lészen, együtt ületetem velem az én királyi székemben (trónusomban), valamint én is győzelmet vettem és ülök az én atyámmal az ő királyi székében” és “a ki diadalmas leénd, annak hatalmat adok a pogányokon.” 

     Ezen igéret semmiképpen nem magyarázható ugy, hogy jelenleg a szivekben véghez menő kegyelem munkájára vonatkoznának, vagy hogy talán a jelen életben uralkodnának a nemzetek fölött, mert hiszen azoknak, a kik győzedelmesek akarnak lenni, halálig hivnek kell maradniok az Isten szolgálatában és csak akképpen nyerhetik el annak az országnak méltóságait. (Jel. 20:6)

Pál azt prédikálta, hogy a jelen szenvedést a jövöbeli uralkodás fogja követni.

     Ezen tévtan terjedését meggátlandó, irta Pál apostol a maga levelét, mert jól tudta, hogy mily káros következmények fejlődhetnek ebből az Egyházra, mert ily gondolatok ébresztik föl a gőgöt és téritik el az Egyház tagjait az önfeláldozástól. Gunyosan mondja nekik: “Immár megteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül országot vettetek,” majd komolyan hozzá teszi: 

“Vajha pedig uralkodnátok, hogy mi (üldözött apostolok) veletek egybe uralkodhatnánk. (I. Kor. 4:8) 

     Örültök a keresztyénségünknek és igyekeztek annyi tiszteletet szerezni, a mennyire csak szert tehettek; és az apostol nagyon is jól tudta, hogy ők ha hü követői volnának az Urnak, akkor nem lennének ilyen állapotban. Ezért figyelmezteti őket arra, hogy ha a régen várt uralom már tényleg bekövetkezett volna, akkor ő is uralkodna; és az a tény, hogy neki az igazsághoz való ragaszkodása miatt annyit kellett volna szenvednie, a legjobb bizonyiték arra nézve, hogy az ő uralkodásuk korai, hogy az inkább csalétek volt, mintsem tisztelet vagy dicsőség. 

     Majd ismét gunynyal szól: “Mi, az apostolok (és hü szolgák) bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek vagytok a Krisztusban, mi erőtlenek, ti erősek; ti dicséretesek, mi pedig gyalázatosak vagyunk.” 

     Nem azért irom ezeket, hogy benneteket megszégyenitselek, sokkal jobb és nemesebb az én célom—hogy benneteket figyelmeztesselek, mert nem a jelenlegi tiszteletnek ösvénye vezet el a jövendőbeli tisztelet és dicsőséghez, hanem a jelenlegi szenvedések és önmegtagadás keskeny ösvénye az, mely a dicsőséghez és halhatatlansághoz és az országban való közös örökösödéshez (305) vezet. 

     Kérlek ezért titeket, legyetek az én követőim. Szenvedjetek most és türjétek a szitkozódásokat és üldöztetéseket, hogy velem együtt részesedjetek az élet koronájaban, “melyet megád nekem az Ur ama napon, amaz igaz biró nemcsak nekem pedig, hanem mindeneknek is, kik várandják amaz ő dicsőséges eljövetelét.” (I. Kor. 4:10-17; 2 Tim. 4:8)

A Pápa megkoronázása Charlemagne-be.

     Ez vetette meg alapját az Egyházban a földi ármányoknak, fénynek, gőgnek és tartalomnélküli ceremóniáknak, melyeknek csak az volt a céljuk, hogy a világot megfélemlitsék és megijeszsék. Ez vezetett lépésről-lépésre a pápaság azon merész önhittségéhez, hogy neki, mint Isten földi országa helytartójának joga van az összes nemzetek és népek tiszteletét, engedelmességét az ő törvényeivel szemben követelni. 

     Ezen hamis követelés alapján (valószinüleg, hogy nemcsak másokat, hanem magukat is megcsalták) a pápaság hosszu időn keresztül koronázta meg és fosztotta meg koronájuktól Európa királyait és még a jelenben is megköveteli ezt a fölényt, habár ma már képtelen annak kierőszakolására.

     Innen van az, hogy a kik az Egyháznak csak névleg tagjai, azok nem valódi megtérők, ők nem az igazi gabona, hanem konkoly, a gabonának csak hamisitása, kik számra nézve Krisztus valódi követőinek számát nagyban fölülmulják.

ISTEN ORSZÁGÁNAK KÉT RÉSZE.

     Habár igaz, hogy Urunk határozottan kijelentette, miszerint Isten országa nem fog külsőleg mindjárt a kezdetben föltünni, mégis a kellő időben mindneki külsőleg is észre veszi, látható és félre nem magyarázható jelek által. És mikor Isten országa végleg meg lesz alakitva, az két részből fog állani: egy szellemi vagy mennyei részből és egy emberi vagy földi részből. 

     A szellemi rész mindig láthatatlan lesz az emberiség előtt, mert hisz azokból fog állani, kik az isteni a szellemi természethez tartoznak, kiket ember még nem látott és nem is láthat. (Tim. 6:16; Jan. 1:18). Jelenlétük és annak hatalma azonban nyilvánvaló lesz, különösen emberi képviselői által (Zsolt. 45:17) kik Isten országának a földi részét fogják képezni.

     A nagy munka mely ezen megdicsőült seregre vár, megköveteli az isteni természetre valo felmagasztalásukat, mert semmi más, csakis isteni hatalom képes e munkát elvégezni. Munkájok nemcsak a földre vonatkozik, hanem minden dologra mennyben és földön, szellemi és emberi lényekre (Máté 28:18; Kol. 1:20; Eféz. 1:10; I Kor. 6:3).

     * Ebben a versben e szavak: “A halottaknak pedig többé meg nem elevenednek, mignem bételnek az ezer esztendők,” nem eredetiek. Nem találhatók a legrégibb és legmegbizhatóbb görög kéziratokban, sem a Sinaiakban, sem a Vatikánéban 1209 és 1160, sem pedig a Syriai kéziratokban. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az ujabb leirásokban található némely helyek csak toldalékok.

Mit jelent a Feltámadás?

Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a kopórsókban vannak, meghallják az ő szavát.

Jézus és az egyház munkája Isten Országában.

Kik az „ókori érdemesek“?

Ábrahám

    Az Isten országa földi részének munkája e világon csakis az emberiségre szoritkozik. És a ki abban a nagy tiszteletben fog részesülni, hogy e munkában részt veszen, az az emberek között Isten által a legjobban meg lesz tisztelve és fölmagasztalva. 

     Ez azon osztály, a melyről a 8-ik fejezetben szóltunk és a kinek itéletnapja megelőzte az evangyeliumi kort. Mivel hogy ők meg lettek próbálva és hiveknek találtattak, ennélfogva a feltámadás alkalmával nem jönnek elő ismét itéletre, hanem azonnal elnyerik hüségük jutalmát, egy azonnali feltámadást az emberi tökéletességre.

      A többiek, a szellemi osztálytól eltérőleg, a millenniumi korban fokonkint fogják elérni a tökéletességet. Igy ezen osztály az emberiség többi részének megáldását és szellemi tökéletességének viszszaállitását, mint Krisztus müködői, megkezdik. A mint a Krisztus munkájának keresztül vitelére szellemi természet okvetlenül szükséges volt, ugy az emberek között a jövő munkájának véghez viteléhez is megfelelő emberi természet szükséges. 

     Ezek láthatóan fognak müködni az emberek között, miáltal tökéletességük (308) dicsősége állandó példánykép lesz az emberiségre nézve, hogy ugyanazt a tökélyt ők is elérjék. És hogy ezen ókori érdemesek azon ország földi osztályához fognak tartozni, eléggé bizonyitja Jézusnak, az őt megvető hitetlen zsidókhoz intézett szava:

 “Fogjátok láthatni Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Istennek országában.”

      Figyeljük meg, hogy a Mester arról nem emlit semmit, miszerint őt is, meg az apostolokat is látni fogják Ábrahámmal. Hisz magától értetődik, hogy az emberek ez országnak csakis a földi részét fogják látni, nem a szellemi részét; és némelyek bizonyára nagyon is fognak sopánkodni azon, hogy ezt a nagy kitüntetést megvetették.

Mózes

     Ennek a munkának a keresztülvitele egy tökéletes kormánynak a fölállitását teszi szüségessé és ez ismét szükségképpen magával hozza azt, hogy az uralkodói hatalomban tökéletes emberek üljenek, kik az állam ügyeket megfelelően vezethessék. Ugy szintén szükségessé válik, hogy az emberi nevelés mindenféle neme a leghelyesebben felállittassék, valamint az emberszeretetnek több féle intézkedései is. 

     És ők a mennyországnak, mint istenileg megtisztelt képviselői, nemsokára meg is kapják ezt a megtiszteltetést és az összes emberek közremüködését.

     És mikor az ezer év végével a visszaállitás nagy munkája Krisztus által be lesz fejezve (nagy részben ezen nemes emberi közegek közremüködése által), mikor az egész emberi nem (kivéve a javithatatlanok, Matt. 25:46; Jel. 20:19) helyesnek találva, folt vagy más efféle nélkül áll Jehova előtt, akkor azok, kik részt vettek a munkában, embertársaik, Isten, Krisztus és az angyaok előtt fénylenek, “mikén a csillagok örökön örökké.” (Dan. 12:3). 

     Munkájok és szerelmük szolgálata hálás embertársai altal sohasem lesznek elfelejtve. Örökös emlékezetben maradnak. Zsolt. 112:6.

     Ugy a földi, mint a mennyei dicsőség Krisztus lábai előtt lesz letéve. Az ember felfogó képessége mind azt a dicsőséget, mely Krisztusban fog feltárulni az örökkévalóság számlálhatatlan korszakain keresztül, csak megközelitheti, de azt tisztán felfogni nem tudja.—Róm. 8:18; Eph. 2:7,12

     “Megsokasitom a te magodat, mint az égnek csillagait és mint a tenger partjain való homokot"— (310) egy földi és egy mennyei mag, mindkettő Istennek eszköze a világ megáldásánál. Az igéret mindkét része tisztán látható és Isten által eleitől fogva el lett határozva, Ábrahám ezek közül csak a földi igéretet látta meg. 

     Az igéret teljesitésekor Isten tehát még többet tett, mint a mennyit Ábrahám látott. Ábrahám természetes magvából választotta ki a szellemi (lelki) osztály legelsőit (az apostolokat és másokat) és felajánlotta a fő áldást, a szellemit, annak az egész nemzetnek, mely a mennyei hivatalra való hivatásakor élt, és ez pedig sokkal több volt, mint a mennyit ő az ó-szövetségben látott—kegyelmet kegyelem követte.

      Ezen szövetségi gyökér hajt két különböző ágat, melyek közül mindegyik a feltámadás napján meghozza a maga különféle gyümölcsét, az emberi és a szellemi osztályt királyi hatalomban. 

     A kifejlődést illetőleg a természetes, vagyis (a földi) volt az első és azután a mennyei, de a mi a rangfokozatot és a beiktatási időt illeti, a szellemi lesz az első és azután a természetes, innen van az, hogy “az elsők pedig utolsók, az utolsók pedig elsők.”—Máté 19:30; Márk 10:31; Luk. 13:30

Ez a kapú az a hely, ahol hagyományosan István meg volt kövezve miközben prédikált. Csel. 7. fejezet

     Mert mind az egész földet, a melyet látsz, neked adom és a te magodnak mindörökké. És olyanná teszem a te magodat, mint (311) a földnek pora, hogy ha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámláltathatik. Kelj fel és járd el ez országot az ő hosszára és szélességére: mert neked adom azt.” (Móz. 13:14-17). 

     István mutatja, hogy ezen igéret, be kell, hogy teljesedjék, mert kijelenti, hogy Isten Ábrahámnak nem adott abban örökséget, még egy lábnyomot sem.”

István Kapuja – Jeruzsálem keleti oldalán van az István Kapuja, amely “Oroszlán Kapunak” is van elnevezve, a kőben metszett oroszlánok miatt, amely felül található.

Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak sirkőve Hebronba.

      Ezekről azt mondja: Ezek mind hitben haltak el, (t. i. az igéret nélkül) és nem vették el az igéretet. Mivelhogy az Isten mi felőlünk valami jobb dolgot rendelt el, (a Krisztust) hogy nállunk nélkül a tökéeltességre ne jutnának. (Zsid. 11:13,39,40) 

     Ebből ismét mutatkozik, hogy a megváltó, helyreállitó szellemi lény, minthogy emberi természetét váltságdij gyanánt mindenekért feladta és hogy ebből a felmagasztalt szellemi csoportból ered ki minden áldás, bárki is legyen megtisztelve azáltal, hogy annak, mint eszköze vagy közege legyen.

     Ugy a prófétáknál, mint az apostoloknál találunk kijelentésekre, melyek tisztán és határozottan bizonyitják, hogy a visszaállitás idejében Izrael mint nép, a legelső nép lesz, mely a dolgok uj rendjével összhangzásba jön, és hogy a földi Jeruzsálem ismét fel lesz épitve a régi halmokon és hogy a kormányuk is ismét helyre lesz állitva, a mint volt a birák (312) s fejedelmeknek idejében. (Ezsa. 1:26; Zolt. 45:16; Jer. 30:18) 

     És mit lehetne inkább várni, mint hogy Izrael mindenek előtt örömmel fogja elismerni patriarkáit és prófétáit? és hogy a törvénynyel való ismeretségök és azon hosszu idői fegyelem kell, hogy elkészitse őket azon ország fensőbbsége alatt az engedékenységre és engedelmességre? 

     És Izrael lesz az első nemzet, mely meg lesz áldva, ugy Izraelről az is irva vagyon: “És Jehova meg fogja menteni Juda sátrait legedőszőr.”

Israelnek adott igéretek beteljesülni fognak a Messiás földi országában.

     De ha valaha mégis határozottan be lenne bizonyitva, hogy a civilizált nemzetségek némelyike utódjai ezen elvesztett törzsöknek, ez még mindig nem járna reájok nézve semmi előnynyel a “mennyei” a “magas hivaltal” alatt, kik mióta megszüntek önálló nemzet lenni, már nem ismer külömbséget az, hogy valaki zsidó-e vagy görög, szolga-e vagy szabados. 

     Ha ennek bizonyitéka valaha sikerülne, (a mi eddig még meg nem történt), akkor ez csak teljes öszshangzásban lenne az ezen népre vonatkozó próféciákkal és jövendőltésekkel, a mely még ő rájók vár beteljesedés végett azon ország földi részében.

     A zsidók természetes hajlama, valamint az oly régen várt és még mindig be nem teljesedett igéretek iránti bizalom kedvező lesz arra nézve, hogy ők hamar el fogják ismerni az uj uralkodót, viszont a törvények iránt már megszokottá vált engedelmességök szintén elő fogják segiteni az uj uralom alapvonásaival való egyesülésöket.

A törvény Sionból fog jönni, és az Urnak szava Jeruzsálemből.

     Eleinte csak a szellemi osztályból, Krisztus menyasszonyából fog ez állani, és csak fokról-fokra fog e földre jönni, mint azt János látta, azaz csak fokról-fokra fog hatalomra szert tenni a mily mértékben a jelenlegi birodalmak tönkre fognak menni az Ur napja alatt. A kellő időben azonban meg lesz alapitva ezen városnak vagy kormányzónak földi része is, melynek tagjai vagy részei az ókori érdemesek lesznek. 

     Nem lesz két város hatóság, kormányzók), hanem csak “egy város-, egy mennyei kormányzó,” egy város, melynek fundamentuma van, város, melyet Ábrahám várt, egy igazságosabban megalapitott kormányzót, mely alapittatott Krisztuson, a megváltón, az Ő igazságosságának biztos kőszikláján. 

     A Megváltónk által adott váltságdij értéke és az Isteni igazságosság ereje épp oly kevésbbé fogja a megváltottat kárhoztatni, mint a hogy előbb felmenthette a bünőst. (Róm. 8:31-34; I Kor. 3:11)

*E versnek következő szavai, “a kik mettartattak,” hiányoznak a legmegbizhatóbb régi kéziratokból, valamint a 26-ik versben ezen szavak is “és tisztességek.”

Kinek szive reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bizik.“ Ézsaiás 26:1-3

     Ezt egészen tisztán mutatják János képleges jövendőlései (Jel. 21:24-46) mert látképében nemcsak a népet látta a város fényében haladni, hanem királyokat is látott annak dicsőségben, de senki sem mehetett annak a fényébe, a ki azt esetleg bemocskolhatta volna. 

     Senki sem lehet ezen város (ország) tagjává, ki előbb alaposan meg nem lett próbálva senki, a ki csalást vagy igazságtalanságot szeretne gyakorolni—csakis azok, kiket a bárány az örök élet könyvébe beir, hogy méltó az örök életre és kihez azt fogja mondani: 

“Jöjjetek el, Atyámnak áldottai és birjátok az országot, mely nektek készittetett.”

Sionból Fog Jönni a Törvény és az Urnak Szava Jeruzsálemből

     Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy ha fel is lesz épitve ismét Jeruzsálem városa és mint ismét a világ fővárosa is lesz, mégis igen sok jövendőlés, mely Jeruzsálemmel és annak jövendőbeli dicsőségével foglalkozik, csak képleges értelemben értendő, mert ezek csak fogalmat akartak adni a még nagyobb fénynyel megalapitandó Isten országárol.

Szamária „...földükre ültetve...“

      Ők maguk egy bizonyos mértékben képlegesek voltak az egész emberiségnek, az engedelmességök és életük törvényszerinti szövetségek jelképezi az uj szövetséget, mely a milleniumi korban és az azontuli korokban az emberiséggel meg fog alakittatni.

     Igy tehát az Izraeliták papsága Krisztusnak volt az előképe, az Izrael népe pedig előképe mindazoknak, a kikért az igaz áldozat lett hozva és kikhez a valódi áldás fog jönni. “Mindnyájunkhoz,” “az egész világhoz.”

     Bár az Ur első eljövetelekor közülök csak egy igen kis maradékot birt magával vonni, a második eljövetele alkalmával az egész nép fog köréje csoportosulni és mint az első csoportot fogják képezni a többi népek között. Végül minden áldást, mely Izraelnek lett igérve, kivéve azokat, melyek csak a kiválasztott osztályra vonatkozik, nemcsak azon a népen lesznek tényleg beteljesedve, hanem annak másik képletén is beteljesedik a föld minden nemzetségén. 

     Ezen uralkodás (316) alatt Isten: “Meg fizet mindennek az ő cselekedeti szerint: Dicsőség pedig tiszteség, és békeség minden jó cselekedőnek, zsidónak először azután görögnek, (a többi nemzeteknek) Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. (Róm. 2:6,10,11)

     Pál itt nem vonatkozik Izrael minden nemzetségére, ábrohámtól lefelé, hanem csakis azon nemzetségre, mely Krisztus első földrejövetele alkalmávál élt, de azért az apostol szavai mind azon népekre alkalmazhatók, kik az Evangyeliumi korban éltek, azon korban, mikor a legfőbb kegy lett felajánlva—az isteni természet a mennyei hivatalnak elnyerése, az örökös társaság Jézussal. 

     Ezt a kegyet Izrael, mint nép, nem tudta felismerni és nem tudta magának biztositani. És bár Isten azután meglátogatta a pogányokat és ugyanezt a kegyet a többi nemzetségeknek is felajánlotta, és az Evangyélium által is sokakat meghivott magához, ezek közül is igen sokan, akárcsak mint testi, Izrael el fogják hibázni a mennyei jutalom elnyerését. 

     Mindazonáltal az összes hivatalosok közül egy osztály, egy maradék, egy “kicsiny sereg” vigyáz a meghivásra és engedelmessége és önfeláldozása által igyekszik hivatalát, választását megerősiteni. A mit Izrael népe eltévesztett s a mit a névleges Egyház sem tudott megszerezni, adatott a kiválasztott osztálynak, “Krisztus testének,” mely a Szentlélek megszentelése és az igazságba vetett hit által (Isten elővégzete szerint) ki lett választva (2 Thess. 2:13; 1 Pet. 1:2).

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.“ Gal. 3:24

     Sőtg mi több, Pál kimutatja, hogy bár Izrael azt, “a mit keresett, a főáldást, az első helyet, Isten országában elveszitette, erre a népre még mindig igen sok igéret vár, mely igéretek be is lesznek teljesitve: mert—igy fejezi be—Isten adományai, hivatalai, frigyei és igéretei nem maradhatnak teljesitetlenül. 

     Isten kezdettől fogva tudta a véget, ő tudta, hogy Izrael meg fogja vetni a Messiást, és ha ennek dacára is igéreteket adott neki, akkor ez a legjobb bizonyitéka annak, hogy Izrael az Urnak szolgálatában, mint az ő eszköze fog szerepelni a népek megáldatásában, bár Izrael azt, a mit keresett—a legfőbb kegyet—nem nyerte el.

Ideiglenesen Israel ki volt vágva Isten kegyelméből.

     Isten a magasabb, a szellemi kegyet vagy adományt, a megállapitott időig titokban tartotta és igéretei, melyek nekik tétettek, csakis a földi kegyről tesznek emlitést. És ha ennek dacára mégis nekik ajánlotta fel először a szellemi kegyeit, az csak azt jelenti, hogy többet ajánlott fel nekik, mint a mennyit igént volt. Egyszóval Ő elrejtette a mennyei igéreteket a földiekbe.

      Ezen igéretek—mondja Pál–nem bukhatik meg és hogy ezen elrejtett kegy, először nekik ajánltatott fel, de Izrael vaksága által elvetettetett attól, ezen igéretnek másik részét azért nem teheti semmivé, értéktelenné. Ennélfogva kijelenti, hogy bár Izrael, mint nemzet, azon időben, mikor Krisztus menyasszonya választódott, zsidókból és minden nemzetekből, (318) a kegytől el volt zárva, mégis el fog érkezni azon idő, mikor a szabaditó (Krisztus, a test és a fej, teljes számmal ki lesz már választva) az isteni kegy vissza fog térni a testi Izraelhez, mikor a dicsőséges szabaditó el fogja venni Jákobnak büneit (Szellemi, lelki Izrael sohasem neveztetett “Jákobnak”)* —és igy az egész Izrael megtartatik (a kegyelembe visszaállittatik), a hogy ez a prófétánál irva vagyon. 

     Az apostol szavai különben ezek:

“Mert akorom, hogy tudtokra legyen Atyám fiai e titok, (hogy magatok el ne higyjétek,) hogy e megkeményedés, mely rész szerint vagyon, csak addig vagyon az Izraelen, mig a választott pogányoknak száma bételik, (mig a pogányok közül kiválasztottak teljes száma betelik). 

“És igy az egész Izrael megtartatik, mint meg vagyon irva: Eljön Sionból a Szabaditó (Krisztus, a fej és test) és elveszi Jákobnak büneit. És ez nekik én tőlem a Szövetség: Hogy eltörlöm az ő büneiket. 

“Mert az Isten a ajándékai és az ő hivatala olyanok, hogy soha ő azokat meg nem bánja. Annak okáért az Evangyélumra nézve ellenségek a zsidók ti érettetek, a választásra nézve pedig még mindig szereti Isten őket az Atyákért. 

“Mert miképpen ti is (pogányok) régen nem engedtetek Istennek, most pedig kegyelmet találtok azoknak vakmerőségei által: Azonképpen most ők is nem engedtek, hogy ők is kegyelmet nyerjenek, az Istennek veletek tett kegyelme által (dicsőitett egyház kegyeiből). 

“Mert rekesztett Isten mindeneket bün alá, hogy mindeneken könyörüljön. Hasonlitsd összes (Róm. 5:17-19). Ó Isten bölcsességének és tudományának meélységes gazdasága.” (Róm. 11:25-33)

*A lelki Izrael Jákobnak soha sem neveztetett.

AZ ORSZÁG ÖRÖKÖSEI

“Kicsoda megy fel az Urnak hegyére? (tényleges hegy, országnak a jelképe) És kicsoda áll meg az ő (319) szentségének helyén? (templomában). Az ártatlan kezüek és tiszta szivüek. Zsolt. 24:3,4.

     Jeruzsálem város egy hegycsucson volt felépitve, egy kettős hegycsucson és a Tyroponn völgye választotta azt ketté. De azért egységes város volt, fal által körülvéve és hidakkal, mely e város két részét összekötötte. E hegycsucsok magasabbikán lett felépitve az Istennek temploma. 

     Igy eme képleges város az Isten országát jelképezte, annak mindkét részével,—rámutatva a szellemi rész magasabb állására—a szellemi templomra, mely nem volt földi eredetü, hanem mennyei vagy szellemi természetü (Zsid. 9:11) elválasztva ugyan a földi résztől, de mégis vele összekötve.

      Azok, kik a királyi papsághoz akarnak tartozni, azokat tisztaságra inti, miként vallásunk főpapja is tiszta, ha azt akarjuk, hogy vele örökös társak legyünk. Valakinek ily bizalma vagyon ő benne, megtisztitja az ő magát, miképpen az is tiszta. 

     Ez, a mint már kimutattuk, az érzület,--a szándék tisztasága, mely tényleges vagy tökéletes tisztaság gyanánt vétetik, mert Krisztus tisztasága pótolja a mi elkerülhetetlen gyarlóságainkat és kiegyenliti a mi elkerühetetlen gyengéinket, minthogy mi a szellem (lélek) és nem a test szerint járunk.

     Ők szerették az igazságot, gyülölték a gonoszságot (320) és szomorkodtak, ha hibáztak, vagy ha gyengeségök következtében, bünös szokásaik által elbuktak. Igy volt ez az Evangyéliumi kor hü embereivel is, és ugy lesz ez “mindenkivel” a milleniumi korban is, mikor az Istennek, az igazság szelleme (lelke) kitöltetik “minden testre.” 

     Azon kor győzedelmeseinek is a sziv és az élet tisztasága után kell törekedniök, ha Isten rendelete következtében be akarnak jutni a városba—és birni akarják az országot, mely számokra lett készitve a világ felvetése óta,—az eredeti uralom helyreállitva.

A vas vessző nem fog szabadságot adni a gonosz cselekvésére.

A VAS (ERŐS) URALOM

     Sokan abban a tévedésben leledzenek hogy midőn meg lesz állapitva Krisztus ezer éves uralkodása, akkor annak szabályaival mindenki teljesen meg lesz elégedve. De nem ugy van. Igaz, hogy sokkal szigoruabban fogják megtartani az ő törvényeit, mint bármely más előbbi kormányéit, és a népszabadság oly mértékben lesz korlátolva, hogy az kényelmetlennek fog látszani mindazoknak, kik most is annak kibővitését célozzák. 

     A szabadság, csalni, árulkodni, a gyengébbeket elnyomni teljes lehetlenség lesz. Azon szabadság, melylyel most magunkat étellel, itallal megbecstelenitjük, vagy bármily módon jó erkölcsöket elrontunk, teljesen meg lesz tagadva mindenkinek. Szabadság vagy engedély a rossz cselekedetre megengedve senkinek sem lesz. 

     Az egyedüli szabadság, mely akkor meg lesz engedve, csakis az Isten fiainak igaz és dicső szabadsága lesz, azon szabadság, hogy magunkkal és másokkal minden tekintetben jót tegyenek, de semmi sem lesz megengedve az Istennek szent országában, a mi sértene vagy ártana. (Ezsa. 11:9; Rom. 8:21)

     Ebből ködvetkezik az is, hogy ezen uralkodást sokan szigorunak és kemények fogják tartani, mert az összes előbbi szokásaikat összetöri, valamint jelenlegi összes intézményeiket is, mely a szabadságnak hamis szokásain és elméletein alakittatott. (321) Emez ereje és erőssége miatt képlegesen vasuratlomnak is nevezik:—

“Birni fogja őket vasvesszővel.”—

     (Hasonlitsd össze Jel. 2:26,27; Zsolt. 2:9-12; 49:14) Eképp beteljesül eme jövendőlés:—

“Es az itéletet mértékre vonzom, és az igazságot mértékre, és a kőeső (az igaz itélet) elsepri a hazugságban való reménységeteket, és az árvizek elboritják a ti oltalmatokat, és minden elrejtett dolog megjelentetik.”—Ézsa. 28:17; Máté 10:26

     Sok és sulyosak lesznek ama verések, melyeket az életben az önkielégités és kedvtöltés élete természetszerüleg megkiván, a mit el fognak nyerni azon uralom alatt, mig megtanulják azon országnak tudnivalóit, a méltányosságot, tisztességet és igazságot, mely tulajdonságokat tulajdonképpen minden kormányformának kellene tanitani. (Zsolt. 89:33; Luke 12:47,48)

      Ezekre élőször az élő emberiség lesz tanitva, és ez idő már közel az ajtó előtt áll. (Jak. 5:1-5)

     Meg fogják tanulni, hogy végül is Isten tervezte és Isten törvényei a legjobbak az összes érdekeltekre nézve, és végül még azt is meg fogják tanulni, hogy szeressék az igazságot és gyülöljék a hamisságot. (Zolt. 45:8; Zsid. 1:9)

      Mindazok, kik azon uralom ideje alatt nem tanulják meg szeretni az igazat, azok nem lesznek örök életre méltók és ki lesznek törülve a népek sorából. (Csel. 3:23; Jel. 20:9; Zsolt. 11:5-7)

“Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” 1Kor. 15:25,28

AZ ORSZÁG ÖRÖKKÉ TARTÓ

És az Ur lészen királya az egész földnek az napon. (Zak. 14:9)

    Azon ország, melyet ő fog megalapitani, (322) a Krisztus kezében, a milleniumi korban a Jehova országa lesz, bár közvetlenül Krisztus fennhatósága alatt fog állani, ki, mint az ő helytartója, épp ugy, a hogy az Egyesült Államok kormánya cselekedett a déli államok lázadása után. 

     Egy ideig a déli államoknak nem volt megengedve, hogy hivatalnokaik választása által ők maguk kormányozzák magukat, mert félő volt, hogy nem fognak megfelelni az Unio alkotmányos törvényeinek. Teljhatalmu kormányzók lettek akkor kinevezve, hogy ezek épitsék fel ujra az államkormányt és vezessék vissza a déli államokat a központi kormánynyal való összhangzatba. 

     Igy tehát Krisztusnak a különös uralma is csak egy bizonyos időre fog szoritkozni, és mivelhogy csakis egy bizonyos célra lett elrendelve, a cél elérésével meg is fog szünni. Fellázadása által az ember elveszitette Isten adta jogait, a többiek között az önuralmat, Jehova törvényeiveli összhangzást. Isten Krisztus által mindeme jogokat visszavásároltatta, miáltal az embert nemcsak arról biztositotta, hogy vissza fog térni az előbbi állapotába, hanem visszakapja ama hivatalát is, hogy ő a földnek királya lesz. 

     De viszszahozni az embert, mint az Isten szándékozta volt, a legjobban megfelelt, hogya jelen tapasztalatok benyomást gyakoroljon rá, t. i. követelni tőle, hogy maga is törekedjék saját visszaállitásán, s ez egy tökéletes és erős uralmat követel. 

     És ezzel a dicsőseges munkával, az emberek visszahozásával, lett Krisztus megbizva, a ki csak azért halt meg, hogy erre való jogat biztositsa, és “kell neki uralkodni, mignem minden ellenséget lábai alá veti” mindaddig, mig nincs egy sem, ki őt el nem ismerné, ne tisztelné és neki ne engedelmeskedne. 

     Aztán—ha majd elvégezte az emberiség visszaállitásának nagymunkáját—ismét vissza fogja adni a birodalmat az Atyának, és az emberiség, ugy, mint kezdetben, ismét közvetlenül fog Jehovával érintkezni—mert az ember Jézus Krisztus közbenjárása által a kibékités nagy munkája teljesen befejeztetett. . . . (I Kor. 15:25-28)

     Ezen tökéletes törvénynek teljes betüje őket azonnal halálra itélné. (2 Kor. 3:6) Hogy mi most mégis elfogadhatók vagyunk, azt csakis Krisztus váltságdijának köszönhetjük.

     De mikor Krisztus az országát át fogja szolgáltatni ismét az atyának, akkor a világ hiba nélkül fog előtte állani, és képes is lesz arra, hogy Jehova tökéletes törvényei alatt az örökké tartó boldogságnak örüljön. A rettegésnek vége lesz és Jehova a helyreállitott teremtményeivel ismét teljes összhangban lesz.

     És ugy olvassuk az Ur szavait is: Akkor azt mondja a király azoknak, kik az ő jobb keze felől vannak, (kik a milleneumi korban engedelmességük által elérik e nagy kitüntetést) Jertek az én Atyámnak áldottai. . . birjátok az országot, mely megkézitetett nétek e világ fundamentumának felvettetése előtt.”

     És bár, a mint mondtuk, vége is szakad Krisztus különös közbenjárásának és uralmának, abból még nem szabad azt a következtetést vonni, hogy evvel megszünne Krisztus dicsősége és hatalma is. Oh, nem! Krisztus a Jehova kegyelméből az ő jobb kezén örökké egyesitve van az isteni dicsőséggel és hatalommal, és menyasszonya is örökké fog részesedni növekedő dicsőségben. 

     Hogy mily csodálatos munkálatok várnak a másvilágokban Jehova felmagasztalt eszközének a hatalmára, azt itt nem kell sejtenünk, hanem elég, ha rámutatunk az isteni hatalom végtelen munkaerejére és a mindenség nagyságára és kiterjedésére.

     Azért hát kell, hogy mindenki kivánkozzék ezen dicső idő után, és mindnyájunk kell, hogy imádkozzunk: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.” 

     Ez után kivánkozik, ez után sóhajtozik már régtől fogva az egész teremtés—várva az Isten fiainak a megjelenését—várva azt országot, mely meg fogja áldani, gyógyitani az öszes nemzotségeket, és ki fog irtani minden gonoszt. (Róm. 8:19; 16:20)

Mi lesz velünk, ha végre célhoz érünk,

Még egy utólsó harcot harcolunk,

Az idegenből aztán haza térünk,

Az üdvnek városába vonulunk!

Ha lábainkról a port letöröjük,

Megmossa izzadt arcunkat a nap;

A vőlegényt meglátjuk és üdvözöljük,

Ki biztatott a vándorlás alatt?

 

Mi lesz velünk, ha majdan mindenünnen 

Örök fényt áraszt ránk sugár-özönt (325)

És—óh mily üdv!—először életünkben 

Szabad, büntelen tisztaság köszönt;

Ha nem lesz lelkünknek szelplőpecsétje,

Elhágy a bün, mely pályának üldözé,

S mig ég polgári, Isten háza népe 

Belépünk Isten fiai közé?

 

Mi lesz velünk, ha majd a földre nézünk,

A völgy ködébe, lábaink alatt,

És látva annyi régi tévedésünk, 

Mi ellen fegyvert ég irgalma ad, 

Megérezzük felségét a kiráynak, 

A béke üdve hódolatra kelt,

Mig szeretetünk virágai szállnak 

Ahhoz, ki felségébe fölemelt?

 

Mi lesz velünk, ha égi magasságba,

Az örök hatalomba olvadunk

Lét áramát ömlesztve a világba,

Áldást szövő erőket mozgatunk;

Az ifju emberiség nem vénül meg,

A meglevőt nem éri elmulás,

El nem borul szem szivek ki nem hülnek,

Gond, fájdalom, halál több sirt nem ás?

 

Mi lesz velünk? A mit szem sohse látott,

Fül nem hallott és sziv nem érzett,

Az lesz velünk, az fog majd várni ránk ott,

Az utunk az igéret honig vezet!

Előre hát szük uton összefogva,

Méltó azért izzadni, küzdeni,

Mit Isten ád az örök állapotba,

Oly üdv, hogy meg sem tudjuk érteni!