E Világnak Országai

Az első uralom.—Annak eljátszása.—Annak megváltása s visszaállitása.—Isten képleges országa.—A bitorló.—A jelen uralom két változatossága.—Isten által elrendelt hatalmak.—Nebukodnozor látomása ezekről.—Dániel látomása és magyarázata.—E világ országai más szempontból nézve.—Áz egyház és a jelen kormányok közti helyes viszony.—A királyok isteni jogának rövid vizsgálata.—A keresztyénség állitásai helytelen.—Egy jobb remény az ötödik általános uralkodásba.

Az ember Isten képére volt teremtve.

„Férfiuvá és asszonyá teremté őket.“

„Azután mondá Isten: Teremtsünk embert a Mi ábrázatunkra s a mi hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halain, az égen repdeső madarakon, a barmokon és mind az egész földön, és a földön csuszómászó minden állatokon. 

„Termté Isten azért embert az Ő képére, az Istennek képére teremté azt: Féfiuvá és asszonynyá teremté őket és megáldá Isten őket és mondá nekik az Isten:

„Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá: és uralkodjatok a tengernek halain, az égnek repdeső madarain és a földön csuszó-mászó állatokon.“

Ádámnak a földön való uralkodás volt adva.

     Igy a földön való uralkodás emberiség kezébe volt letéve, mely emberiség az első emberben Ádámban volt képviselve, ki tökéletessége révén teljesen megfelelő volt arra, hogy a földön ur, uralkodó vagy király legyen. A sokasodásra, a föld betöltésére és a többi teremtmények fölött való uralkodásra vonatkozó parancsolat nemcsak Ádámnak szólt egyedül, hanem az egész emberiségnek. 

     “Hajtsátok azt birodalmatok alá” stb. Ha az emberiség megmaradt volna tökéletes és bünnélküli állapotában, ez uralom nem csuszott volna ki a kesei közül soha.

Istennek terve az ember részére nem rabszolgaság volt.

      Nemcsak a növény és ásványvilág van ezek szerint alá vetve az emberiség akaratának, hanem még az állati élet minden különféle faja is az ő rendelkezésére van bocsátva. 

     Ha az emberiség megmaradt volna tökéletesnek, ha az emberiség megvalósitotta volna a Teremtő eredeti tervét, akkor idővel számban megsokszorozodva, felmerült volna annak a szüksége, hogy az emberek tanácskozásra, hogy találjanak utat és módot arra, miként kell a közös áldásokat igazságosan és bölcsen szétosztani. 

A szeretet Isten törvényének a beteljesitése.

     Ez a földi uralom örökké tartó folytonossága, mely az emberre ruháztatott, csakis egy feltételhez volt kötve, mely nem volt más, mint hogy ezen istenileg adományozott uralkodás a mindenség Legfelsőbb Uralkodójával összhangzatban maradjon, mely legfelsőbb uralkodónak ugyszólván egyetlen törvénye a (264) Szeretet. 

     “A törvénynek betöltése” a szeretet. “Szeressed a Te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből . . . . “Es szeressed felebarátodat, mint tenmagadat.” Róm. 13:10; Máté 22: 37-40.

“Teremtetted őt valamennyire alacsonyabbá az angyaloknál, mindazonáltal dicsőséggel és tisztességgel ékesitetted őt, tetted őt, minden a Te kezednek munkáin urrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá.” (Zsolt. 8:6, 7.) 

     Az Ádám kezébe és ezáltal az emberiség kezeibe letett uralom volt Isten országának az első megalapitása ezen a földön. Az ember, mint Isten képviselője gyakorolta az uralmat. De az embernek a legmagasabb uralkodó iránt való engedetlenségének nemcsak az volt a következménye, hogy életét veszitette el, hanem életével együtt elveszitette mine Isten képviselője a földi uralkodásra való minden jogát is. Az ember azután csak lázadó volt, ki megfosztva trónjától halálra lett itélve. 

     Akkor aztán nagy gyorsan Istennek az országa e földön is megszünt és azóta az nem is állitatott vissza, kivéve rövid ideig Israelben, és akkor is csak képleges értelemben. Bár az ember elveszitette a paradicsommal az élethez és az uralkodáshoz való minden jogát, egyiktől sem lett mindjárt megfosztva, és mig az eljátszott élet tart, addig az embernek szabadjára áll, hogy földi uralmát saját tehetsége és belátása szerint gyakorolja, mig Istennek a kellő idejében, az a ki megvette és igy őt jogosan megilleti el nem veszi azt.

      De, minthogy Urunk nem azzal a szándékkal vásárolta meg az embert, hogy őt most már mint rabszolgát tartsa, hanem hogy azt (265) ismét visszaállitsa eredeti állapotába, és földi uralmába: ő megvásárolta az ember eredeti áldásait is, hogy majdan ezekkel is elláthassa őt, amikor ismét képes lesz azon áldásokkal élni, Isten akaratával összhangzában. 

     Ebből következik az is, hogy a Messiás földi uralma nem lesz örökkévaló. Csak addig fog tartani, mig erős vas uralma által minden lázadás és engedetlenség le lesz törve, mig a bukott emberiség viszsza lesz állitva eredeti tökéletességébe, mikor ők ismét képesek lesznek a földi uralomra, a hogy az eleinte elhatározva volt.

      Mikor ekképpen vissza lesznek állitva, akkor ismét az Isten országa lesz a földön Ő általa kinevezett emberképviselő alatt. A zsidó korszak idejében Isten a zsidó nemzetet ugy szervezte, mint az Ő országát, Mózes és a birák alatt: egy köztársasági formában, de ami csak képleges volt. 

Israel a megigért királyságnak mintaképül szolgált.

     Ugyanezt látjuk egész határozottan a Krónikák 2. könyvének 13:8 és a Krónikák 1. könyvének 29:23 verseiben, a hogy Izrael mint “az Urnak országa” van elnevezve, és ahol azt is olvassuk, hogy Salamon “az Urnak trónusában ült.” Ahelyett, hogy atyja Dávid trónusában ült volna, holott megelőzőleg az uralkodott, 40 esztendeig, követve Sault az első királyt. 

     Isten erre vonatkozó itélete e szavakban van kifejezve: “Te pedig Izraelnek hamis és hitetlen fejedelme, kinek napja és ideje eljött, hogy vége legyen álnokságodnak: (266) ezt mondja az Ur Isten: 

“Elveszem a királyi süveget és elveszem a királyi koronát a fejedről és nem lészen ez: . . . . elforditom, eldorditom elforditom azt: ez is nem lészen többé mindaddig, mig nem eljő az, a kié az itélet, és adom annak.” (Ezek. 21:25-27.) 

     Hogy ezen jövendöles beteljesüljön Babylon királya megtámadta Izrael népét azt fogságba ejette és királyukat elmozditotta. Bár az Izraeliták nemzeti léte a későbbi időkben Cyrus Mede által ismét helyre lett állitva, mégis ők ezentul alattvalói és adófizetői voltak a Medo-perzsáknak, görögöknek és rómaiaknak, mig végül K. u. 70-ben nemzeti önállóságuk teljesen elveszett. Ez időtől fogva szét vannak szórva az összes nemzetek köz…ott.

Kr.u. 70 ota Israel szétszórva volt minden nemzet közé.

     Mikor elvette Sédékiástól a koronát, mikor Izrael mint nemzet megesemmisült, ki lett jelentve, hogy az meg lesz semmisülve mindaddig, mig Krisztus a világnak jogos örököse, meg nem jelenik és jogát nem követelli. Igy következetesen az összes egyéb hatalomban levő országok az Isten országának ismételt megalapitásáig csak annak bélyegeztetnek és neveztetnek “e világ országainak”, melyek “e világ fejedelme” alatt állanak. 

     “Es ennélfogva mindazon királyságok ama követelése, hogy őket mint “Isten országainak” ismerjék el, hamis és észszerütlen. Isten országa Krisztus első földre jövetele alkalmával sem lett megalapitva (Luk. 19:11, 12). Akkor és azóta Isten az emberiség közül választja azokat, a kiket méltónak talál arra, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak és hogy annak a trónnak örököstársai legyenek. 

     Krisztus csakis második földre jövetele alkalmával fogja megalapitani Isten országát és fog uralkodni (267) dicsőségben és hatalomban, mint az egész mindenség ura.

Titus Boltivje, Róma, Olaszország

     Titusz Boltivje, amelyen a zsidó menorah van ábrázolva ahogy a Templomból volt elvive, Jeruzsálem elfoglalásáról Titusz által emlékezik meg.

     A pogányok kormányzóit Isten közvetve elismeri, a mennyiben kijelentette (Luk. 21:24), hogy ezen időköz alatt a pogány kormányok fognak uralkodni Jeruzsálem és a vilég fölött.

A bukott ember bebizonyitotta képtelenségét arra, hogy kormányozza saját magát.

     Bár ezen pogány kormányok rosszak, mégis “Isten által ők igen bölcs célra vannak megengedve, vagy elrendelve” (Rom. 13:1.). Ezeknek tökéletlensége és igazságtalan kormányzása általánosságban jó lecke az elfajult emberiségnek és legjobban bizonyitja a bünbeesett ember képtelenségét, hogy maga magát kormányozza. 

     Isten megengedi nekik, hogy saját szándékaikat keresztül vigyék, a mennyire képesek és csak akkor lép közbe, ha össze ütköznek saját tervezetével.

     A Sátán mindig kihasználta az embernek ezt a gyengeségeét, a jót rossznak, a rosszat pedig jónak tüntetve fel, és igy hamisan ismertette Istennek jellemét, törvényét és olyannyira elvakitotta az emberiséget, hogy az igazságot többé nem volt képes megismerni. 

     Igy munkálkodva “a vakmerő embereknek a szivében” (Eféz. 2:2) végre is hatalmába keritette őket és lett belőle, a mint az Ur és az apostolok őt hivják: e világnak fejedelme vagy uralkodója (Jan. 14:30; 12:31 . . . Ő nem jog szerint fejedelme e világnak, hanem csak bitorlója;és fejedelemségét csak csalással és a bukott emberiség ámitása által érte el. És mert ő csak bitorló, azért ő summásan is el lesz mozditva, Ha neki joga volna ezen világ fejedelemségéhez, akkor nem bánnának el vele ekképpen.

     Sátán csakis azért, hogy eme hatalomnak a birtokában volt, ajánlhatta fel az Urnak, hogy neki adja a világ minden országát és dicsőségét, ha leborulva őt imádja. (Máté 4:9.) A pogányok idejének végével véget ér a jelen világ uralmának mindkét része is, a Sátán meg lesz kötözve és a világnak országai meg lesznek semmisitve.

      Az emberiség nem tudja, hogy még nagyobb szabadulás vár reá, mint a minőt remél és (269) a miért fohászkodik, a megvetett Nazarenus és követői révén, kik mind Istennek fiai, rövidesen megjelennek uralkodói hatalomban, az emberiség felszabaditására. Róm. 8:22, 19.

     A midőn most rövidesen be fogunk pillantani ezen prófétai látképbe, ne felejtsük el azt, hogy ezek Babylonnal veszik  kezdetét, abban az időben, mikor Izrael országa az Ur képletes országa már végetért.

Napukodonozor látomása a földi kormányzatokról.

     Ama dolgok közül, melyek régen megirattak “a mi épülésükre” és hogy a hatalmasságok iránt engedelmesek legyünk, hogy igy a békességes türés és az Irásoknak vigasztalások által reménységünk legyen. (Róm. 15:4; 13:1), a legelső helyet foglalja el Nabukodonozor (270) álma és annak isteni magyarázata Dániel próféta által. Dan. 2:31-45.

  Nebuchadnezzar’s Prophetic Dream.
of the Four Universal Empires

Arany Fej =  Babilon Ezüst Karok és Mell =  Medo-    Perzsia Rézből való has =  Görögország Vasból való lábak =  Róma Kő = Isten Országa

Négy Világbirodalom

     A ki tanulmányozza a történelmet az könnyen megmondhatja, hogy az összes birodalmak közül melyik (271) az a négy, a melyet Dániel ir le. Ezek az ugynevevezett világi birodalmak—először Babylon, az arany fő (38. vers) Medo-Perzsia a második, Babylon meg hóditója az ezüst mell; Görögország, Perzsiának a meghóditója, a harmadik a rézből való has.és Róma  a negyedik, az erős birodalom, vaslábszárakkal, vas és agyaggal kevert lábakkal. 

     Ezen birodalmok közül három már megsemmisült és a negyedik, Róma, volt a világi uralkodó Urunk születése idejében, mert a Szentirásban olvassuk, hogy “lőn az napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld beirattatnék”—Luk. 2:1.

    A vasbirodalom, Róma, volt a legerősebb és hoszszabb ideig tartott ki, mint előzői. Tényleg a római birodalom még mindig létezik és képviselve van Európa nemzeteiben. Ezen elosztás a kép tiz lábujjaiban van jelképezve. Az agyag és vassal kevert lábak képviselik az egyház és állam keverékét. Ezt a keveréket a Szentirás: Babylon, zavarnak nevezi el. 

     A mint azt mindjárt látni fogjuk, a kő jelképezi Istennek igaz országát, és Babylon ezt a követ agyaggal pótolta, melyet a római birodalom maradványaival (vas) egyesitett. És ez a kevert rendszer egyház és állam—az egyház névleg egybekelve világ-országaival, a mit Urunk Babylonnak,—zavarnak nevez, ez merészkedik magát kereszténységnek,—Krisztus királyságának nevezni el: Dániel megmagyarázza:—

     “Hogy pedig láttád a vasat elegyülve földi cseréppel: jegyzi,  hogy öszve elegyülnek emberi mag által (az egyház és világ keverve—Babylon), de egymással nem egyesülhetnek, minthogy a vas nem egyesülhet a cseréppel.” 

     És csakugyan ezek sohasem egyesülhetnek teljesen. Továbbá: “Azoknak a királyoknak idejében (azon országoknak, melyek a lábujjakban jeleztetnek, az ugynevezett keresztyén országok—vagy keresztyén világ,) támaszt a mennyei Isten birodalmat, mely örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népnek nem hagyatik, mely elrontja és eltöri mind ezeket (272) a birodalmakat, és az állandó lészen örökké”—Dan. 2:43, 44.)

     Dániel itt nem mondja meg ezen pogány birodalmak megsemmisülésének az idejét, ezt másutt találjuk: de minden körülmény azt látszik magyarázni, hogy manapság ez a vég közel van, mondhatni küszöbön áll. A pápai rendszer sokáig azt állitotta magáról, hogy ő azon királyság, melyet a mennyei Isten igért a földnek, és hogy ezen jóslat beteljesitésében darabokra törte mind a többi királyságot. 

     Az igazság természetesen az, hogy ezen névleges egyház, csupán egyesült a földi birodalmakkal, valamint az agyag egyesült a vassal, és hogy a pápaság sohasem volt Istennek igazi királysága, hanem csakis annak utánzása.

      Egyike a legjobb bizonyitékoknak az, hogy a pápaság nem törte darabokra a többi országokat és hogy azok még mindig léteznek. És most, hogy a nyirkos agyag kiszáradt és “törékeny” lett, elvesziti a hozzá ragadó erejét, a vas és az agyag máris mutatja a szétoszlás jeleit és hamar darabokra fog törni, mikor ráesik a “kő” az igasz királyság.

    Folytatva ezt a magyarázatot. Dániel ezeket mondja:

“A mint láttad, hogy a hegyről kéz nélkül leszakadt kő elrontá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten jelentette meg a Királynak azt, a mi ezután jövendőre leszen: és igaz az álom, és bizonyos annak magyarázata.” (45. Vers.)

     Azon kő, mely a hegyről minden külső befolyás nélkül leesett, mely tönkre teszi és eloszlatja a pogány hatalmakat, jelképezi az igaz Egyházat, Istennek az országát. 

     Az evangyéliumi korszak idejében képződik ez a “kő” ország, ki lesz vágva a hegyből, és alakitva az ő jövő állásának és nagyságának megfelelően—nem emberi kezek által, hanem az igazság szelleme vagy hatalma által, Jehovának láthatatlan hatalma által. Mikor bevégződik, mikor egészen ki lesz vágva, akkor darabokra fogja törni és megsemmisiteni a világ birodalmait. 

     Nem a nép, hanem csak a kormányformák vannak jelezve ezen állóképben és csak ezek lesznek megsemmisitve, (273) hogy a nép felszabadulhasson. A mi Urunk Jézus nem azért jött, hogy megsemmisitse az emberek életét, hanem hogy azokat megmentse. (Ján. 3:1.)

    Vegyük csak emlékezetbe azt az igéretet, melyet a mi Urunk igért vala a Keresztyén Egyház győzedelmeseinek: “A ki győzedelmes lészen, együtt ültetem velem az én királyi székembe”-és “mert a ki diadalmas leend és megőrizendi mindvégig az én cselekedetimet adok annak hatalmat a pogányokon; és birja azokat vasvesszövel; és mint a fazekasnak az edényei ugy megrontatnak; miképpen én is vettem az én Atyámtól.” (Jel. 3:21; 2:26, 27; Zsolt. 2:8-12) 

DÁNIEL LÁTOMÁSA A FÖLDI KORMÁNYRENDSZERRŐL.

     Nebukodonozr látomásában a földnek birodalmait, a világ szempontjából tekintve, látjuk, hogy ezek az emberi dicsőségnek, pompának és hatalmának a fénypontjai, de mindjárt látjuk azok jövendőbeli pusztulását is, mely ki van fejezve abban tényben, hogy fokonkint rosszabodik, aranyból ezüstté és agyaggá.

 
Dioklecián Császár (Kr.u.)245-313 Di

    A világ dicsőiti prózában és versekben ezen állókép szerencsés képviselőit, Nagy Sándort, Ceasárt, Napoleont, stb., kiknek nagysága csak abban mutatkozott, hogy embertársaikat nagyszámban lemészárolták, és kik a hatalom utáni vágyakozásukban milliókat tettek özvegyekké és árvákká. 

    És még most is ez a lelkület uralkodik a lábnak “tiz ujjaiban”, mert manapság is tizenkét millió embernél többet látni felfegyverkezve a modern tudomány minden öldöklő vivmányával, kik csak a parancsot várják, hogy embertársaikat megölhessék.

    Bár egy rövid időre ezen átváltozás viszontagságot és nyomoruságot fog magával hozni, de végre mégis csak meg fogja hozni az igazságosságnak békés gyümölcseit.

 Dániel mondja:

    Nekünk ezek az országok dicsőségtelennek és barominak tünnek fel, azonképpen Dánielnek is ez a négy birodalom mint négy nagy és kegyetlen vadállat tünt fel. És az ő nézete szerint Istennek jövendő országa (a kő) aránylag nagyobb volt mint a minőnek Nabukodnozor azt látta.

Four Great Beasts

    Az első három vadállatnak a leirását (Babylon az oroszlán, Medo- Perzia a medve és Görögország a párducz), melyek az ő fejeikkel, lábaikkal és szárnyaikkal stb. csak képlegesek, mellőzzük, mert kevésbé fontosak, a jelen megfigyelésünkben mint a negyedik vadállat Rómának a leirása.

     A Római Birodalom, borzasztó és szörnyűnek mutatva

“Ezután látám éjszaka a látásomban és ime a negyedik állat rettenetes és iszonyu és igen erős vala; . . és tiz szarva vala ennek. 

 

“Figyelmetes valék e szarvakra, és ime más kis szaru nevekedék ki a többi között, és három az elébbi szarvak közül kiromla a kis szarvu előtt; és ime szemek, mint az ember szemek valának eme szaruban, és száj, mely szól vala nagyokat.” (Dán. 7:7, 8.)

A Római Birodalom három szarva

A „kis Szarv“

     A mint a pápai hatalom befolyása növekedett, a római birodalomnak három hatalma (a Herulok, a keleti Exarchaták és gótok) félre lettek dobva az utból, hogy hely maradjon az ő polgári hatalmának a megalapitására. Ez az utolsó különös és kiváló szarv a pápaság, nevezetes az ő szemei miatt, (mely értelmességét (276) jellemzi) és szája miatt, mely követeléseit és kijelentéseit jelképezi.

     Többek közt elnevezi azt “ördögnek” (Jel. 12:9.) ő mindenesetre a megfelelő nevet szemelte ki, mert Róma véres kivégzései a világban mindeneset re a legördögibb volt az összes birodalmak között. 

     Még a pogány Rómából való átváltozása a pápai Rómává, még abban is a Sátánnak főjellemvonása észlelhető, mert ő is átváltozott, hogy mint a világosság angyala jelenjen meg (2. Kor. 11:14.) és Róma is átváltoztatta magát a pogányságból és jogot tart ahhoz, hogy keresztyénnek neveztessék el,—Krisztus királyságának.*

* Azon körülmény, hogy itt Róma van elnevezve ördögnek, csöppet sem bizonyitja azt, hogy személyes ördög nem létezik, sőt ellenkezőleg. Éppen azért, mert hogy létezik ilyen állat mint oroszlán, medve, párduc az ő ismert tulajdonságaival, azért vannak azok az emlitett birodalmakkal összehasonlitva. És mert csakugyan létezik ördög az ő ismeretes tulajdonságaival; azért van a negyedik birodalom hozzá hasonlitva.

     Mindazonáltal a pápai szarv lesz legelőször megsemmisitve. Hatalma és befolyása már akkor kezdett csökkenni, mikor Napoleon a pápát magával vitte fogoly gyanánt Franciaországba. És mikor sem a pápák átkai, sem pedig imái nem tudták őt kimenteni Napoleon fogságából, nyilvánvalóvá lett a többi nemzetek előtt, hogy a pápaság által állitott Isteni hatalom és erő minden alapot nélkülöz. 

     Ezután a pápák világi hatalma rohamosan hanyatlott mindaddig, mig 1870-ben szeptemberben Victor Emánuel keze által annak utolsó nyoma is eltünt.

     Természetes dolog, hogy sülyedésének egész ideje alatt, nagyhangu istenkáromlásokat hallatott magáról, az utolsót 1870-ben, megsemmisülése előtt egy pár hónappal, mikor a pápai csalhatatlanságot hirdette ki. Mindez meg van emlitve a próféciában: 

“Figyelmetes valék akkor (azaz mikor ezen szarv megsemmisülése már kezdetét vette) a kemény beszédek szavára”, melyeket e kis szaru szól vala. (Dán. 7:11.)

     A megölés és elégetés csak képleges volt, valamint az egész állat, és csakis a jelen rendszeresitett birodalmak végleges és reménynélküli pusztulását jelenti. 

     A 12. versben a próféta külömbséget lát ezen negyedik vadállat elpusztulásában és elődeinek az elpusztulásában. A három előbbinek (Babylon, Perzsia és Görögország) hatalma el lett véve; megszüntek földi hatalom lenni. De nemzeti életük egy ideig még tartotta magát. 

     Görögország és Perzsiának még mindig van kis élete, bár már több évszázad óta meg lettek fosztva világi hatalmuktól. Nem igy lesz ez a negyedik vadálattal vagyis a római birodalommal, mert ez hatalmát és életét is egyszerre fogja elvesziteni. (Dán. 2:35.)

“És látom vala az éjszakai látásomban és ime az égnek felhőiben, mint egy embernek a fia jő vala; és mene a régi idejühöz, és eleibe vivék őket. És ada neki (a Krisztusnak fej és test teljesen) hatalmat és dicsőséget és országot, és minden népek, nemzetek és nyelvek neki szolgálnak; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely nem vétetik és országa meg nem romol.” 

Ezt az angyal igy értelmezi: “És ország és hatalom és országnak nagysága az egész ég alatt adatik a magasságok szenteinek népének, kinek országa örök ország lészen, és minden hatalmasságok neki szolgálnak és engedelmeskednek.” (Dán. 7:13, 14, 27.)

     Ezen nagy feladata teljesitéséhez legelső sorban is szükséges az, hogy ezen pogány uralmakat ledöntse; mert e világnak országai, valamint “e világnak fejedelme” nem fogja magát békésen alávetni, és igy meg kell azt kötözni és karhatalommal megsemmisiteni. 

     És ezért vagyon irva “Hogy megkötözék azoknak királyait vasláncokkal, és azoknak főfő embereit megbékózzák, hogy a megirott itélet szerint cselekedjék ővele. Ez minden ő szenteinek ékességek. (Zsolt. 149:8, 9.)

Jöjjön el a Te Országod

     A mint igy vizsgáljuk a jelen birodalmakat urunknak és Dániel próféta szempontjából, és a mint látjuk, hogy mily vadállatias és kegyetlen és önzö azok (279) természete,, szivünk vágyakozik ezen pogány uralom vége után és örömmel néz elébe azon boldog időnek, a mikor is a jelen kor győzedelmesei megkoronáztatnak, hogy uralkodjanak, megáldják és helyreállitsák a most nyögő teremtést. 

     És bizonyára Istennek gyermekei szivből imádkoznak az Ő Urokkal, hogy “jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a menyben, ugy a földön is”.

Istennek Országa bevezetve lesz mielött e világ országai elbuknak.

     Azt az időt, mely a régi idejü által jelölve van. És miként a többi négy, ennek is először kell, hogy kineveztetését elvegye, vagyis fel legyen állitva, mielőtt gyakorolhatná a hatalmat, levághassa, megsemmisithesse az állatot, vagyis az előtte való országot. A prófétának erre vonatkozó kinyilatkoztatásai teljesen megfelelőek, azt mondja ugyanis: 

“Azoknak a királyoknak idejében (a mikor t. i. nekik még lesz natalmuk) támaszt a mennyei Isten (alapit tekintélyes hatalommal) birodalmat.” És miután az már meg lesz alapitva: “Elrontja és eltöri mind ezeket a birodalmakat és az állandó lészen örökké.” (Dan. 2:44.). 

     Ennélfogva, bárhogy is nézzük a dolgot, Istennek az országa be lesz vezetve, még mielőtt e világnak országai elbuknának, és hogy ennek a hatalma fogja az ő bukását előidézni.

Sátán ereje nem abszolút.

 
Hirohitó Császár

 
Benito Mussolini

A JELEN KORMÁNYFORMÁK MÁS SZEMPONTBÓL NÉZVE.

     A világ uralkodásának legfelsőbb joga és hatalma a Teremtőben, Jehovában van és mindörökké lesz összpontositva, bárkit is enged meg ideiglenes ellenőrködésre. A királyok királya iránti engedetlenség következtében Ádám csakhamar gyöngévé és tehetetlenné (280) vált.

      Mint uralkodó elveszitette azt a hatalmát, melyet mint első gyakorolt erejének hatalma által az alsóbbrendü állatokon. De elveszitette az önuralmát is olyannyira, hogy a mikor akart is jót tenni, az ő gyengesége meggátolta őt abban; ha jót akart is tenni, nem tette, és ha nem is akart rosszat tenni, mégis azt cselekedte.

     Ha nem is akarjuk a lázadó emberiséget kimenteni, mégis kell, hogy rokonszenvet érezzünk hiábavaló törekvéseivel, melyek a saját maguk kormányzását és saját jólétüknek az előmozditását célozták. És némi tekintetben e világ sikereket is ért el, mert tekintetbe  véve ezen birodalom vadállati jellemét, az ő kormányformájuk mindenesetre jobb, mint semilyenféle kormányforma, jobb, mint a törvénytelenség, vagy anarchia. 

     Bár ezen világ fejedelmére (Sátan) nézve az anarchia is elfogadható kormányforma lett volna, de alattvalói ebbe mégsem nyugodtak bele, mert az ő hatalma nem teljes: ő csak az emberiség által közvetve müködik és irányelvei kell, hogy megteleljenek az emberiség gondolkodásmódjának és előitéleteinek. 

     Az embernek Istentől független önuralkodás lebegett szeme előtt, és mikor Isten megengedte ennek a kisérletnek a kivitelét, a Sátán mindjárt felhasználta az alkalmat és igyekezett befolyását és hatalmát az emberiség között növelni. 

     Ez által, mert a nép el akarta felejteni Istenét, (Rom. 1:28.) kitette magát az ő láthatatlan, de hatalmas ellensége befolyásának. Innen következik az is, hogy ezentul az embernek örökké kellett a Sátán áskálódásai ellen és saját maga gyöngesége ellen is küzdenie.

Az emberi kormányzatok igyekeznek az igazságoságot támogatni.

Ahol az igazságoság mellőzve volt, ott forradalmak következtek.

Stalin József

     Hogy mily mértékben érték el e világi kormányformák ezt a célt, az ismét más kérdés, de ez volt ugy a kormányok, valamint az általuk kormányzott népeknek is, kik őket támogatták, a kivánsága. És valahányszor ezen világi kormányformák csakugyan megkisérelték az igazságot béklyókba kötni, akkor vagy el lett vakitva a nép, vagy pedig háboru, vérengzés és lázadás volt az eredménye.

      Ezeknek felebbviteli tanácsuk is volt kétes ügyek elintézésére, a hol egy bizonyos mértékben csakugyan az igazságot szolgáltatták; de bármily tökéletlenek is legyenek azok, a kik ez állásukat elfoglalják, ez intézkedés szükségessége minden kétséget kizárólag látható. 

     Bármily szegények is a kormányformák, azért ezek nélkül a társzdalom gonosz elemei számarányuknál fogva csakhamar legyürik az igazabbat s a jobb elemeket.

Vladimir Lenin

Adolf Hitler
__________

Emberi Kormányzatokk Sokszor Vadállati

     Mig tehát elismerjük  ezen kormányok vadállatias jellegét, mely az igazságtalan uralkodók egy többségének hatalomra való felmagasztalása és a Sátánnak a fondorlata és csalása következtében lett azzá, mely az emberiség gyengeségének gonosz kivánatai és elméletei által müködik, mégis elismerjük azokat, mint a gyenge bukott emberiség legjobb igyekezetét az önkormányzatra. 

     Évszázadok óta engedi Isten ezen kisérletezéseket, hogy az emberek meglássák az eredményt. De bár évszázadokig tartott e kisérletezés, az eredmény épp oly kevéssé kielégitő, mint a világ történelmének bármely korszakában. 

     Tényleg, az elégedetlenség nagyobb tért hóditott manapság, mint bármikor (282) annakelőtte; nem mintha a jelenben nagyobb volna az elnyomatás és igazságtalanság, hanem azért, mert az emberek szemei a tudomány előhaladása következtében megnyiltak.

     Ez a változás nem a mult századok tapasztalataiban leli magyarázatát, hanem természetes következménye a nép általános felvilágosodottságának. A tudásnak eme nagy elterjedése a nyomdászat feltalálával vette kezdetét 1440-ben és ezzel járt a könyvek és folyóiratok mindinkább való elterjedése is. Ezen uj találmány hatása az általános emberiség felvilágositására körülbelül a 16-ik században vette kezdetét és ez időtől kezdve a fokozatos előrehaladás mind ezzel van összekötve. 

     Az általános müvelődés az emberiség között kezdett népszerüvé lenni és az uj találmányok és felfedezések manapság mindennapi események. A tudásnak eme Isten által elrendelt elterjedése, melynek az ő elrendelt idejében meg kellett történnie, egyik eszköz arra, hogy a Sátán nagy befolyása az emberiség között megtöressék, és ezen hatalom megnyirbálása az ő “előkészületének napján” jelzi Isten országának a közeledtét a földön.

A tudás egy felébredést hoz magával, ami az ön-tisztelet és a jogok megvalósitásával van kapcsolatban.

 
Martin Luther King, Jr. 

Rosa Parks

     És a próféta megjövendöli, hogy a tudás gyarapodásával a mindinkább elterjedő elégedetlenség végül egy általános világra szóló lázadásban fogja elérni tetőpontját, melyben minden rend és minden törvény elvész, mely minden osztályra féktelenséget és inséget hoz, de ezen zürzavarnak közepette a mennyei Isten fel fogja állitani az Ő országát, mely ki fogja elégiteni minden ember kivánságát. 

     Saját képtelenségük tudatában, és látva, hogy legjobb erőlködésük is csak féktelenségre vezet, az ember örömmel fogja üdvözölni és örömest fog térdet hajtani a mennyei hatalom előtt és el fogja ismerni annak erős és igazságos uralmát. 

     Ekképpen az embernek ezen végső erőmegfeszitése fogja az alkalmat szolgáltatni Istennek a közbelépésre és el fog erkezni “az összes nemzetek vágyakozása”,--Istennek országa, hatalomban és dicsőségben. (Agg. 2:7.)

     Arra tanitották az Egyházat, hogy a törvényeknek engedelmeskedjék, hogy ismerje el az uralmon lévőknek hatalmát állásukból kifolyólag, még akkor is, ha mint személyek nem méltók a megbecsülésre; hogy fizessék meg az adókat és kivéve azon eseteket, a mikor Isten törvényeivel ellenkezésbe jutnának, ne szegüljenek ellen a világi törvényeknek. (Csel. 4:19; 5:29; Rom. 13:1-7; Mat. 2:21.) 

     Urunk Jézus, az apostolok és a korai Egyház mind törvénytisztelők voltak, bár ők különállóak voltak attól és ezen világ kormányzásában nem vettek részt.

Az Apostolok halála után, Isten Országa eljövetelének hirdetése népszerütlen volt.

     Ők polgárai es örökösei a mennyei országnak (Efez. 2:19.) és mint ilyenek, e világ birodaimaiban csakis azon jogokat követeljék, melyek idegeneknek is megadatnak, az ő életcéljuk nem az, hogy segitsék e világot, a jelenlegi állapotában kijavitani sem az annak jelenlegi ügyeibe avatkozni, mert ugyis hiábavaló kisérletezés volna a világ javitása, mert a világnak az utja egész határozottan meg van állapitva a Szentirásban és teljesen annak a hatalmában van, ki a kellő időben nekünk fogja adni az országot. 

     Az igaz Egyháznak a befolyása e világra, most és azelőtt is, mindig csekély volt, oly csekély, hogy politikailag semmit sem számitott; de bármi nagy lett légyen is, nekünk mégis követnünk kell Urunk és az apostolok tanitásait és példáit. Tudva azt, hogy  Istennek szándékában van, hogy e világ teljesen kipróbálja az önuralomra való képességét, és az igaz Egyház bár e világban van, még sem legyen e világból való. 

     A szentek befolyásolhatják e világot, de csakis az ettől való különválásuk és az ő világosságuk fénylése által és ekképpen az ő életmódjuk által az igazság szelleme, lelke megjavitja a világot. 

     A béke fejedelmének a menyasszonya békével és engedelmességgel, minden igaz törvény iránt, tehát mint békeszerző törvénytisztelő, igyekezzék rámutatni Isten országára és azon áldásokra, mely abban lészen, de nem azáltal, hogy beavatkozzék a világi politikába, a mi által esetleg háborukba is keverődhetik, gyakorolja a jót, mint Urunk világi képviselője.

A Pápa koronázása Charlemagne-ba

     De némelyek javitani akartak Isten tervezetén és a helyett, hogy szenvedtek volna, igyekeztek az Egyházat abba az állapotba hozni, hogy a világgal kegyben legyen egy társulás által az őket követő földi hatalmakkal. Igyekezetüknek meg is volt a sikere. Megalakult a pápaság, mely idővel az összes nemzetek anyjuk és királynéjuk lett. (Jel. 17:3-5; 18:7.)

     Csakhamar ju elméleteket és álbölcselkedést talált ki, hogy uj irányát látszólag igazolja, elhitette magával és a nemzetekkel is, hogy Krisztusnak az igért milleniumi uralma máris elérkezett, és hogy Krisztus a király a pápák által volt képviselve, a kik uralkodtak a földi királyokon, mint Krisztus helytartói és az ő igényei a csalásban eredménynyel is járt, mert “megrészegitette az összes nemzetségeket” az ő tévtanai által. (Jel. 17:2.) 

     Azzal félemlitve meg őket, hogy örökös gyötrelemben lesz része mindannak, ki igényeinek ellenszegül. Csakhamar Európa majdnam összes királyai az ő rendelete alapján és az ő állitólagos hatalma következtében lettek koronázva, vagy koronájuktól megfosztva.

     Mert bár a reformátorok elvetették a pápáknak eme egyházi törvényhatóságát, stb., azért ők ezen tisztelethez mégis ragaszkodtak, melyhez a földi királyok jöttek hozzátenni a keresztyén országot. Ez által a reformátorok ugyanabba a hibába estek, a mennyiben az uralkodói jogokat gyakorolták. Kinevezték és szentesitették a kormányformákat, királyságokat és ezeket keresztyén királysagoknak vagy Krisztus királyságainak nevezték el. Igy sokat hallunk ma e talányról, “A keresztyén világ”-ról, a mely csakugyan egy talány, ha a Szentirás igaz elveinek e világánál megvizsgáljuk. 

     Urunk az ő tanitványairól ezeket mondja: “Nem e világból való, miképpen én is nem e világból való vagyok”. És Pál apostol megfedd bennünket, mondván: “Ne legyetek szabva e világhoz”. (Jan. 17:16; Rom. 12:2.)

     Isten soha sem engedte meg, hogy ezen országok Krisztus nevével neveztessnek el. Ezen névleges Egyház által megcsalatva, ezen nemzetek hamis zászlók alatt hajóznak és olyasmit állitanak magukról, a mi nem felel meg a valóságnak. 

     Az egyetlen jogcimük, eltekintve a népek szavazatától, az, hogy Isten megengedi létezésüket bizonyos ideig, a mint azt Nebukodonozornak meg mondta, mindaddig, a mig el nem jön az, a kinek joga van a birodalomhoz.

     Ezen tökéletlen országoknak az ő tökéletlen tövényeivel, önző és romlott uralkodóival egyben amaz állitása, hogy az ő országai a mi Urunké s Krisztusé volna, egy nagy guny Krisztus igazi királyság’ra nézve, mely előtt ezek rövidesen megbuknak, és melyben a “béke fejedelme” uralkodni fog.” (Ézsaiás 32:1.)

Illetlen Egyesülése az Egyháznak a Kormányzatokkal

     Egy másik kormány sérelem, mely ezen tévedésből ered, az, hogy Isten gyermekeinek a figyelme ez által el lett téritve az igért mennyei országtól és egy helytelen ismeretbe és meghittségbe kerültek a világi országokkkal, annyira, hogy majdnem sikertelen megkisérleni (287) kisérleni beoltani ezen vad világi törzsekbe a keresztyéni kegyeket és erkölcsöket, mig végül kezdették elvetni a Szentirás tanitásait az igaz országot és az abba vetett reményeket illetőleg.

      Ezen csalódás hatása alatt igen sokan arra törekednek most, hogy Istennek neve be legyen kebelezve az Egyesült Államok alkotmányába is, hogy ez által ez is keresztyén nemzetté váljék. A református presbyteriánusok már évek óta nem szavaznak és hivatalokat sem vállalnak ezen kormány alatt, mert ez nem Krisztus királysága. És ez által ők elismerik annak a helytelenségét, hogy keresztyének más kormányformában vesznek részt. 

     Mi nagyon is rokonszenvezünk ezen érzéssel, de csöppet sem azzal a következtetéssel, hogy ha Istennek neve emlitve van az alkotmányban, akkor ez a tény átváltoztatná ezt a kormányformát, e világ országait a Krisztus királyságává és akkor szabadság adatik nekik, hogy szavazhatnak és hivatalt vállalhatnak. Mily oktalan gondolkodásmód! 

     Mily nagy a csalódás, a melylyel e paráznák anyja “megrészegitette” az összes nemzetségeket (Jel. 17:2.) mert hasonló értelemben azt állitják, hogy az Európában levő országok is át lettek irva Sátántól Krisztushoz, és ez által lettek ők is “keresztyén nemzetekké”.

     Ne felejtsük el, hogy e föld nemzetei közül a legjobb és a leggonoszabb is csak “e világnak” országaihoz tartozik, a kiknek Istentől lévő engedélyük a hatalomra mostanában már le fog járni, hogy helyet adjanak rendes és jogos utódjuknak, a Messiás királyságának, az ötödik világbirodalomnak e földön (Dan. 2:44; 7:4,14,17,27.) és ha ezt figyelembe vesszük, akkor azzal sokat fogunk használni az igazság megállapitására és a tévedések megszüntetésére.

     Tényleg igen sokan arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy a keresztyénség maga csak szemfényvesztés minden alap nélkül és hogy az karöltve a polgári uralkodókkal, csak azt az egy célt szolgálja, hogy megfékezze a szabadságra vágyódó népet.

     De ők nem fogják ezt megtenni, és nem is tehetik meg az ő jelen bukott állapotukban és igy önzéssel felfegyverkezve harcolnak az uralomért és a világnak birodalmai csakis a nagy nyomoruság idejében, a milyen még nem volt, a mióta a nemzetek kezdtek lenni, fog eltünni. 

     Azokhoz, kik hiába próbálják fenntartani uralmukat, mely elveszett, mikor az uralom annak adatik, a kit jogosan megillet, szól az Ur, figyelmeztetve őket, hogy ellene harcolnak és hogy e harcban minden bizonynyal ők fognak elesni, ezeket mondja:

A Pápa lábait csokolgatva – egy téves alkalmazás a versnek “csokoljátok a Fiút“ (Istennek Felkent Fia). A föld kormányzoi meg kell bánják büneiket, hogy elkerülhessék Istennek haragát.

“Miért dühösködnek a pogányok és a népek, miért gondolnak hiábavalókat? A földnek királyai összegyülnek és a fejedelmek tanácsot (289) tartanak egyetemben az Ur ellen és az ő Krisztusa ellen, ezt mondván: szakgassuk le az ő köteleit, és rázzuk le rólunk az ő igáikat!

“A ki lakozik az egekben neveti, az Ur meg czufolja őket. Akkor szól az ő haragjában nekik, és busulásában megrettenti őket, ezt mondván: 

“Én pedig választottam az én királyomat Sionon, az én szent hegyemen . . . Most azért ti királyok legyetek eszesek: Ti földnek birái tanuljatok! 

“Szolgáljatok az Urnak félemben és örüljetek neki rettegésben. Csókolgassátok a fiát, Istennek felkentjét, hogy meg ne haragudjék, és elvesszetek a ti utatokon; mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, kik biznak ő benne.” (Zsolt. 2:1-6,10-12.)