13. Fejezet

E Világnak Országai

TIKingWorldImage.jpg (18867 bytes)

Az első uralom.—Annak eljátszása.—Annak megváltása s visszaállitása.—Isten képleges országa.—A bitorló.—A jelen uralom két változatossága.—Isten által elrendelt hatalmak.—Nebukodnozor látomása ezekről.—Dániel látomása és magyarázata.—E világ országai más szempontból nézve.—Áz egyház és a jelen kormányok közti helyes viszony.—A királyok isteni jogának rövid vizsgálata.—A keresztyénség állitásai helytelen.—Egy jobb remény az ötödik általános uralkodásba.

 


Az ember Isten képére volt teremtve.


„Férfiuvá és asszonyá teremté őket.“

 

     A teremtésről szóló könyvben Isten kifejti földi teremtésének a célját s annak kormányzását:

Azután mondá Isten: Teremtsünk embert a Mi ábrázatunkra s a mi hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halain, az égen repdeső madarakon, a barmokon és mind az egész földön, és a földön csuszómászó minden állatokon. 

Termté Isten azért embert az Ő képére, az Istennek képére teremté azt: Féfiuvá és asszonynyá teremté őket és megáldá Isten őket és mondá nekik az Isten:

Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá: és uralkodjatok a tengernek halain, az égnek repdeső madarain és a földön csuszó-mászó állatokon.


Ádámnak a földön való uralkodás volt adva.

     Igy a földön való uralkodás emberiség kezébe volt letéve, mely emberiség az első emberben Ádámban volt képviselve, ki tökéletessége révén teljesen megfelelő volt arra, hogy a földön ur, uralkodó vagy király legyen. A sokasodásra, a föld betöltésére és a többi teremtmények fölött való uralkodásra vonatkozó parancsolat nemcsak Ádámnak szólt egyedül, hanem az egész emberiségnek. 

     “Hajtsátok azt birodalmatok alá” stb. Ha az emberiség megmaradt volna tökéletes és bünnélküli állapotában, ez uralom nem csuszott volna ki a kesei közül soha.

Isten nem azt a jogot adta az embernek, hogy embertársai fölött uralkodjon.

 

Slavery.jpg (21090 bytes)
Istennek terve az ember részére nem rabszolgaság volt.

     (263) Meg kell figyelnünk azt a tényt, hogy ebben a parancsolatban Isten nem azt a jogot adta az embernek, hogy embertársai fölött uralkodjék, hanem az egész emberiségnek meg adta a földön való uralkodás jogát, hogy azt müveljék és hogy a föld adományait a közös jólét emelésére forditsák.

      Nemcsak a növény és ásványvilág van ezek szerint alá vetve az emberiség akaratának, hanem még az állati élet minden különféle faja is az ő rendelkezésére van bocsátva. 

     Ha az emberiség megmaradt volna tökéletesnek, ha az emberiség megvalósitotta volna a Teremtő eredeti tervét, akkor idővel számban megsokszorozodva, felmerült volna annak a szüksége, hogy az emberek tanácskozásra, hogy találjanak utat és módot arra, miként kell a közös áldásokat igazságosan és bölcsen szétosztani. 

Isten egy kormányzatot tervezett, amelyben minden egyes ember egy fejedelem lehetett volna --      És mint hogy az idők folyamán óriási számuknál fogva, lehetetlenség lett volna, hogy mind együttesen tanácskozzanak annak, a szüksége állott volna elő, hogy kiválasszanak a saját körükből embereket, kik őket e tanácskozásban képviseljék, kik kifejtik közös kivánságaikat és kik helyettük cselekszenek, Es ha mind az emberek tökéletesek lettek volna, tökéletesek észben, testben és erkölcsben, és ha mindenki szerette volna Istent és az ő fennhatóságát, ha mindenki szerette volna szomszédját ugy, mint saját magát, akkor a dolgok ilyként való elrendezésében nem lett volna surlódás.
a világegyetem Legfelsőbb Uralkodojával összhangba, Akinek törvénye a szeretet.

Love1.jpg (18614 bytes)
A szeretet Isten törvényének a beteljesitése.

     Latjuk ebből, hogy a Teremtő eredetileg köztársaság formájában rendelte el a földi uralmat, oly uralom tehát, melyben minden egyes egyén részesülhetett volna, melyben minden egyes a saját fejedelme lehetett volna, minden tekintetben elegendő képességgel hivatasának betöltésére, saját maga, és a közjó érdekében. 

     Ez a földi uralom örökké tartó folytonossága, mely az emberre ruháztatott, csakis egy feltételhez volt kötve, mely nem volt más, mint hogy ezen istenileg adományozott uralkodás a mindenség Legfelsőbb Uralkodójával összhangzatban maradjon, mely legfelsőbb uralkodónak ugyszólván egyetlen törvénye a (264) Szeretet. 

     “A törvénynek betöltése” a szeretet. “Szeressed a Te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből . . . . “Es szeressed felebarátodat, mint tenmagadat.” Róm. 13:10; Máté 22: 37-40.

Ádám engedetlensége által elvesztette életét és a földi uralkodásra való jogát.

     Dávid, dicsérve Istent, ezen nagy kegyekre vonatkozólag, mely az emberre ruháztatott ezeket mondja: 

“Teremtetted őt valamennyire alacsonyabbá az angyaloknál, mindazonáltal dicsőséggel és tisztességgel ékesitetted őt, tetted őt, minden a Te kezednek munkáin urrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá.” (Zsolt. 8:6, 7.) 

     Az Ádám kezébe és ezáltal az emberiség kezeibe letett uralom volt Isten országának az első megalapitása ezen a földön. Az ember, mint Isten képviselője gyakorolta az uralmat. De az embernek a legmagasabb uralkodó iránt való engedetlenségének nemcsak az volt a következménye, hogy életét veszitette el, hanem életével együtt elveszitette mine Isten képviselője a földi uralkodásra való minden jogát is. Az ember azután csak lázadó volt, ki megfosztva trónjától halálra lett itélve. 

     Akkor aztán nagy gyorsan Istennek az országa e földön is megszünt és azóta az nem is állitatott vissza, kivéve rövid ideig Israelben, és akkor is csak képleges értelemben. Bár az ember elveszitette a paradicsommal az élethez és az uralkodáshoz való minden jogát, egyiktől sem lett mindjárt megfosztva, és mig az eljátszott élet tart, addig az embernek szabadjára áll, hogy földi uralmát saját tehetsége és belátása szerint gyakorolja, mig Istennek a kellő idejében, az a ki megvette és igy őt jogosan megilleti el nem veszi azt.

Urunk halála megvásárolta az embert és az ő uralkodási jogát.

Jesus11Death.jpg (10555 bytes)

     Urunk halála nemcsak az embert váltotta meg, hanem vele együtt annak az életre és földi uralkodására való minden jogát is. Minthogy ő váltotta azt meg, ő vásárolta azt meg, az most jogosan őt illeti, ő a jogos örökös és kellő időben rövidesen birtokba is fogja azt venni. (Eféz. 1:14.)

      De, minthogy Urunk nem azzal a szándékkal vásárolta meg az embert, hogy őt most már mint rabszolgát tartsa, hanem hogy azt (265) ismét visszaállitsa eredeti állapotába, és földi uralmába: ő megvásárolta az ember eredeti áldásait is, hogy majdan ezekkel is elláthassa őt, amikor ismét képes lesz azon áldásokkal élni, Isten akaratával összhangzában. 

     Ebből következik az is, hogy a Messiás földi uralma nem lesz örökkévaló. Csak addig fog tartani, mig erős vas uralma által minden lázadás és engedetlenség le lesz törve, mig a bukott emberiség viszsza lesz állitva eredeti tökéletességébe, mikor ők ismét képesek lesznek a földi uralomra, a hogy az eleinte elhatározva volt.

      Mikor ekképpen vissza lesznek állitva, akkor ismét az Isten országa lesz a földön Ő általa kinevezett emberképviselő alatt. A zsidó korszak idejében Isten a zsidó nemzetet ugy szervezte, mint az Ő országát, Mózes és a birák alatt: egy köztársasági formában, de ami csak képleges volt. 

Israel a megigért királyságnak mintaképül szolgált.

ThroneA.jpg (6634 bytes)

     A későbbi időben alakult zsarnoki uralmak, különösen Dávid és Salamon alatt, némi tekintetben azon igért királyságnak az előképei voltak, mikor a Messiás fog uralkodni. A 78. Zsolt. 70 és 71 verséből tanuljuk, hogy a többi népektől eltérőleg Izraelnek Jehova volt a királya és hogy az uralkodók csak névszerint gyakorolták jogaikat ő alatta. 

     Ugyanezt látjuk egész határozottan a Krónikák 2. könyvének 13:8 és a Krónikák 1. könyvének 29:23 verseiben, a hogy Izrael mint “az Urnak országa” van elnevezve, és ahol azt is olvassuk, hogy Salamon “az Urnak trónusában ült.” Ahelyett, hogy atyja Dávid trónusában ült volna, holott megelőzőleg az uralkodott, 40 esztendeig, követve Sault az első királyt. 

Az Israel jelképes királysága megdöntve volt ...      Mikor Izrael népe áthágta Isten parancsolatait Isten előbb több izben megfenygette őket, mig végül teljesen elvette tőlük az ő országukat Sédékiás napjaiban, ki az utolsó uralkodó volt Dávid nemzetségéből. A királyi hatalom uralkodó pálmája el lett véve. És evvel megszünt Istennek képleges országa is.

     Isten erre vonatkozó itélete e szavakban van kifejezve: “Te pedig Izraelnek hamis és hitetlen fejedelme, kinek napja és ideje eljött, hogy vége legyen álnokságodnak: (266) ezt mondja az Ur Isten: 

“Elveszem a királyi süveget és elveszem a királyi koronát a fejedről és nem lészen ez: . . . . elforditom, eldorditom elforditom azt: ez is nem lészen többé mindaddig, mig nem eljő az, a kié az itélet, és adom annak.” (Ezek. 21:25-27.) 

     Hogy ezen jövendöles beteljesüljön Babylon királya megtámadta Izrael népét azt fogságba ejette és királyukat elmozditotta. Bár az Izraeliták nemzeti léte a későbbi időkben Cyrus Mede által ismét helyre lett állitva, mégis ők ezentul alattvalói és adófizetői voltak a Medo-perzsáknak, görögöknek és rómaiaknak, mig végül K. u. 70-ben nemzeti önállóságuk teljesen elveszett. Ez időtől fogva szét vannak szórva az összes nemzetek köz…ott.

addig, amig Krisztus, a jogos örökös, igénybe veszi jogát.

 

 

Kr.u. 70 ota Israel szétszórva volt minden nemzet közé.

     Az ember bünbeesése óta Izrael országa az egyetlen, melyről Isten elismerte volna, hogy az csak némileg is az ő uralmát, az ő törvényeit stb. képviseli. Számtalan nemzet, számtalan királyság volt azelőtt és azután is, de egyik sem állithatta joggal magáról, hogy Isten a megalapitója, vagy hogy uralkodók Isten képviselői. 

     Mikor elvette Sédékiástól a koronát, mikor Izrael mint nemzet megesemmisült, ki lett jelentve, hogy az meg lesz semmisülve mindaddig, mig Krisztus a világnak jogos örököse, meg nem jelenik és jogát nem követelli. Igy következetesen az összes egyéb hatalomban levő országok az Isten országának ismételt megalapitásáig csak annak bélyegeztetnek és neveztetnek “e világ országainak”, melyek “e világ fejedelme” alatt állanak. 

     “Es ennélfogva mindazon királyságok ama követelése, hogy őket mint “Isten országainak” ismerjék el, hamis és észszerütlen. Isten országa Krisztus első földre jövetele alkalmával sem lett megalapitva (Luk. 19:11, 12). Akkor és azóta Isten az emberiség közül választja azokat, a kiket méltónak talál arra, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak és hogy annak a trónnak örököstársai legyenek. 

     Krisztus csakis második földre jövetele alkalmával fogja megalapitani Isten országát és fog uralkodni (267) dicsőségben és hatalomban, mint az egész mindenség ura.

TitusArch3.jpg (6838 bytes)
TitusArch5.jpg (8718 bytes)

TitusArch4.jpg (12732 bytes)

Titus Boltivje, Róma, Olaszország

     Titusz Boltivje, amelyen a zsidó menorah van ábrázolva ahogy a Templomból volt elvive, Jeruzsálem elfoglalásáról Titusz által emlékezik meg.

Minden más királyság e világ királyságainak“ van nevezve.      Izrael országát kivéve az összes többi országok a Szt. Irásban pogányországoknak neveztetnek el. “e világ országainak” e világ fejedelme a Sátán alatt. Isten országának eltörlésével Sédékiás napjaiban a világon nem volt kormány, melyet Isten elismert volna, vagy melynek törvényes uralkodás módját Ő felül vizsgálta volna. 

     A pogányok kormányzóit Isten közvetve elismeri, a mennyiben kijelentette (Luk. 21:24), hogy ezen időköz alatt a pogány kormányok fognak uralkodni Jeruzsálem és a vilég fölött.

     Ezen időköz, mely az Isten trónjának és kormányzatának eltávolitása, és ugyanannak Krisztusban nagyobb hatalommal és dicsőséggeli helyreállitása között van, szentirásilag “a pogányok idejének” van nevezve.
„... Jeruzsálem megtapostatik a pogányoktól, miglen betelik a pogányok ideje.“ Lukács 21:24

 

A bukott ember bebizonyitotta képtelenségét arra, hogy kormányozza saját magát.

Holocaust.jpg (9417 bytes)

     A pogányok ezen ideje vagyis azon évek, melyben “e világ országainak” meg van engedve, hogy uralkodnak, meg van jelölve és határozott, és ugyanigy meg van jelölve a Szent irásban Isten országának a visszaállitása is a Messiás alatt.

     Bár ezen pogány kormányok rosszak, mégis “Isten által ők igen bölcs célra vannak megengedve, vagy elrendelve” (Rom. 13:1.). Ezeknek tökéletlensége és igazságtalan kormányzása általánosságban jó lecke az elfajult emberiségnek és legjobban bizonyitja a bünbeesett ember képtelenségét, hogy maga magát kormányozza. 

     Isten megengedi nekik, hogy saját szándékaikat keresztül vigyék, a mennyire képesek és csak akkor lép közbe, ha össze ütköznek saját tervezetével.

     Isten elhatározta, hogy esetleg mindenki fog dolgozni a közjóért a saját belátása szerint, és hogy végül “még az embereknek haragja is dicsőiteni fogja őt.” Azok pedig, kik nem akarnak a jóért dolgozni, “kik semmi célnak nem élnek, azokat körülveszed”. Zsolt. 76:11.
Sátán elferditette Istennek jellemét és megvakitotta az embert az igazsággal szemben.

 

Persecution3.jpg (49721 bytes)

     Az embernek arra való teljes képtelensége, hogy tökéletes uralomformát állitson fel, az ő bukott gyenge (268) természetének és erkölcstelen állapotának tulajdonitható. Ez a gyengeség mely magában véve is elegendő ok lett volna arra, hogy az ember tökéletes kormányforma előállitására képtelen legyen, még növelve lett a sátán befolyása által, ki először birta rá az embert, hogy a Legfelsőbb uralkodóval szemben engedetlen legyen. 

     A Sátán mindig kihasználta az embernek ezt a gyengeségeét, a jót rossznak, a rosszat pedig jónak tüntetve fel, és igy hamisan ismertette Istennek jellemét, törvényét és olyannyira elvakitotta az emberiséget, hogy az igazságot többé nem volt képes megismerni. 

     Igy munkálkodva “a vakmerő embereknek a szivében” (Eféz. 2:2) végre is hatalmába keritette őket és lett belőle, a mint az Ur és az apostolok őt hivják: e világnak fejedelme vagy uralkodója (Jan. 14:30; 12:31 . . . Ő nem jog szerint fejedelme e világnak, hanem csak bitorlója;és fejedelemségét csak csalással és a bukott emberiség ámitása által érte el. És mert ő csak bitorló, azért ő summásan is el lesz mozditva, Ha neki joga volna ezen világ fejedelemségéhez, akkor nem bánnának el vele ekképpen.

Amikor a pogányok ideje lejár, Sátán meg lesz kötötzve és meg lesz döntve.      Látjuk ebből tehát, hogy a földi uralomnak, amint az a jelenben létezik, van látható és láthatatlan része. Az első a (lelki) a szellemi fejedelem, a Sátan, az utóbbi pedig az ember, a látható földi királyság, a szellemi fejedelemnek, a Sátánnak befolyása alatt. 

     Sátán csakis azért, hogy eme hatalomnak a birtokában volt, ajánlhatta fel az Urnak, hogy neki adja a világ minden országát és dicsőségét, ha leborulva őt imádja. (Máté 4:9.) A pogányok idejének végével véget ér a jelen világ uralmának mindkét része is, a Sátán meg lesz kötözve és a világnak országai meg lesznek semmisitve.

Poverty3.jpg (52106 bytes)      A bukott elvakult emberiség évszázadok óta fárad nehéz utján, és bár minden lépése küzdelemmel jár, bár legjobb igyekezete is hiábavalónak bizonyult, mégis mindig ama reményben ringatta magát, hogy már elérkezett az ő bölcsészeik által kilátásba helyezett aranykor.

      Az emberiség nem tudja, hogy még nagyobb szabadulás vár reá, mint a minőt remél és (269) a miért fohászkodik, a megvetett Nazarenus és követői révén, kik mind Istennek fiai, rövidesen megjelennek uralkodói hatalomban, az emberiség felszabaditására. Róm. 8:22, 19.

     Azon célból, hogy Istennek gyermekei ne tapogatódzanak a sötétségben, a jelen rosz kormányzatok engedélyét és egy jobb kormányzatban az ő leendő végcélját illetőleg, mikor ezen országok az ő gondviselő hatalma alatt betöltötték a célt, a mire engedve voltak, Isten prófétái által több körképhez hasonló látványt nyujtott nekünk “e világ országairól”, bátoritásunkra egyszersmind kimutatva azt is, hogy e világnak országai az ő igazságos és örökké való országának megalakitása által a Messiás, a béke fejedelme alatt meg lesznek semmisitve.
Isten megengedélyezte a világ birodalmainak, hogy uralkodjanak.      Hogy az embernek jelen igyekezete az uralom gyakorlása nem áll ellentétben Jehova akaratával és hatalmával, hanem ellenkezőleg, hogy az az ő engedelmével történik, azt lagjobban megmagyarázza Istennek üzenete Nebukodonozorhoz, melyben Isten engedélyt ad a négy birodalom uralkodására, mindaddig, mig elérkezik Krisztus uralkodásának az ideje. Ez a négy birodalom Babylon, Medo-Perzsia, Görögország és Róma. (Dan. 2:37-43). Ez mutatja, hogy hol fog ezen uralom határideje végződni. 

 

Dan7PhotoDrama.jpg (14319 bytes)

 

     A midőn most rövidesen be fogunk pillantani ezen prófétai látképbe, ne felejtsük el azt, hogy ezek Babylonnal veszik  kezdetét, abban az időben, mikor Izrael országa az Ur képletes országa már végetért.

Napukodonozor látomása a földi kormányzatokról.

     Ama dolgok közül, melyek régen megirattak “a mi épülésükre” és hogy a hatalmasságok iránt engedelmesek legyünk, hogy igy a békességes türés és az Irásoknak vigasztalások által reménységünk legyen. (Róm. 15:4; 13:1), a legelső helyet foglalja el Nabukodonozor (270) álma és annak isteni magyarázata Dániel próféta által. Dan. 2:31-45.

   Dániel ez álmot megmagyarázván a következőket mondotta:

“Te, ó király látád, és ime egy nagy állókép, nagy és jeles tekintetü, áll vala előtted és az ő ábrázata rettenetes vala. 

Annak az állóképnek a feje jeles aranyból vala, az ő mejje és az ő karjai ezüstből; a hasa és oldalai rézből. 

Az ő szárai vasból, lábai részszerint vasból, és részszerint cserépből, nézed vala ezt mindaddig, mig egy kő lehasad kéz nélkül és eltörte az állóképet az ő vas és cserép lábairól, és apróra rontá őket.

“Akkor együtt elromla a vas, cserép, réz, ezüst és arany és lőnek, mint a polyva a nyári szérün, melyet a szél felveszen és semmi helyét sem találni: az a kő pedig, mely leüté az állóképet, nagy hegygyé lön, és betölté az egész földet.

“Ez az álom, és magyarázatját is megmondjuk a király előtt. Te, ó király! királyoknak királya vagy, mert a mennyei Isten,  országot, hatalmat, erőt és dicsőséget adott neked, (itt látszik meg a pogány országok vagy hatalmak, melyek Isten által lettek rendelve). 

És valahol lakoznak ember fiai, mezei oktalan állatok és égi madarak, adta azokat a te kezedbe és urrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany fő.

“És utánad támad más birodalom, kisebb a tiédnél, és harmadik birodalom réz, mely az egész földön uralkodik.

Dan2Image2.jpg (8616 bytes)

 És a negyedik birodalom leszen erős mint a vas, mert miként, hogy a vas eltör és elront mindeneket és miként a rontó pöröly: azonképpen e birodalom is mindent eltör és egyberont. 

Hogy pedig láttad lábait és ujjait cserépből és részserint vasból, a birodalom kétfelé oszol, és valami vaserősség lészen ő benne, a mint láttad, hogy a vas elegy volt, a földi cseréppel. 

És hogy a lábaujjai részszerint vas, részszerint cserép, lészen az a birodalom részszerint erős, és részszerint lesz romlandó.”

  Nebuchadnezzar’s Prophetic Dream.
of the Four Universal Empires

Daniel7Image.jpg (6708 bytes)  
Arany Fej Babilon
Ezüst Karok és Mell =  Medo-
   Perzsia
Rézből való has Görögország
Vasból való lábak Róma
= Isten Országa

 

Négy Világbirodalom

     A ki tanulmányozza a történelmet az könnyen megmondhatja, hogy az összes birodalmak közül melyik (271) az a négy, a melyet Dániel ir le. Ezek az ugynevevezett világi birodalmak—először Babylon, az arany fő (38. vers) Medo-Perzsia a második, Babylon meg hóditója az ezüst mell; Görögország, Perzsiának a meghóditója, a harmadik a rézből való has.és Róma  a negyedik, az erős birodalom, vaslábszárakkal, vas és agyaggal kevert lábakkal. 

     Ezen birodalmok közül három már megsemmisült és a negyedik, Róma, volt a világi uralkodó Urunk születése idejében, mert a Szentirásban olvassuk, hogy “lőn az napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld beirattatnék”—Luk. 2:1.

    A vasbirodalom, Róma, volt a legerősebb és hoszszabb ideig tartott ki, mint előzői. Tényleg a római birodalom még mindig létezik és képviselve van Európa nemzeteiben. Ezen elosztás a kép tiz lábujjaiban van jelképezve. Az agyag és vassal kevert lábak képviselik az egyház és állam keverékét. Ezt a keveréket a Szentirás: Babylon, zavarnak nevezi el. 

     A mint azt mindjárt látni fogjuk, a jelképezi Istennek igaz országát, és Babylon ezt a követ agyaggal pótolta, melyet a római birodalom maradványaival (vas) egyesitett. És ez a kevert rendszer egyház és állam—az egyház névleg egybekelve világ-országaival, a mit Urunk Babylonnak,—zavarnak nevez, ez merészkedik magát kereszténységnek,—Krisztus királyságának nevezni el: Dániel megmagyarázza:—

     “Hogy pedig láttád a vasat elegyülve földi cseréppel: jegyzi,  hogy öszve elegyülnek emberi mag által (az egyház és világ keverve—Babylon), de egymással nem egyesülhetnek, minthogy a vas nem egyesülhet a cseréppel.” 

     És csakugyan ezek sohasem egyesülhetnek teljesen. Továbbá: “Azoknak a királyoknak idejében (azon országoknak, melyek a lábujjakban jeleztetnek, az ugynevezett keresztyén országok—vagy keresztyén világ,) támaszt a mennyei Isten birodalmat, mely örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népnek nem hagyatik, mely elrontja és eltöri mind ezeket (272) a birodalmakat, és az állandó lészen örökké”—Dan. 2:43, 44.)

     Dániel itt nem mondja meg ezen pogány birodalmak megsemmisülésének az idejét, ezt másutt találjuk: de minden körülmény azt látszik magyarázni, hogy manapság ez a vég közel van, mondhatni küszöbön áll. A pápai rendszer sokáig azt állitotta magáról, hogy ő azon királyság, melyet a mennyei Isten igért a földnek, és hogy ezen jóslat beteljesitésében darabokra törte mind a többi királyságot. 

     Az igazság természetesen az, hogy ezen névleges egyház, csupán egyesült a földi birodalmakkal, valamint az agyag egyesült a vassal, és hogy a pápaság sohasem volt Istennek igazi királysága, hanem csakis annak utánzása.

      Egyike a legjobb bizonyitékoknak az, hogy a pápaság nem törte darabokra a többi országokat és hogy azok még mindig léteznek. És most, hogy a nyirkos agyag kiszáradt és “törékeny” lett, elvesziti a hozzá ragadó erejét, a vas és az agyag máris mutatja a szétoszlás jeleit és hamar darabokra fog törni, mikor ráesik a “kő” az igasz királyság.

    Folytatva ezt a magyarázatot. Dániel ezeket mondja:

“A mint láttad, hogy a hegyről kéz nélkül leszakadt kő elrontá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten jelentette meg a Királynak azt, a mi ezután jövendőre leszen: és igaz az álom, és bizonyos annak magyarázata.” (45. Vers.)

     Azon kő, mely a hegyről minden külső befolyás nélkül leesett, mely tönkre teszi és eloszlatja a pogány hatalmakat, jelképezi az igaz Egyházat, Istennek az országát. 

     Az evangyéliumi korszak idejében képződik ez a “kő” ország, ki lesz vágva a hegyből, és alakitva az ő jövő állásának és nagyságának megfelelően—nem emberi kezek által, hanem az igazság szelleme vagy hatalma által, Jehovának láthatatlan hatalma által. Mikor bevégződik, mikor egészen ki lesz vágva, akkor darabokra fogja törni és megsemmisiteni a világ birodalmait. 

     Nem a nép, hanem csak a kormányformák vannak jelezve ezen állóképben és csak ezek lesznek megsemmisitve, (273) hogy a nép felszabadulhasson. A mi Urunk Jézus nem azért jött, hogy megsemmisitse az emberek életét, hanem hogy azokat megmentse. (Ján. 3:1.)

A kő, amely a hegyről szakad le Istennek országát jelképezi ...
Dan2Stone.jpg (2402 bytes)
    A kő elkészitésének  ideje alatt, mig ki lesz vágva, elnevezhető embryo-hegynek, tekintve az ő jövendőbeli rendeltetését; ily ertelemben az egyházat is Isten országának lehet nevezni, és tényleg néha igy is nevezik. De tényleg ez a kő nem lészen hegygyé mindaddig mig az álló képet össze nem törte. Ekkép lesz majd az Egyház teljes értelmében azon ország, mely be fogja tölteni az egész földet, a “mikor az Ur napja” “a harag napja” vagy a “nyomoruságok ideje” véget ért és mikor az összes többi uralmak alá lesznek rendelve az egy igaz egyháznak.

    Vegyük csak emlékezetbe azt az igéretet, melyet a mi Urunk igért vala a Keresztyén Egyház győzedelmeseinek: “A ki győzedelmes lészen, együtt ültetem velem az én királyi székembe”-és “mert a ki diadalmas leend és megőrizendi mindvégig az én cselekedetimet adok annak hatalmat a pogányokon; és birja azokat vasvesszövel; és mint a fazekasnak az edényei ugy megrontatnak; miképpen én is vettem az én Atyámtól.” (Jel. 3:21; 2:26, 27; Zsolt. 2:8-12) 

A kéz amely előbb rontott, gyógyitani fogja az embereket.      Mikor a vasveszsző befejezte a megsemmisülés munkáját, akkor azon kéz, mely előbb rontott, gyógyitani fog, és a nép  vissza fog térni az Urhoz, és az Urmeggyógyitja őket (Ézsa. 19:22; Jer. 3:22, 23; Hozs. 6:1; Ézs. 2:3.) adván nekik szépséget a hamuért, az örömnek olaját gyászuk helyébe és a dicsőség öltönyét ő levertségükért.
Nebukodonozor látomása a világnak szempontját jelképezi.

DÁNIEL LÁTOMÁSA A FÖLDI KORMÁNYRENDSZERRŐL.

     Nebukodonozr látomásában a földnek birodalmait, a világ szempontjából tekintve, látjuk, hogy ezek az emberi dicsőségnek, pompának és hatalmának a fénypontjai, de mindjárt látjuk azok jövendőbeli pusztulását is, mely ki van fejezve abban tényben, hogy fokonkint rosszabodik, aranyból ezüstté és agyaggá.

 

 

 wpeF3.jpg (17687 bytes)
Dioklecián Császár (Kr.u.)245-313 Di

     (274) A kőosztály, az igaz Egyház, a világ által mindaddig nincs megbecsülve mig a kiválasztás, azaz a hegyből való kivétel stádiumában van. Meg van vetve és le vannak nézve az emberek által. Nem tudják benne felfedezni azt a szépséget, mely után áhitoznának. 

    A világ dicsőiti prózában és versekben ezen állókép szerencsés képviselőit, Nagy Sándort, Ceasárt, Napoleont, stb., kiknek nagysága csak abban mutatkozott, hogy embertársaikat nagyszámban lemészárolták, és kik a hatalom utáni vágyakozásukban milliókat tettek özvegyekké és árvákká. 

    És még most is ez a lelkület uralkodik a lábnak “tiz ujjaiban”, mert manapság is tizenkét millió embernél többet látni felfegyverkezve a modern tudomány minden öldöklő vivmányával, kik csak a parancsot várják, hogy embertársaikat megölhessék.

       “Boldogoknak mondják a kevélyeket: mert nevekednek, akik hamisságot cselekesznek.” (Mal. 3:15.) Avagy nem látjuk-e, hogy ennek a nagy állóképnek a megsemmisülése a kő által Isten országának a megalapitása lesz, s az elnyomottak felszabaditását, és mindnyájunkra nézve áldást jelent? 

    Bár egy rövid időre ezen átváltozás viszontagságot és nyomoruságot fog magával hozni, de végre mégis csak meg fogja hozni az igazságosságnak békés gyümölcseit.

Dániel álma Isten szempontját jelképezi.

 Dániel mondja:

“Látám az én látásomban éjszaka és imé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren. És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.

 Az első olyan mint az oroszlán és sas-szárnyai valának. … És imé, más állat, a második, hasonló a medvéhez

… és egy másik, olyan mint a párduc …Ezek után látám éjszakai látásokban és imé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának.

 Falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának és tiz szarva vala neki.” Dániel 7:2-7

A Római Birodalom három szarvának gyökere kitépetett, hogy helyt adjon a “kis szarvnak” “szemekkel” és “szájjal”, amely nagy dolgokat szól. – Dániel 7:8

     De most vegyük eszünkbe a külömböző álláspontokat és szemléljük ugyanezt a négy világi földi birodalmat Istennek és azoknak a szempontjából, kik vele összhangzásban élnek, mint a hogy azt a szerelmes próféta Dániel a látásban lerajzolja. 

    Nekünk ezek az országok dicsőségtelennek és barominak tünnek fel, azonképpen Dánielnek is ez a négy birodalom mint négy nagy és kegyetlen vadállat tünt fel. És az ő nézete szerint Istennek jövendő országa (a kő) aránylag nagyobb volt mint a minőnek Nabukodnozor azt látta.

Four Great Beasts

wpeFF.jpg (13947 bytes)

Oroszlán =
Babilon
Medve =
Medo-Perzsia
Párduc
Görögország
Negyedik vadállat =
Róma

    Az első három vadállatnak a leirását (Babylon az oroszlán, Medo- Perzia a medve és Görögország a párducz), melyek az ő fejeikkel, lábaikkal és szárnyaikkal stb. csak képlegesek, mellőzzük, mert kevésbé fontosak, a jelen megfigyelésünkben mint a negyedik vadállat Rómának a leirása.

     A Római Birodalom, borzasztó és szörnyűnek mutatva

     Erről a negyedik vadállatról, Rómáról Dániel ezeket mondja: 

“Ezután látám éjszaka a látásomban és ime a negyedik állat rettenetes és iszonyu és igen erős vala; . . és tiz szarva vala ennek. 

  Dan7Dread.gif (6553 bytes)
A „Rettenetes Vadállat“

 

 

“Figyelmetes valék e szarvakra, és ime más kis szaru nevekedék ki a többi között, és három az elébbi szarvak közül kiromla a kis szarvu előtt; és ime szemek, mint az ember szemek valának eme szaruban, és száj, mely szól vala nagyokat.” (Dán. 7:7, 8.)

 

A Római Birodalom három szarva

 

Dan7LittleHorn.gif (9630 bytes)
A „kis Szarv“

     Itt a Római birodalom van feltüntetve, és hatalmának a szétosztását mutatja a tiz szarv, a mennyiben a szarv jelképezi a hatalmat. Azon kis szaru, mely a többiek között nőtt ki és mely magáévá tette a három elhalt szarvnak hatalmát, jelképezi a Római Egyháznak az eredetét és hatalomra jutását, vagyis a pápai hatalmat. 

     A mint a pápai hatalom befolyása növekedett, a római birodalomnak három hatalma (a Herulok, a keleti Exarchaták és gótok) félre lettek dobva az utból, hogy hely maradjon az ő polgári hatalmának a megalapitására. Ez az utolsó különös és kiváló szarv a pápaság, nevezetes az ő szemei miatt, (mely értelmességét (276) jellemzi) és szája miatt, mely követeléseit és kijelentéseit jelképezi.

Dan7Dread.jpg (2397 bytes)      Ennek a negyedik vadállatnak, mely Rómát jelképezi, Dániel nem ad határozott nevet. Mig az első hármat vagy oroszlánhoz, vagy medvéhez vagy párduchoz hasonlitja. Ez a negyedik oly iszonyatos, oly irtoóztató volt, hogy semmiféle a földön létező vadállathoz nem lehetett hasonlitani. János jelenéseiben, mikor látomásában ugyanazon szörny (birodalom) jelent meg, annak leirására szintén nem tudott nevet találni és végül is hogy a leirás legalább megközelitse az állatot, több nevet is ad neki. 

     Többek közt elnevezi azt “ördögnek” (Jel. 12:9.) ő mindenesetre a megfelelő nevet szemelte ki, mert Róma véres kivégzései a világban mindeneset re a legördögibb volt az összes birodalmak között. 

     Még a pogány Rómából való átváltozása a pápai Rómává, még abban is a Sátánnak főjellemvonása észlelhető, mert ő is átváltozott, hogy mint a világosság angyala jelenjen meg (2. Kor. 11:14.) és Róma is átváltoztatta magát a pogányságból és jogot tart ahhoz, hogy keresztyénnek neveztessék el,—Krisztus királyságának.*

 
* Azon körülmény, hogy itt Róma van elnevezve ördögnek, csöppet sem bizonyitja azt, hogy személyes ördög nem létezik, sőt ellenkezőleg. Éppen azért, mert hogy létezik ilyen állat mint oroszlán, medve, párduc az ő ismert tulajdonságaival, azért vannak azok az emlitett birodalmakkal összehasonlitva. És mert csakugyan létezik ördög az ő ismeretes tulajdonságaival; azért van a negyedik birodalom hozzá hasonlitva.
A vadállat és a Kis Szarv fokozatosan megsemmisitve lesznek.      Miután még némely részletről ad felvilágositást, ezt a római vadállatot és különösen annak sajátságos pápai szarvát illetőleg, a próféta kijelenti, hogy itélet lesz hozva ezen szarv ellen, hogy ezen szarv el fogja vesziteni uralmát, a mig fokonkint az egész állat megsemmisül.
A vadállat elpusztitva lesz a népek tömegjei fellázadása által az Urnak Napján.

wpe6F7.jpg (2879 bytes)

     Ez a vadállat, vagyis a római birodalom, az ő szarvaival még mindig létezik, és véget csak akkor fog érni, mikor a népek tömegjei fellázadnak és megbuktatják a kormányformát. “Az Urnak a napján,” mely elő fogja késziteni a mennyei uralkodó elismerését. Ezt (277) tisztán mutatják a szent irás más helyei, a melyeket később fogunk megvizsgálni. 

     Mindazonáltal a pápai szarv lesz legelőször megsemmisitve. Hatalma és befolyása már akkor kezdett csökkenni, mikor Napoleon a pápát magával vitte fogoly gyanánt Franciaországba. És mikor sem a pápák átkai, sem pedig imái nem tudták őt kimenteni Napoleon fogságából, nyilvánvalóvá lett a többi nemzetek előtt, hogy a pápaság által állitott Isteni hatalom és erő minden alapot nélkülöz. 

     Ezután a pápák világi hatalma rohamosan hanyatlott mindaddig, mig 1870-ben szeptemberben Victor Emánuel keze által annak utolsó nyoma is eltünt.

A Kis Szarvnak nagy és puffadt szavai.

     Természetes dolog, hogy sülyedésének egész ideje alatt, nagyhangu istenkáromlásokat hallatott magáról, az utolsót 1870-ben, megsemmisülése előtt egy pár hónappal, mikor a pápai csalhatatlanságot hirdette ki. Mindez meg van emlitve a próféciában: 

“Figyelmetes valék akkor (azaz mikor ezen szarv megsemmisülése már kezdetét vette) a kemény beszédek szavára”, melyeket e kis szaru szól vala. (Dán. 7:11.)

A negyedik birodalom teljesen meg lesz semmisitve, ami az égő tüzes tó által van jelképezve.
Revelation 19:20

Fire.jpg (10674 bytes)

     Ekkép eljutottunk a történelemben a mi napjainkig, és láttuk, hogy a földi birodalmak egyebet nem remélhetnek, mint teljes pusztulásukat. A mi ezután jön, azt Dániel ezen szavakkal irja le: “Nézem vala mig megöleték azon állat és az ő teste elvesze, és vetteték a tüzre.” 

     A megölés és elégetés csak képleges volt, valamint az egész állat, és csakis a jelen rendszeresitett birodalmak végleges és reménynélküli pusztulását jelenti. 

     A 12. versben a próféta külömbséget lát ezen negyedik vadállat elpusztulásában és elődeinek az elpusztulásában. A három előbbinek (Babylon, Perzsia és Görögország) hatalma el lett véve; megszüntek földi hatalom lenni. De nemzeti életük egy ideig még tartotta magát. 

     Görögország és Perzsiának még mindig van kis élete, bár már több évszázad óta meg lettek fosztva világi hatalmuktól. Nem igy lesz ez a negyedik vadálattal vagyis a római birodalommal, mert ez hatalmát és életét is egyszerre fogja elvesziteni. (Dán. 2:35.)

Az Ötödik Világbirodalom (Istennek Országa) egy örökkévaló uralom lesz.

  Jesus42EstelleCloudsF.jpg (3428 bytes)

     (278) Nem kérdés, hogy micsoda tényezők fogják e bukást előidézni, a főoka mindenesetre az Ötödik Világi birodalomnak a megalapitása lesz e földön, vagyis az Isten országának Krisztus fenhatósága alatt, a ki jogosan veszi magához az uralmat. A birodalom átszállását a negyedik állattól, a melyeknek rendelt idejük Istentől volt, az ötödik országhoz, mikor annak az ideje el jön a Messiás fenhatósága alá, a próféta ezen szavakban irja le:

“És látom vala az éjszakai látásomban és ime az égnek felhőiben, mint egy embernek a fia jő vala; és mene a régi idejühöz, és eleibe vivék őket. És ada neki (a Krisztusnak fej és test teljesen) hatalmat és dicsőséget és országot, és minden népek, nemzetek és nyelvek neki szolgálnak; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely nem vétetik és országa meg nem romol.” 

Ezt az angyal igy értelmezi: “És ország és hatalom és országnak nagysága az egész ég alatt adatik a magasságok szenteinek népének, kinek országa örök ország lészen, és minden hatalmasságok neki szolgálnak és engedelmeskednek.” (Dán. 7:13, 14, 27.)

„Mert addig kell neki uralkodnia, mignem ellenségeit mind lábai alá veti.“ 1Kor. 15:25

 

     Ekkup látjuk, hogy a földi hatalom Jehova által Krisztus kezébe lesz letéve, ki “mindeneket lábai alá fog vetni” (1. Kor. 15:27.) Mint Isten országának az ura uralkodni fog mindaddig, mig minden földi hatalomnak, mely ellentétben áll Isten akaratával és törvényeivel véget nem vetett. 

     Ezen nagy feladata teljesitéséhez legelső sorban is szükséges az, hogy ezen pogány uralmakat ledöntse; mert e világnak országai, valamint “e világnak fejedelme” nem fogja magát békésen alávetni, és igy meg kell azt kötözni és karhatalommal megsemmisiteni. 

     És ezért vagyon irva “Hogy megkötözék azoknak királyait vasláncokkal, és azoknak főfő embereit megbékózzák, hogy a megirott itélet szerint cselekedjék ővele. Ez minden ő szenteinek ékességek. (Zsolt. 149:8, 9.)

„Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.“ Máté 6:10

TIChild1.jpg (15520 bytes)

Jöjjön el a Te Országod

     A mint igy vizsgáljuk a jelen birodalmakat urunknak és Dániel próféta szempontjából, és a mint látjuk, hogy mily vadállatias és kegyetlen és önzö azok (279) természete,, szivünk vágyakozik ezen pogány uralom vége után és örömmel néz elébe azon boldog időnek, a mikor is a jelen kor győzedelmesei megkoronáztatnak, hogy uralkodjanak, megáldják és helyreállitsák a most nyögő teremtést. 

     És bizonyára Istennek gyermekei szivből imádkoznak az Ő Urokkal, hogy “jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a menyben, ugy a földön is”.

 

 

 

 Dan2Stone.jpg (2402 bytes)

Istennek Országa bevezetve lesz mielött e világ országai elbuknak.

     Ezen birodalmak, melyek ezen állóképben és az állatokban vannak jelképezve, mindegyike már létezett, mielőtt mint világi birodalom hatalomra került volna. Igy lesz ez Isten igaz országával is; az már elválasztva régen létezik, de nem ragadta magához a hatalmat, hanem nyugodtan megvárja a maga idejét. 

     Azt az időt, mely a régi idejü által jelölve van. És miként a többi négy, ennek is először kell, hogy kineveztetését elvegye, vagyis fel legyen állitva, mielőtt gyakorolhatná a hatalmat, levághassa, megsemmisithesse az állatot, vagyis az előtte való országot. A prófétának erre vonatkozó kinyilatkoztatásai teljesen megfelelőek, azt mondja ugyanis: 

“Azoknak a királyoknak idejében (a mikor t. i. nekik még lesz natalmuk) támaszt a mennyei Isten (alapit tekintélyes hatalommal) birodalmat.” És miután az már meg lesz alapitva: “Elrontja és eltöri mind ezeket a birodalmakat és az állandó lészen örökké.” (Dan. 2:44.). 

     Ennélfogva, bárhogy is nézzük a dolgot, Istennek az országa be lesz vezetve, még mielőtt e világnak országai elbuknának, és hogy ennek a hatalma fogja az ő bukását előidézni.

 

 

Sátán ereje nem abszolút.

 

 Hirohito.jpg (6126 bytes)
Hirohitó Császár

 wpe102.jpg (6851 bytes)
Benito Mussolini

A JELEN KORMÁNYFORMÁK MÁS SZEMPONTBÓL NÉZVE.

     A világ uralkodásának legfelsőbb joga és hatalma a Teremtőben, Jehovában van és mindörökké lesz összpontositva, bárkit is enged meg ideiglenes ellenőrködésre. A királyok királya iránti engedetlenség következtében Ádám csakhamar gyöngévé és tehetetlenné (280) vált.

      Mint uralkodó elveszitette azt a hatalmát, melyet mint első gyakorolt erejének hatalma által az alsóbbrendü állatokon. De elveszitette az önuralmát is olyannyira, hogy a mikor akart is jót tenni, az ő gyengesége meggátolta őt abban; ha jót akart is tenni, nem tette, és ha nem is akart rosszat tenni, mégis azt cselekedte.

     Ha nem is akarjuk a lázadó emberiséget kimenteni, mégis kell, hogy rokonszenvet érezzünk hiábavaló törekvéseivel, melyek a saját maguk kormányzását és saját jólétüknek az előmozditását célozták. És némi tekintetben e világ sikereket is ért el, mert tekintetbe  véve ezen birodalom vadállati jellemét, az ő kormányformájuk mindenesetre jobb, mint semilyenféle kormányforma, jobb, mint a törvénytelenség, vagy anarchia. 

     Bár ezen világ fejedelmére (Sátan) nézve az anarchia is elfogadható kormányforma lett volna, de alattvalói ebbe mégsem nyugodtak bele, mert az ő hatalma nem teljes: ő csak az emberiség által közvetve müködik és irányelvei kell, hogy megteleljenek az emberiség gondolkodásmódjának és előitéleteinek. 

     Az embernek Istentől független önuralkodás lebegett szeme előtt, és mikor Isten megengedte ennek a kisérletnek a kivitelét, a Sátán mindjárt felhasználta az alkalmat és igyekezett befolyását és hatalmát az emberiség között növelni. 

     Ez által, mert a nép el akarta felejteni Istenét, (Rom. 1:28.) kitette magát az ő láthatatlan, de hatalmas ellensége befolyásának. Innen következik az is, hogy ezentul az embernek örökké kellett a Sátán áskálódásai ellen és saját maga gyöngesége ellen is küzdenie.

Az emberi kormányzatok igyekeznek az igazságoságot támogatni.

 

Ahol az igazságoság mellőzve volt, ott forradalmak következtek.

 

Stalin.jpg (4838 bytes)
Stalin József

     Ekképpen lévén az ügy, vessünk ismét egy pillantást e világ országaira, és pedig a bukott emberiség szempontjából, mely függetlenül Istentől, maga magát akarta kormányozni. Bár az egyéni romlottság, az önzes kitéritette utjából az igazság irányát, ugy, hogy teljes igazságossággal senki sem találkozott ezen világi uralkodásoknál, mégis az összes kormányformáiknak célja az volt, hogy alattvalóival igazságosan bánianak (281) el és hogy a népek javára szolgáljanak. 

     Hogy mily mértékben érték el e világi kormányformák ezt a célt, az ismét más kérdés, de ez volt ugy a kormányok, valamint az általuk kormányzott népeknek is, kik őket támogatták, a kivánsága. És valahányszor ezen világi kormányformák csakugyan megkisérelték az igazságot béklyókba kötni, akkor vagy el lett vakitva a nép, vagy pedig háboru, vérengzés és lázadás volt az eredménye.

     A zsarnokok sötét bünei, kik a világ kormányzásában hatalomra tettek szert, nem képviselték ezen kormányformák törvényeit és intézkedéseit, hanem ellenkezőleg, ők adták eme kormányformájuknak a vadállatias jellegét. Minden kormányformának volt sok bölcs, igazságos és jó törvénye, törvények, melyek az életet és a tulajdont megvédelmezték, melyek megvédték a házi és kereskedelmi érdekeket, melyekkel megbüntették a gonoszágot, stb.

      Ezeknek felebbviteli tanácsuk is volt kétes ügyek elintézésére, a hol egy bizonyos mértékben csakugyan az igazságot szolgáltatták; de bármily tökéletlenek is legyenek azok, a kik ez állásukat elfoglalják, ez intézkedés szükségessége minden kétséget kizárólag látható. 

     Bármily szegények is a kormányformák, azért ezek nélkül a társzdalom gonosz elemei számarányuknál fogva csakhamar legyürik az igazabbat s a jobb elemeket.

Sátán a kormányzok gyengeségei és züllött hajlamai által dolgozott.

Lenin.jpg (4591 bytes)
Vladimir Lenin

DictatorHitler.jpg (3356 bytes)
Adolf Hitler
__________

Emberi Kormányzatokk Sokszor Vadállati

     Mig tehát elismerjük  ezen kormányok vadállatias jellegét, mely az igazságtalan uralkodók egy többségének hatalomra való felmagasztalása és a Sátánnak a fondorlata és csalása következtében lett azzá, mely az emberiség gyengeségének gonosz kivánatai és elméletei által müködik, mégis elismerjük azokat, mint a gyenge bukott emberiség legjobb igyekezetét az önkormányzatra. 

     Évszázadok óta engedi Isten ezen kisérletezéseket, hogy az emberek meglássák az eredményt. De bár évszázadokig tartott e kisérletezés, az eredmény épp oly kevéssé kielégitő, mint a világ történelmének bármely korszakában. 

     Tényleg, az elégedetlenség nagyobb tért hóditott manapság, mint bármikor (282) annakelőtte; nem mintha a jelenben nagyobb volna az elnyomatás és igazságtalanság, hanem azért, mert az emberek szemei a tudomány előhaladása következtében megnyiltak.

A tudomány növekedése és a függetlenség szelleme csökkenti Sátán befolyását.      A különféle kormányok, melyek időről-időre megállapittattak, kimutatták a népnek  átlagos képességét az önuralomra még ott is, a hol zsarnoki uralom létezett. Az a tény, hogy e nép e zsarnokságot türte, legjobb bizonyitéka, hogy ez a nép még nem volt érett egy jobb kormányzatra, bár kétségkivül igen sok egyén nagyban tulhaladta az átlagos kormányzati képességet.
Előkészület az általános felvilágosodás idejére.

School2.jpg (10330 bytes)

 

     Ha összehasonlitjuk a jelen világ helyzetét ma bármely előző időszakkal, nagy különbséget látunk a népek felfogásában. A függetlenség utáni vágy tölti el őket, már nem hajlandók magukat vakon alávetni uralkodóknak és politikusoknak, és ezért nem türik el azt as igát, melyet az előbbi korszakokban eltürtek. Ez a függetlenség utáni vágyakozás a 16-ik században vette kezdetét és annak haladása legnagyobb tetőpontjára hágott az utolsó 350 évben. 

     Ez a változás nem a mult századok tapasztalataiban leli magyarázatát, hanem természetes következménye a nép általános felvilágosodottságának. A tudásnak eme nagy elterjedése a nyomdászat feltalálával vette kezdetét 1440-ben és ezzel járt a könyvek és folyóiratok mindinkább való elterjedése is. Ezen uj találmány hatása az általános emberiség felvilágositására körülbelül a 16-ik században vette kezdetét és ez időtől kezdve a fokozatos előrehaladás mind ezzel van összekötve. 

     Az általános müvelődés az emberiség között kezdett népszerüvé lenni és az uj találmányok és felfedezések manapság mindennapi események. A tudásnak eme Isten által elrendelt elterjedése, melynek az ő elrendelt idejében meg kellett történnie, egyik eszköz arra, hogy a Sátán nagy befolyása az emberiség között megtöressék, és ezen hatalom megnyirbálása az ő “előkészületének napján” jelzi Isten országának a közeledtét a földön.

 

 

A tudás egy felébredést hoz magával, ami az ön-tisztelet és a jogok megvalósitásával van kapcsolatban.

 Martin.jpg (4168 bytes)
Martin Luther King, Jr. 

RosaParks1.jpg (2913 bytes)
Rosa Parks

     A tudásnak minden téren való gyarapodása minden emberben önbizalmat és a természet adta jogainak elismerése (283) utáni vágyakozást gerjeszt, melyet nem fog türni többé, hogy ezen jogai semmibe se vétessenek, sőt inkább egy ellenkező végletbe fog átmenni. Tekintsünk végig az elmult évszázadokon és meg fogjuk látni, hogy az emberiség elégedetlenségének a történetét vérrel irta  meg. 

     És a próféta megjövendöli, hogy a tudás gyarapodásával a mindinkább elterjedő elégedetlenség végül egy általános világra szóló lázadásban fogja elérni tetőpontját, melyben minden rend és minden törvény elvész, mely minden osztályra féktelenséget és inséget hoz, de ezen zürzavarnak közepette a mennyei Isten fel fogja állitani az Ő országát, mely ki fogja elégiteni minden ember kivánságát. 

     Saját képtelenségük tudatában, és látva, hogy legjobb erőlködésük is csak féktelenségre vezet, az ember örömmel fogja üdvözölni és örömest fog térdet hajtani a mennyei hatalom előtt és el fogja ismerni annak erős és igazságos uralmát. 

     Ekképpen az embernek ezen végső erőmegfeszitése fogja az alkalmat szolgáltatni Istennek a közbelépésre és el fog erkezni “az összes nemzetek vágyakozása”,--Istennek országa, hatalomban és dicsőségben. (Agg. 2:7.)

Az ember nyomorusága – Istennek alkalma.      Tudva, hogy Istennek ez a szándéka, sem Jésus, sem az apostolok nem keltek ki a földi uralkodók ellen semmiben. Sőt ellenkezőleg, ők arra tanitották az Egyházat, hogy ezen hatalmaknak magukat alávessék, bár ők is sokat szenvedtek ezen hatalmak visszaélései által. 

     Arra tanitották az Egyházat, hogy a törvényeknek engedelmeskedjék, hogy ismerje el az uralmon lévőknek hatalmát állásukból kifolyólag, még akkor is, ha mint személyek nem méltók a megbecsülésre; hogy fizessék meg az adókat és kivéve azon eseteket, a mikor Isten törvényeivel ellenkezésbe jutnának, ne szegüljenek ellen a világi törvényeknek. (Csel. 4:19; 5:29; Rom. 13:1-7; Mat. 2:21.) 

     Urunk Jézus, az apostolok és a korai Egyház mind törvénytisztelők voltak, bár ők különállóak voltak attól és ezen világ kormányzásában nem vettek részt.

„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.“ Efézus 2:19

 

 

Az Apostolok halála után, Isten Országa eljövetelének hirdetése népszerütlen volt.

     (284) És bár ezen hatalmak, azaz e világ kormányformái Isten által rendeltettek el, hogy az emberiség némi tapasztalatokra szert tegyen, mégis az Egyház, a kik magukat Istennek szentelték, vagyis azok, kik Isten országában vágynak hivatalra, nem kell, hogy vágyakozzanak tiszteletre és hivatalra, e világnak országaiban, ne szálljanak szembe a földi hatalmakkal. 

     Ők polgárai es örökösei a mennyei országnak (Efez. 2:19.) és mint ilyenek, e világ birodaimaiban csakis azon jogokat követeljék, melyek idegeneknek is megadatnak, az ő életcéljuk nem az, hogy segitsék e világot, a jelenlegi állapotában kijavitani sem az annak jelenlegi ügyeibe avatkozni, mert ugyis hiábavaló kisérletezés volna a világ javitása, mert a világnak az utja egész határozottan meg van állapitva a Szentirásban és teljesen annak a hatalmában van, ki a kellő időben nekünk fogja adni az országot. 

     Az igaz Egyháznak a befolyása e világra, most és azelőtt is, mindig csekély volt, oly csekély, hogy politikailag semmit sem számitott; de bármi nagy lett légyen is, nekünk mégis követnünk kell Urunk és az apostolok tanitásait és példáit. Tudva azt, hogy  Istennek szándékában van, hogy e világ teljesen kipróbálja az önuralomra való képességét, és az igaz Egyház bár e világban van, még sem legyen e világból való. 

     A szentek befolyásolhatják e világot, de csakis az ettől való különválásuk és az ő világosságuk fénylése által és ekképpen az ő életmódjuk által az igazság szelleme, lelke megjavitja a világot. 

     A béke fejedelmének a menyasszonya békével és engedelmességgel, minden igaz törvény iránt, tehát mint békeszerző törvénytisztelő, igyekezzék rámutatni Isten országára és azon áldásokra, mely abban lészen, de nem azáltal, hogy beavatkozzék a világi politikába, a mi által esetleg háborukba is keverődhetik, gyakorolja a jót, mint Urunk világi képviselője.

Witnessing.jpg (4119 bytes)      Isten Egyháza teljes erejét csakis az Isten országának a atanitására használja fel, és azon ország érdekeinek előmozditására, azon terv szerint, a hogy az a Szentirásban le van téve, s ha ezt hüségesen megteszi, (285) akkor sem ideje, sem alkalma nem lesz, hogy a jelen birodalmak politikájába keveredjék. Jézusnak sem volt arra ideje, az apostoloknak sem, és azon szenteknek sem volt erre érkezésük, kik ezek nyomdokain haladtak.

 

 

 

 

 

 

Charlemagne.jpg (11879 bytes)
A Pápa koronázása Charlemagne-ba

     A korai Egyház , mindjárt az apostolok halála után ennek a kisértésnek esett áldozatul. Isten országának a tanitása, mely minden földi országopkat el fog mozditani és a megfeszitett Krisztust tenni annak örökösévé, népszerütlen volt a nép előtt, mely üldözést és megvetést hozott magával. 

     De némelyek javitani akartak Isten tervezetén és a helyett, hogy szenvedtek volna, igyekeztek az Egyházat abba az állapotba hozni, hogy a világgal kegyben legyen egy társulás által az őket követő földi hatalmakkal. Igyekezetüknek meg is volt a sikere. Megalakult a pápaság, mely idővel az összes nemzetek anyjuk és királynéjuk lett. (Jel. 17:3-5; 18:7.)

     Ezen irány következtében minden meg lett változtatva: szenvedés helyett tisztelet lett osztályrésze, alázatosság helyett jött a kevélység, igazság helyett a tévedés és a helyett, hogy üldözték volna, az Egyház maga lett azok üldözője, kik megvetették az uj és azt meg nem illető tiszteletet. 

     Csakhamar ju elméleteket és álbölcselkedést talált ki, hogy uj irányát látszólag igazolja, elhitette magával és a nemzetekkel is, hogy Krisztusnak az igért milleniumi uralma máris elérkezett, és hogy Krisztus a király a pápák által volt képviselve, a kik uralkodtak a földi királyokon, mint Krisztus helytartói és az ő igényei a csalásban eredménynyel is járt, mert “megrészegitette az összes nemzetségeket” az ő tévtanai által. (Jel. 17:2.) 

     Azzal félemlitve meg őket, hogy örökös gyötrelemben lesz része mindannak, ki igényeinek ellenszegül. Csakhamar Európa majdnam összes királyai az ő rendelete alapján és az ő állitólagos hatalma következtében lettek koronázva, vagy koronájuktól megfosztva.

Azután, a névleges egyház, egyesülve a világ kormányzataival, azt állitotta, hogy a Krisztus uralkodása megkezdödött.      Innen következik az, hogy manapság az európai királyságok azt állitják magukról, hogy ők keresztyén (286) királyságok és kijelentik, hogy az ő legfőbb uralkodásuk “Isten kegyelméből van”, azaz vagy a pápa, vagy pedig valamely protestáns felekezet kinevezése által. 

     Mert bár a reformátorok elvetették a pápáknak eme egyházi törvényhatóságát, stb., azért ők ezen tisztelethez mégis ragaszkodtak, melyhez a földi királyok jöttek hozzátenni a keresztyén országot. Ez által a reformátorok ugyanabba a hibába estek, a mennyiben az uralkodói jogokat gyakorolták. Kinevezték és szentesitették a kormányformákat, királyságokat és ezeket keresztyén királysagoknak vagy Krisztus királyságainak nevezték el. Igy sokat hallunk ma e talányról, “A keresztyén világ”-ról, a mely csakugyan egy talány, ha a Szentirás igaz elveinek e világánál megvizsgáljuk. 

     Urunk az ő tanitványairól ezeket mondja: “Nem e világból való, miképpen én is nem e világból való vagyok”. És Pál apostol megfedd bennünket, mondván: “Ne legyetek szabva e világhoz”. (Jan. 17:16; Rom. 12:2.)

     Isten soha sem engedte meg, hogy ezen országok Krisztus nevével neveztessnek el. Ezen névleges Egyház által megcsalatva, ezen nemzetek hamis zászlók alatt hajóznak és olyasmit állitanak magukról, a mi nem felel meg a valóságnak. 

     Az egyetlen jogcimük, eltekintve a népek szavazatától, az, hogy Isten megengedi létezésüket bizonyos ideig, a mint azt Nebukodonozornak meg mondta, mindaddig, a mig el nem jön az, a kinek joga van a birodalomhoz.

     Ezen tökéletlen országoknak az ő tökéletlen tövényeivel, önző és romlott uralkodóival egyben amaz állitása, hogy az ő országai a mi Urunké s Krisztusé volna, egy nagy guny Krisztus igazi királyság’ra nézve, mely előtt ezek rövidesen megbuknak, és melyben a “béke fejedelme” uralkodni fog.” (Ézsaiás 32:1.)

Isten gyermekeinek figyelme el lett téritve az igért mennyei országtól.

Illetlen Egyesülése az Egyháznak a Kormányzatokkal

     Egy másik kormány sérelem, mely ezen tévedésből ered, az, hogy Isten gyermekeinek a figyelme ez által el lett téritve az igért mennyei országtól és egy helytelen ismeretbe és meghittségbe kerültek a világi országokkkal, annyira, hogy majdnem sikertelen megkisérleni (287) kisérleni beoltani ezen vad világi törzsekbe a keresztyéni kegyeket és erkölcsöket, mig végül kezdették elvetni a Szentirás tanitásait az igaz országot és az abba vetett reményeket illetőleg.

      Ezen csalódás hatása alatt igen sokan arra törekednek most, hogy Istennek neve be legyen kebelezve az Egyesült Államok alkotmányába is, hogy ez által ez is keresztyén nemzetté váljék. A református presbyteriánusok már évek óta nem szavaznak és hivatalokat sem vállalnak ezen kormány alatt, mert ez nem Krisztus királysága. És ez által ők elismerik annak a helytelenségét, hogy keresztyének más kormányformában vesznek részt. 

     Mi nagyon is rokonszenvezünk ezen érzéssel, de csöppet sem azzal a következtetéssel, hogy ha Istennek neve emlitve van az alkotmányban, akkor ez a tény átváltoztatná ezt a kormányformát, e világ országait a Krisztus királyságává és akkor szabadság adatik nekik, hogy szavazhatnak és hivatalt vállalhatnak. Mily oktalan gondolkodásmód! 

     Mily nagy a csalódás, a melylyel e paráznák anyja “megrészegitette” az összes nemzetségeket (Jel. 17:2.) mert hasonló értelemben azt állitják, hogy az Európában levő országok is át lettek irva Sátántól Krisztushoz, és ez által lettek ők is “keresztyén nemzetekké”.

     Ne felejtsük el, hogy e föld nemzetei közül a legjobb és a leggonoszabb is csak “e világnak” országaihoz tartozik, a kiknek Istentől lévő engedélyük a hatalomra mostanában már le fog járni, hogy helyet adjanak rendes és jogos utódjuknak, a Messiás királyságának, az ötödik világbirodalomnak e földön (Dan. 2:44; 7:4,14,17,27.) és ha ezt figyelembe vesszük, akkor azzal sokat fogunk használni az igazság megállapitására és a tévedések megszüntetésére.

     De valamint ebben a tekintetben, a pápaság ez irányu müködése van szentesitve, kérdés nélkül halad a keresztyén népek között a szentesités a protestáns reformátorok által is. És minthogy véleményük szerint ők tartják fenn Krisztus kiralyságát, ők hivatottnak érzik magukat a jelen bukófélben lévő országokat az ugynevezett (288) keresztyén világot, melynek engedett ideje gyorsan jár le, segélyezni, mi által rokonérzetük igen sokszor az elnyomók oldalán van és nem az igazság és a szabadság oldalán, igen sokszor e világ országainak, e világ fejedelmének az oldalán, mintsem a Krisztus jövendő királyságának az oldalán. (Jel 17:14; 19:11-19.)
E világnak országai nem keresztyén országok.      A világ sebesen halad annak a megismerése felé, hogy “e világnak országai nem keresztyén országok”, és azon állitásuk, hogy azokat Krisztus rendelte volna el, nem bizonyos. Az emberek már kezdik használni észbeli tehetségeiket. Ezen és hasonló kérdéseknél annyiban erőszakosabban igyekeznek e meggyőződésüknek kifejezést adni, a mennyiben megismerésére jutnak annak, hogy az igazság Istene és a béke fejedelme nevében csalást gyakoroltak rajtuk. 

     Tényleg igen sokan arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy a keresztyénség maga csak szemfényvesztés minden alap nélkül és hogy az karöltve a polgári uralkodókkal, csak azt az egy célt szolgálja, hogy megfékezze a szabadságra vágyódó népet.

       Ha ők oly bölcsek volnának, hogy az Ur munkájának a tervzeetét teljesen megértenék, akkor a jelen országok csak lassankint, fokonkint tünnének el, egyik ujitás követné a másikat és a szabadságot szabadság követné, igazság és jog annyira uralkodna, mig végre az igazságosság megalakulna a földön. 

     De ők nem fogják ezt megtenni, és nem is tehetik meg az ő jelen bukott állapotukban és igy önzéssel felfegyverkezve harcolnak az uralomért és a világnak birodalmai csakis a nagy nyomoruság idejében, a milyen még nem volt, a mióta a nemzetek kezdtek lenni, fog eltünni. 

     Azokhoz, kik hiába próbálják fenntartani uralmukat, mely elveszett, mikor az uralom annak adatik, a kit jogosan megillet, szól az Ur, figyelmeztetve őket, hogy ellene harcolnak és hogy e harcban minden bizonynyal ők fognak elesni, ezeket mondja:

Barátkozzatok meg Istennek Felkent Fiával.

KissPope.jpg (15478 bytes)
A Pápa lábait csokolgatva – egy téves alkalmazás a versnek “csokoljátok a Fiút“ (Istennek Felkent Fia). A föld kormányzoi meg kell bánják büneiket, hogy elkerülhessék Istennek haragát.

“Miért dühösködnek a pogányok és a népek, miért gondolnak hiábavalókat? A földnek királyai összegyülnek és a fejedelmek tanácsot (289) tartanak egyetemben az Ur ellen és az ő Krisztusa ellen, ezt mondván: szakgassuk le az ő köteleit, és rázzuk le rólunk az ő igáikat!

“A ki lakozik az egekben neveti, az Ur meg czufolja őket. Akkor szól az ő haragjában nekik, és busulásában megrettenti őket, ezt mondván: 

“Én pedig választottam az én királyomat Sionon, az én szent hegyemen . . . Most azért ti királyok legyetek eszesek: Ti földnek birái tanuljatok! 

“Szolgáljatok az Urnak félemben és örüljetek neki rettegésben. Csókolgassátok a fiát, Istennek felkentjét, hogy meg ne haragudjék, és elvesszetek a ti utatokon; mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, kik biznak ő benne.” (Zsolt. 2:1-6,10-12.) 

 

Watchman.jpg (15289 bytes)

 

 

Hogy vissza térj a Home Page-re kattincs a térképre
E-mail a cimre

Csak angolu